Szállni drog nélkül

Fél órával a kapunyitás előtt már tömeg várta, hogy bejuthasson. Pár óra elteltével elfogytak a jegyek, voltak, akik már nem jutottak be, és sokan állva nézték végig a több mint négy órás programot. A Motorcross Freestyle fenegyerekei az így megtelt Arénának produkálhatták magukat.

A sajtótájékoztatón felsorakozott versenyzők barátságos és bolondos arcok, akiknek igazán nem számít más, csak a motokrossz. Le sem tudnák tagadni, hogy ez az életük. Igazán csak a levegőben és a motorok nyergében érzik jól magukat, és alig várták, hogy ezt megmutathassák a közönségnek is. Ők a tettek és nem a szavak emberei, ez a sajtótájékoztatón és a beszélgetésekkor hamar kiderült, ezért gyorsan a depó felé vették az irányt, és következhetett a show.

A Motorcross Freestyle igazi világsztárjait csábították ide a szervezők. A külföldiek képviseletében itt volt Ronnie Renner (USA), Dustin Miller (USA), Jake Windham (USA), Jesse Olson (USA), Jeff Fehr (CAN), Drake McElroy (CAN), Andy Bell (CAN) és Reagen Sieg (CAN), míg a hazaiak jó hírét Német Kornél, Hujber Péter, Kerner László és Lamos Attila igyekezték megvédeni.

Az előtérben megtekinthették a látogatók a Yamaha 2005-ös újdonságait. A közönség bemelegítésére BMX, trial és mountainbike bemutatókkal tettek kísérletet, amit még fokozott a szemrevaló pom-pom lányok és a félmeztelen testfestett táncos lányok jelenléte. A versenyzők hosszas bemutatása után következhetett az igazi őrület. A hangulat lassan fokozódott, de mint egy nyugodt, lassú előjátéknak, ennek a lassú felvezetésnek is meglett az eredménye. A közönség tombolt, és extázissal vegyes elégedettséggel nézte a produkciókat, melyeket hangos üdvrivalgással és tapssal honorált.

Valami tétnek is kell lenni, ha több résztvevős egy show. Ezért egy kis létszámú zsűri segített be a produkciók elbírálásában. A zsűri egyik tagja Talmácsi Gábor volt. Az aszfaltpályán már sokszor bizonyított versenyző bevallotta, hogy neki esze ágában sincs egy krosszmotor nyergében hasonló mutatványokra adni a fejét. Nem csoda, teljesen különböző világ a MotoGP és a Motorcross Freestyle.

A trükkök tetszésindexét egy zajszintmérővel is mérték, és a közönségtaps hangerejéből igyekeztek lemérni, melyik produkció volt a leglátványosabb. A teltházas Aréna közönsége egy emberként, fülsiketítő hangorkánnal igyekezett kiakasztani a műszert. Nem az volt a lényeg, ki nyer, hanem hogy a műsort élvezze a nép. Ez összejött rendesen.

Az első produkciók alatt még nehezen eszmél rá az ember, hogy mit is látott. 20 méter hosszú, 10-15 méter magas ugrások, nagyon rövid leszállópályákon befejezve. Azt hinné az ember, hogy kevés a megálláshoz, de mégsem. Az ilyen magas ugrásokat 2,6-2,9 m magas fémrámpák segítségével érik el a versenyzők, és egy 4 méter magas, földdel beborított, mesterséges lejtőre érkeznek.

Az első fél órában gyakran átfutott rajtam a hideg, annyira meglepő és fantasztikus, hogy mikre képesek ezek a srácok. A 250-es, kétütemű, könnyű motorokkal úgy repkedtek a levegőben, mintha le sem akarnának jönni a földre. Ezek a gépek teljesen széria motorok, csak néhány módosítást találunk, mint a rövidebb sárvédők, az érdesített felületek és egy-egy kapaszkodó a csúszás megakadályozása végett.

Az egyre keményebb és látványosabb trükkök fokozták a hangulatot, amihez hozzájárult néhány Korn, Limp Bizkit, Clawfinger és Slipknot nóta is, melyek kompromisszumot nem tűrő hangzása szinkronban volt a mutatványok stílusával. Két freestyler nem csak hallgatni akarta a zenét, így két röpte között gyorsan gitárt ragadtak az egyik műsorvezetővel együtt, és egy még alapszintű tudást sem igénylő, egyetlen egy "E" hang hosszas, ütemes sulykolásával mutatták meg, hogy teljesen őrültek.

Minden egyes mutatványnak saját neve van. Drake McElroy-tól láthattunk a Dead Body-t, amint a kormányt fogva, mindkét lábát a kormány felett előre nyújtva egyenes testtartással, szinte háton fekve a levegőben mutatott be. A levegőben, a kormányon kézen állva, egyenes testtartásban jelképesen megcsókolt első sárvédő trükkje a Dead Kiss nevet kapta, míg az ülésre merőleges kézenállás a találó, inkább a nézők idegállapotára utaló Heart Attack névvel lett híres.

A közönség nagy kedvence Németh Kornél volt, akit minden mutatványa közben lelkesen bíztatott. Sokan nem vitték túlzásba a védőfelszerelések használatát, így néha elhűlt bennem a vér, amikor csizmában, térd- és vesevédőben, felül pedig egy szál pólóban karcolták a plafont. Persze ez csak kívülről szemlélve ilyen ijesztő, ők magabiztosan végezték a gyakorlatokat, annak ellenére, hogy néhány földre érkezés nem úgy jött össze, ahogy kellett volna. Mindezek ellenére személyi sérülés nem történt.

A srácok a show végére hagyták az igazi csemegéket. A géppuskalövésekhez hasonló sorozatugrások igazi sikerprodukciók voltak csakúgy, mint a hátra szaltók. Ekkor az összes résztvevő libasorba állt a rámpák előtt és 10 méteres követési távolság betartásával repkedtek egymás után, mint a puskagolyók. Néhányan megálltak egy rámpa alján, ahol a faborításon egyedi gumifüstöltetést produkáltak. Az aszfalttal ellentétben itt nem csak égett gumi, hanem égett fa illata is vegyült a kétütemű motorok füstjétől amúgy is ízes levegőbe.

Az est folyamán többször is bebizonyosodott, hogy a Motocross Freestyle sztárjai nem vetik meg a gyengébbik nemet, így befejezésül elraboltak néhány topless táncost. A lányokkal szemben ők nem voltak szívbajosak és bátran motorozgattak fel s alá a félmeztelen utasokkal, persze ügyelve azok biztonságára.

Az egész rendezvény az elégedettség jegyében zajlott. A motorosok úsztak a dicsőségben, a közönség pedig azt kapta, amiért jött. Adrenalint a látványtól, fülzúgást a tombolástól, berekedt torkot az üdvrivalgástól és rengeteg új élményt, mely is jövőre idevonzza a jelenlévőket.