Dunlopnak hívják, de a gumikhoz nincs köze

2014.05.20. 06:31
Apja meghalt a csütörtöki edzésen, két nappal később megnyerte a versenyt. Michael Dunlop megosztó személyiség, őt csak imádni, vagy gyűlölni lehet, bár gyanítom, különösebben ez sem érdekli.

A Dunlop család együtt indult volna a 2008-as North West 200 utcai versenyen. A néhai TT legenda, Joey öccse, Robert a két fiával készült a kettőötvenesek versenyére, amikor a csütörtöki edzésen megragadt a motorja, elesett és a kórházba szállítást követően meghalt. Idősebbik fia William, visszamondta az indulást, de az akkor tizenkilenc éves Michael úgy döntött rajthoz áll. Megnyerte a futamot. Talán máig ez a győzelem a motorsport történelmének legmeghatóbb diadala.
Sokak szerint Michael egy unszimpatikus fickó, első látásra semmit sem örökölt apja és nagybátyja legendás kedvességéből és közvetlenségéből. Többen kritizálták már stílusát, egy azonban biztos, kizárólag nyerni akar. A név és családi háttér ellenére magának kaparta ki a gesztenyét, egyedül küzdötte fel magát a csúcsra. Tavalyi négy TT győzelmével szenzációs évet zárt, McGuinness csapattársaként.

Tavalyi hazatérése felemásra sikeredett. Miután bekompozott Írországba, még a kikötőben jetskire pattant egy barátjával, hogy megünnepelje a remek eredményeket. Nem sokkal később vízbe estek, a járművet elsodorták az áramlatok és az ír vízirendőrség menekítette ki a jéghideg tengerből. A sikert biztosító csapatával időközben szakított, s idén a BMW színeiben élete dobására készül.

Nemrég azzal borzolta a kedélyeket, hogy kijelentette: százharminc mérföldes körátlagot motorozna a hatszázasok között. Aki követi a TT-t tudja, ez szinte lehetetlen, de Michael komolyan gondolja. S az utóbbi időben a bajor márka is egyre nyíltabban vállalja, azért szerződtették, hogy hetvenöt év után végre ismét megszerezzék a hőn áhított Senior TT győzelmet.

– Bámulatosan motoroztál a tavalyi TT-n, amikor hétfőn elindultam csak egy győzelmed volt, de mire megérkeztem már három.

– Igen, jól sikerült az az év, sok minden összejött. Azon a két versenyen is tökéletes volt minden, a motor, az idő, a koncentrációm, így senki nem tudott legyőzni.

–  Néhány újságíró úgy gondolta, akár az összes versenyt is megnyerheted.

– Nem foglalkozom az újságírókkal, persze, sok mindent mondanak. Egyébként jól esett, de csak a saját dolgaimra koncentráltam, nem számított hányszor lehetek első, a TT-n minden egyes győzelem rendkívüli értékkel bír.

–  E tekintetben megelőzted édesapád. Milyen érzés ez számodra?

– Igen, különleges dolog, hogy míg apunak öt, nekem már hét alkalommal sikerült nyerni, ez szinte csoda, de mint mondtam, nem figyelem a statisztikát és nem sokat foglalkozom az eredménytáblával sem.

–  Talán a nagybátyád Joey-t is utolérheted?

– Fogalmam sincs, meglátjuk, de igazából nem akarom azzal fűteni magam, hogy a világ legjobbját valaha befogom-e, aki ezen túl még rokonom is.

–  Huszonöt éves vagy, sok szakértő úgy gondolja, a következő tíz év a tiéd lehet.

– Soha nem tudhatod, mit hoz a jövő. Ahogy mással sem, ezzel sem kívánok túl sokat foglalkozni, a lényeg, hogy nem akarok letérni az általam helyesnek vélt útról. Jól érzem magam, a lehető legkeményebben akarok motorozni, ez a fontos. Amíg így van, addig minden rendben.

–  A családi háttered ismeretében, volt egyáltalán arra esélyed, hogy ne motorversenyző légy, hanem valahol munkába állj?

– Nem, ez teljesen elképzelhetetlen lett volna, ennek így kellett lennie.

–  Mikor kezdtél motorozni?

