Tisztelt Zirig Árpád!
Olvastam a cikkeket a B125-ös (vagyis gyorsított A1-es) jogositványszerzéssel kapcsolatban. Eljött a pillanat, hogy nagyjábol összegezni tudom a tapasztalataimat. A cikkek olvasása közben fellépő dejá vu érzés az valójában emlékkép volt. Sajnos...
Tehát folyamatban van az egyszerűsített A1-es jogosítványom, megjártam a hosszú várakozást a kresz vizsgára. Az elsőrőről többen elkéstünk, de nyitás után azonnal kaptunk két nappal későbbi időpontot. Ennek teljesítése után megismerkedtem a "leszarom, fizess" tip. oktatóval, aki motort szerelt, miközben én egy másik (nagymotoros) tanoncot kovettem a pályán, majd a 45 perc letelte után közölte, hogy ha nem tudom a pályát, vehetek pótórát.
A forgalom és járműkezelési vizsga 22 nappal a kreszvizsga után el is érkezett, ami egy lefulladas miatt a 3. bójáig tartott, és csak ismerős közbenjárása miatt kellett mindössze 17 napot várnom a következő lehetőségre.
Naívan azt hittem, hogy innentől célegyenes, de megint rá kellett jönnöm, hogy mely országban akarom én koptatni az aszfaltot. Konkrétan a XXI. században ott tartunk, hogy hétfő reggel lezajlott sikeres vizsga tényét este egy dolgozó felviszi valami rendszerbe, amirol aztán pénteken (!) a Petzvál utcában már ki is adják az igazolást.
Ha mozaiküvegből készülne az az igazolás a XVIII. században, akkor se telne ennyi időbe valószínűleg, de nálunk ez így jó. És most jön a bukfenc, ezzel a papírral, besétálok az okmányirodába, persze hétfőn, mert pénteken délig vannak nyitva. Megkezdődik a következő hadművelet, és az előrejelzések alapján, 3 héttel később már lesz is jogosítványom.
Magyarorszag, én igy szeretlek, igaz?
Szóval ezúton üzenem a kollégának, hogy nyugodjon meg, ne kapkodjon a motorvásárlással, jól gondolja meg, és ha használni is akarja, vegyen rá téli gumit, nyáron talán olcsóbb.
Üdvözlettel,
K.Balázs
Kedves Balázs!
Remélem nem veszed rossz néven, hogy Árpád helyett én válaszolok a leveledre. Nos, amit leírtál sajnos nem csak a gyorsított A1-es tanfolyamot végző kollégánk, de a szerkesztőség más tagjai is tapasztalták már. Nem új jelenség, hogy a hazai szolgáltatóipar szereplői megfeledkeznek feladatukról és aktívan vagy passzívan lassítják a hivatali ügyek menetét, vagy egyszerűen oktatóként nem látják el megfelelően a feladatukat. Az emberek gyakran fásultak, alulfizetettek, reménytelenek és ez minden gesztusukban tükröződik.
A motor és robogóvásárlásról, jogosítványszerzésről, illetve egyéb, járművekkel kapcsolatos ügyintézésről szóló cikkeinket azért írjuk, mert a sokak életét megkeserítő nemtörődömség csak akkor szorulhat vissza, ha a lehető legtöbbször felhívjuk rá a figyelmet.
Vannak ellenpéldák is. Budapest XI. kerületének lakói például elégedettek lehetnek a helyi okmányiroda működésével. Az elmúlt években nem csak jogosítványt vettem át és cseréltettem a hivatalban, de forgalomba helyeztettem egy külföldről származó motort, és lecseréltettem a lejárt személyi igazolványomat. Az ügyintézés mindig nagyon gyors, a tájékoztatás pontos, a pult túloldalán ülők pedig kifejezetten kedvesek voltak. Bízzunk benne, hogy a jó példa ragadós, és egyre többen jönnek majd rá, hogy nem csak közszolgálatban, de magánvállalkozóként is fontos az ügyfelek elégedettsége.
Aki pedig nem jut egyről a kettőre az egyik hivatalban, az lakóhelytől függetlenül kereshet egy másikat, hiszen az okmányirodák rendszere átjárható. Szükség esetén a nem jól működő autós és motoros iskolát is ott lehet hagyni, ám előtte érdemes reklamálni és tájékozódni, mert a szerződési feltételek közt néha lelépési pénzt is említenek a tanfolyamszervezők.
Üdvözlettel: Zách Dániel