Az ötvenes években Magyarországon is terveztek váznélküli motorkerékpárt
Mostanában egyre többször esik be olyan olvasói levél, amikért úgy érzem, érdemes volt felkelni. Ez alábbi pedig minden szempontból csodálatos - már a feladó neve is ismerősen csengett, a második bekezdésnél pedig éreztem, hogy ez nagyon nem egy átlagos levelezésnek ígérkezik. Érdemes végigolvasni, aztán pedig hátradőlve lehet elmélkedni azon, hogy milyen világ lenne Magyarországon, ha annak idején nem a kártékony kommunisták kerülnek hatalomra.
Feladó Jurek János
Címzett Zombi
Dátum 2020.10.23.
Tárgy Adalék a motorok fejlődése témájú cikkéhez
Tisztelt Zomborácz Iván Úr!
Érdeklődéssel olvastam a motorkerékpárok ötven évvel ezelőtt kialakult fejlődési irányával kapcsolatos cikkét, és úgy érzem, meg kell említenem, hogy Magyarországon is foglalkoztak a mérnökök a motorkerékpár stabilitásával, a konstrukciók fejlesztésével.
Édesapám, Jurek Jenő, az 50-es években a Csepel motorkerékpárgyár fejlesztőmérnöke volt. Ebben az időben szabadalmaztatta konstrukcióját, a váznélküli motorkerékpárt, melyben egyúttal az első villa megvezetését is hasonló módon oldotta meg, mint Thanassis Lefas vagy John Britten a V1000-en vagy a Dodge a Tomahawk típusú motorján. Több évig kilincselt az ország minden motorkerékpárgyártásra befolyással rendelkező szervénél, hogy megvalósulhasson terve, de az akkori vezetők nem voltak érdekeltek a fejlesztésekben. A magyar motorkerékpárgyártás is világszínvonalon lehetett volna, ha nem egy szűklátókörű pártvezetés irányítja az országot az 50-es években.
Ocskay Zoltán Csepel Motorkerékpárok c. könyve és a gyárban dolgozó kortársak elbeszélése nyomán tudom, hogy sok problémával küszködött a Csepeli motorkerékpárgyártás. A műszakiaknak úgy kellett megoldaniuk az anyag, technológiai és egyéb gyártási problémákat, hogy csak hazai termékeket, alapanyagokat használhattak, amelyek minősége többnyire nem felelt meg a motorkerékpárgyártás követelményeinek. Pl. a Csepelek örök problémája volt a megszoruló dugattyú. Ennek ellenére az alapanyagok fejlesztéséről, minőségjavító beruházásokról szó sem lehetett.
A gyári mérnökök, technikusok, szerelők ettől függetlenül hivatástudatuk és műszaki szenvedélyük miatt szorgalmasan dolgoztak a motorok fejlesztésén, amit számtalan prototípus és meg nem valósult terv bizonyít. Édesapám, Jurek Jenő 1943-1951-ig dolgozott a Csepel Motorkerékpárgyárban, ahol a 100-as, 125-ös, 250-es Csepelek majd Pannóniák tervezésében és gyártásában vett részt. Később a Budapesti Műszaki Egyetem docenseként bedolgozott a P10 és P20 tervezésébe is. Gyári munkája mellett tudományos tevékenységet is végzett a motorfejlesztés területén. Munkáit a Magyar Tudományos Akadémia jelentette meg pl.:
- Körfolyamatok vizsgálata a változó fajhő figyelembevételével. MTA 1953
- Dugattyús gázgépek teljesítménygörbéjének elmélete. MTA 1953
- Négyütemű motorok teljesítménygörbéjének elmélete. MTK 1955
- Kétütemű motorok teljesítménygörbéjének elméleti alapjai. MTI 1954
E tanulmányok elméleti alapot szolgáltattak a motorok teljesítményének növeléséhez Ezeket a kiadványokat az akkori versenyzők, motortuningolók egymás kezéből kapkodták, így ma már nemigen lehet hozzájutni. E munkák eredményeként lehetett volna 100 LE/liter, vagy nagyobb fajlagos teljesítményű motorokat tervezni és gyártani az 50-es években hazánkban is, ha a döntésre jogosult vezetők hozzájárultak volna. Az 50–es években szokásos sorsra jutott apám szabadalma, az „Új rendszerű motorkerékpár” is. Az illetékes szervek évekig hitegették, hogy a prototípust legyárthatja a gyár, de mint tudjuk, ez nem valósult meg.
A korabeli autós/motoros műszaki értelmiség - Pentelényi János, Korbuly János, Surányi Endre, Liener György, Török Gábor, Rózsa György, stb. - gyakori vendégek voltak a család nappalijában, és nagy jövőt valószínűsítettek édesapám konstrukcióinak. Csatolva édesapám néhány rajza a soha el nem készült konstrukciókból, amelyek az akkori hazai motorkerékpáripart a világszínvonalra emelhették volna, úgy teljesítményben, mint stabilitást illetően.
E konstrukciók az akkori gyártási problémákat is kiküszöbölték (lett volna helyettük ezer más probléma). Csepelen a villanyak hegesztése sokáig gondot okozott, itt az tehermentesül. A teleszkópszárak csöveinek pontatlansága a teleszkóp kotyogásához és a motor pontatlan irányításához vezetett. A motorblokkról történő kerékmegvezetés ezt a problémát is kiküszöbölte volna, és rendkívül jó stabilitást eredményezne. Természetesen ezeket a terveket az 50-es évek elejének motorjaihoz, stílusirányzatához, vezetési, kanyarodási lehetőségeihez kell viszonyítani, és nem a maiakhoz.
Jurek János