Tűzforró verseny, váratlan eredményekkel

2006.07.25. 16:25

A második futam előtt lehetett már érezni, hogy ez nem a Ducati napja lesz. Hiába volt Lanzi az egész hétvégén a leggyorsabb (291 km/h) , az íveken az addig szerzett átmeneti előnyt bőven leadta. A két ducatis végül 15 másodperces hátránnyal a 8. és a 9. helyen ért be. Az erkölcsi győztes megint Lanzi: az utolsó körben elengedte a láthatóan szenvedő, de vb-esélyes csapattársát.

Az élről induló Haga (Yamaha) úgy döntött, most nem áll be a mezőnybe, hanem rajt-cél győzelmet arat. Nagyon elment az őt követőktől, 100 méter is lehetett a távolság az őt üldöző Toselandtől. Már elkezdett a lelátó ásítozni, senkit sem zavart a mozgóárusok okvetetlenkedése, amikor a 8. helyről szép lassan felzárkózó Kagayama megunta csapattársa, a tavalyi bajnok Corser tötyögését. Négy kör alatt beérte Toselandet is (Honda) - akit egy körben előzött meg a két suzukis -, és elképesztő iramban eredt a nagyon vezető Haga nyomába. A 18. körben el is ment mellette, de nem is ez keserítette el a legjobban a yamahás japánt. Ő békés befutóra számított, arra, hogy respektálják eddigi eredményeit, erre föl Corser is felért rá. De ez hagyján. Odakeveredett valahonnan Fabrizio is, aki az első körben 15., a verseny felénél 8., de még a 15. körben is csak ötödik volt. Aztán az utolsó sikánban beszúrt Haga és Corser elé, és szinte egymást érintve tették meg az utolsó 100 métert. Érdemes volt a célvonalra telepedni: Fabrizio 48 ezredmásodperccel előzte meg Hagát, őt pedig 35 ezreddel követte Corser.

Az 52 fokos aszfalthoz Kagayama és Fabrizio csapata választotta a legjobb gumit. Haga és Toseland a második futamon nagyon visszaesett, gyaníthatóan elkopott az elején még jól tapadó abroncs. A Ducati nekem csalódás volt, így hamar elvész Bayliss tetemes előnye. Azért reménykedem a feltámadásban. Mert nincs csodálatosabb, mint a sok egyformán visító soros négyhengeres között hallani a Ducati mély brummogását. Ahogy Lanzi a célegyenes kétharmadánál kapcsolja a legmagasabb fokozatot, és azt hallani a fordulat visszaesése után, hogy elfogy az erő a kéthengeresből. Közben pedig 290-nel ő a leggyorsabb. Szintén nagy élmény volt az FP-1-es Petronast fülelni. Teljesen esélytelenek bármire is, de nagyon igyekeztek, szépen előzgették a hozzájuk hasonló kutyaütőket. Háromhengeres blokkjukkal a célegyenesben ők voltak a leghangosabbak, és a gyújtáselvétellel segített váltásoknál az ő kipufogójuk durrant a legnagyszerűbben. Hajrá Petronas, hajrá Fogarty!

Sosem érne véget az írás, ha az összes további versenyről ilyen részletességgel akarnék beszámolni. A Supersport mezőnyét az igen rutinos, 40 éves, Yamahával versenyző Kevin Curtain nyerte, mögötte utóvédül csapattársa, Parkes futott be. Aztán egy török (!) fiú, Sofuoglo mentette a Winston Ten Kate Honda becsületét, mivel a pontversenyben első Charpentier csak 11. lett. Itt is hatalmas izgalmak várhatók még, mert alig tíz pont közötte és Curtain között a különbség.

Láttam még egy küzdelmes Superstock 600-as futamot. A belga Simeon (Suzuki GSX 600R) nyert az olasz Canepa (Ducati 749R) előtt, esélyeshez és pontlista-vezetőkhöz méltóan. Sajnos, a Superstock 1000-es versenyről lemaradtunk, mert csúszás miatt azt a második SBK-futam mögé, vasárnap öt óra tájára tették. Azért bánkódom ezen, mert minden képzeletet felülmúlóan két MV Agusta nyert! Isten bizony azt se tudtam, hogy ezzel az egzotikus motorral versenyeznek, de hogy rögtön első és második helyen fussanak be... Nagy mulasztás volt.

Mit tagadjam, nagyszerű hétvégém volt. Brno belvárosa szép (külvárosa ocsmány), a sör a jobb helyeken is 200-300 forint között van (kint a pályán 300-350 forint volt; nálunk egy közepes rendezvényen minimum egy ötszázas), és vacsorázni is olcsóbb Csehországban. De a lényeg a verseny. Próbálja ki egyszer, érdemes.






A világbajnokság állása 16 futam után:

1. T. Bayliss Ducati
2. N. Haga Yamaha
3. J. Toseland Honda
4. T. Corser Suzuki
5. A. Barros Honda
6. A. Pitt Yamaha
7. Y. Kagayama Suzuki
8. L. Lanzi Ducati
9. M. Fabrizio Honda
10. F. Nieto Kawasaki