– Későn, tizenegy-tizenkét éves lehettem, amikor először motoroztam, mindenféle quaddal meg kis endúróval, de akkor még nem volt túl komoly a dolog. Krosszozni igazából nem akartam, ezért nem is nagyon erőltettem a témát. Tizenöt éves voltam, amikor versenyezni kezdtem, a helyi short track futamokon indultam. Elég jól ment, de mindenképp a pályaversenyzés vonzott, így tizennyolc évesen átpártoltam, azóta többnyire utcai futamokon indulok. Az elmúlt évek nagyrészt munkával teltek, próbáltam gyorsulni és tanulni, melynek meglett az eredménye, szerencsére már szereztem néhány igen szép győzelmet, és végre sikerült felépíteni a saját csapatomat is.

–  A család nem mondta, hogy abba kéne hagynod?

– Nem, még nem akartak lebeszélni róla. Viszonylag régóta csinálom, inkább támogatnak.

–  Zárt pályás versenyzéssel nem szeretnél próbálkozni?

– Dehogynem, csak arra soha nem jött össze elég pénz. Oda pedig rengeteg kell, ha jó eredményeket akarsz elérni. Persze nem zárom ki ennek a lehetőségét, ha rám szakadna a bank, vagy valaki felkínálna egy jó lehetőséget, talán megpróbálnám. De amíg ez nem következik be, addig nem foglalkozom a témával, a saját dolgaimra koncentrálok, és a lehető legjobb eredményeket akarom elérni.

–  Van valami speciális felkészülési terved a versenyekre, akár mentálisan, akár fizikailag?

– Nincs, felülök a motorra és megyek. Igyekszem mindig mindent beleadni, és a lehető legkeményebb lenni, a végén meg úgyis kiderül, hogy ez ott, abban a pillanatban mire volt elég. Persze, én is csinálok ilyen edzésszerű hülyeségeket, de csak annyit amennyi jól esik. Minden a motoron dől el, és rajtam múlik, hol érek célba.

–  Miért szereted az utcai versenyeket?

– Függő vagyok, és első sorban utcai versenyző. Szeretem a helyszíneket, a kiszolgáltatottságot, mindent, amit az utcai versenyzés jelent.

–  Mit gondolsz, miért ennyire egyedülálló verseny a TT?

– Ismerned kell a határaidat, minden téren, és ha lehet, évről évre tágítani őket. Egyben óriási kihívás mind a csapat, mind a versenyző részéről. Mindennek stimmelnie kell, motornak, szerelőknek, versenyzőknek egyaránt, itt nincs mellébeszélés, meg ujjal mutogatás. Talán ez lehet az oka annak is, hogy a nézők és versenyzők is évente visszajönnek.

–  Van kedvenc szakaszod a „hegyi pályán”?

– Az egész útvonalat úgy szeretem, ahogy van, persze vannak olyan szakaszok, amit különösen élvezek, de egyiket sem emelném ki, a pálya minden porcikáját kedvelem.

–  Érzel valami megmagyarázhatatlant, amikor lehajtasz közel háromszázzal a Bray Hillen?

– Semmi különös, igazából rettentően kell koncentrálnod, hogy a lehető legpontosabban végrehajtsd a feladatot. Szorosan előreszegezed a fejed, figyelsz, és centiről centire kihasználod a korlátok és házfalak közötti helyet. Egyébként remek dolog.

–  Sokat kivett belőled, hogy tavaly az utcai versenyek mellett az Endurance világbajnokságon is indulnod kellett?

– Nem volt vészes, bár hosszú távú versenyeket eredetileg nem terveztem. Viszont szeretek zárt pályán motorozni, ezért jó volt a változatosság, hogy utcáról átmentünk zárt pályára, aztán vissza. Nem mondom, néha elfáradtam, de élveztem. Viszont a szívem csücske a TT maradt.

–  Mit tervezel, mit fogsz csinálni, ha majd abbahagyod a versenyzést?

– Fogalmam sincs, egyelőre minden gondolatom e körül forog, úgyhogy nem foglalkoztam még a kérdéssel. Meglátjuk, mit hoz a jövő.

Névjegy

Neve: Michael Dunlop

Nemzetisége: Északír

Született: 1989. április 10.

Apja: Robert Dunlop, 5 TT győzelem

Nagybátyja: Joey Dunlop 26 TT győzelem

Saját TT győzelmek száma: 7