Tűzforró verseny, váratlan eredményekkel

2006.07.25. 16:25
Az esélyesek buktak vagy csúnyán lemaradtak. Eddig hátul kullogók adtak leckét fölényes győzelemből és "utolsó kanyarban kettőt előzni egyszerre"-tudásból. Kagayama kettőből kettőt nyert, de Fabrizio harmadik és második helye legalább ilyen szenzációs volt.

Még csak közeledtünk a pályához, már messziről kihallatszott az őrületes motorüvöltés. Csupán sima szabadedzés, és feláll az ember hátán a szőr. Megkapjuk a paddockba is érvényes jegyünket, és már csődülhetünk a tömeggel a "pit walkra". A túloldalról általában hermetikusan lezárt apró műhelyek a boxutca felől tárva-nyitva vannak. Sürögnek-forognak a szerelők, bár kicsit a látványkonyha pózolásához hasonlít ez a félóra. Az esélyesek vonzzák a népet, máshol annak is örülnek, ha a kíváncsi tudósító lekapja őket.

Ezt is meg lehet unni. Versenyző véletlenül sem vegyül közénk, őket a hátsó kijárat és a kamionok között lehet elcsípni. Ólálkodnak is a rajongók. Csapatostul viszont csak egy kamion körül. Lanzi-kultusz, felsőfokon. Éneklő százak lófrálnak le-föl, éltetve a fiatal olasz ducatist. Tessék meggyőződni a szeretet mértékéről a képgalériában! Közeli fotók feltörekvő tehetségekről és rutinos rókákról!

Kezdeném a superbike-kategória tudósítását egy kis szabálymagyarázattal. Először is van két időmérő, ahol az időeredményekből láthatóan ismerkednek a pályával, majd pedig futnak egy amolyan biztonságit. Az energiát és a koncentrációt az ún. Superpole-ra, vagyis egyetlen, egyedül megtett körre tartogatják. Teljesen fel is borult a sorrend, az addig kényelmesen vezető Kagayama (Suzuki) például a 6. helyre csúszott vissza, Haga pedig a semmiből 6 tizeddel veri a mezőnyt. Toseland (Honda) második, a két gyári Ducati-pilóta, Lanzi és Bayliss indulhat még az első sorból. A tavalyi bajnok, Corser (Suzuki) most ötödik, de összetett 4. helyezése sem ígért ennél jobbat. Vasárnap két versenyfutam követi egymást. A rajtsorrend mindkettőben azonos, tehát az elsőnek eredménye nem befolyásolja a másodikét.

Toseland repülőrajtot vesz, de senki nem őt nézi: a pontversenyben majd' 100 egységgel vezető Bayliss az első kanyarban ügyetlenül külső ívre szorul, és a 9. helyről érkező kawasakis (korábban ducatis) Laconival ütközik. Mindketten a kavicságyba hemperednek, láthatóan a bajnokesélyes a feldúltabb, a másikat érzi vétkesnek. Haga második, ha ezt tartja, máris 20 pontot faragna a hátrányból. Nem sokáig tartja a helyét, a hétvégén ellenállhatatlan Kagayama már a harmadik körben megelőzi, és Toseland nyakában lohol. Láthatóan nem arra utazik, hogy a legtöbb kört vezetők mezőnyében lépjen előre, csak szépen kifigyeli az angol motorozását. Aztán 5 körrel a vége előtt robbant, és lazán, 3,9 másodperccel nyer.

Mögötte szintén magányosan Toseland érkezik. Hogy ne fulladjon unalomba a futam, arról az olasz Fabrizio gondoskodik. Eddig a futottak még kategóriába tartozott, most pedig - a szakértő közönség hatalmas ovációja mellett - az utolsó körben kicselezi Hagát, és dobogós lesz. A minden körben tomboló szurkolással kísért Lanzi (Ducati) gumiprobléma miatt kiáll a boxba, de hősiesen visszajött a mezőny végére, hogy úgy ünnepeljék, mintha fölényesen nyert volna. Lehet, hogy nehéz átérezni, de pont az olasz tábor mellé ültünk, és láttuk, hogy a konkrét helyezésétől függetlenül imádják. Jó lehet így versenyezni, na. Volt néhány kiesés, a hátsó négyes kanyarkombináció legkönnyebbnek tűnő, 90 fokos íve ritkította a mezőnyt.