Ahol a túlélés már győzelem

2014.05.30. 16:45 Módosítva: 2014-05-30 21:13:10
Megkezdődött 2014-es Isle of Man TT. Olyan ez, mint könnyűzene rajongóknak a Sziget, csak kicsivel hosszabb, két hétig tart, minden program ingyenes, és itt a Prodigy is. Keith Flint, a csapat frontembere még csapatot is indít.

A Man-szigeti versengést alaposan beárnyékolta a közönségkedvenc, Simon Andrews halála. A végtelenül szimpatikus, és bámulatos akaraterővel megáldott versenyző a TT elő-eseményeként is jegyzett, hírhedt North West 200-as versenyen bukott, s belehalt sérüléseibe. Halála az egész mezőnyt megrázta.

Az edzések eredetileg még a múlt hét végén kezdődtek volna, de az első hivatalos gyakorlást csak hétfőn tudták megejteni az esőzés miatt, és az előrejelzés szerint a jövő héten is rosszak lesznek a körülmények. Egyre többen teszik fel a kérdést: ha már az edzéseket leállították, vajon mi lesz a futamokkal?

Hideg, eső és szél rombolja az esélyeket, hogy a versenyzők hozzászokjanak motorjaikhoz, és felvegyék a hegyi pálya kíméletlen ritmusát. Bitter Sándor 2011 után ismét harcba száll, ezúttal az Ice Valley csapat ezres BMW-jével.

Az idei verseny kérdése, hogy Dunlop vagy McGuinness nyeri-e a Senior TT-t. Vagy hogy mire lesz képes Cameron Donald a Nortonnal, és mit produkál a mezőny a csendes őrültje, a negyvenöt éves új-zélandi Bruce Anstey, aki húsz éve még súlyos betegként rendszeres kemoterápiás kezeléseket kapott.

Bitter Sándor eddigi tapasztalatai

"Nagyon nehéz minden, ehhez képest a keddi 19.39-es időmmel Paul Phillips rendező szerint már kvalifikáltam magam. Eddig összesen öt kört tudtam megtenni, és egyetlen olyan köröm sem volt, amikor működött végig a váltóm. Az első napon a már az első körben nem volt negyedik fokozat, amikor felfelé akartam váltani, ráadásul nem tudtam visszaváltani. A Sulby egyenes után ez nagyon veszélyes volt, itt másodikba kell visszaváltani hatodik teliről. Üresben maradt a váltó, majd nehezen, ötödikben küszködve, de befordultam.

Keddre blokkot cseréltünk és bizakodó voltam. A negyedik rendben volt, de a visszaváltásnál megint jöttek a gondok. Minden körben otthagyok 20-30 másodpercet. Remélem, hogy megoldódnak a problémák, és akkor rendben lesz minden, mert így, ahol csak vissza kellene rakni ötödikbe a mocit és csontgáz, ott általában behúzott kuplunggal gurulok, és próbálok valamilyen fokozatot találni. Ez nagyon veszélyes rám nézve is, meg egy mögöttem jövő versenyzőre is, aki elbújva követ engem. Eddig még egy normális féktávot nem vettem, és előre félek minden kanyar előtt, ahol ötödikbe kell visszakapcsolni. Tegnap a csapattársam elesett és mindkét combcsontját eltörte – mielőbbi gyógyulást kívánok Laurent Hoffmannak.

A csapatfőnököm, Shoey sem nagyon tud koncentrálni a saját menésére. Ő is sokkal gyorsabb annál, mint amit az edzéseken produkált. A csapat jó, a motor elég erős, nekem kell fejben nagyon rendben lennem. Minden napra jut valami baki. Tegnap pl. Milky (versenyzők instruktora) tanácsára az első körben csak azt néztem, hol vizes a pálya. Második kör meg már Laurent bukása miatt nem volt. Ráadásul a ruhám zipzárja a Union Mills utáni gyors részen szétnyílt, és úgy mentem végig a körömet.

A reális cél, hogy a versenyhét végére az eddigi legjobb időmnél (18 perc 48 másodperc) 10-15 másodperccel gyorsabb tudjak lenni. Meglátjuk mi lesz, én megteszek mindent, az biztos. Nem vagyok elégedett a köridőmmel, de muszáj mindennek összeállnia. Szeretnék végre mosolyogni egyet. Eddig ez nem sikerült."

A sziget rengeteg programot kínál az odalátogatóknak azon kívül is, hogy egy rakott téglakerítés mögött, erősen illuminált állapotban gubbasztva száguldó motorokat nézzenek. Bár úgy sejtem, aki odautazik, pont ilyesmire vágyik. De lehet kirándulni kisvasúton, ami csodaszép útvonalakon járja be a sziget zegzugos részeit. Castletown is csodálatos úti cél lehet a szünnapokon, a helyi kastélyt mindenképp érdemes megnézni. A városközponttól nem messze található egy apró út, mely egy patakon át vezet, de hidat nem építettek, így az átkelés felér egy kalandtúrával.

A depó melletti kávézó, ha jól emlékszem két fontért kínálja a feketét, a fagyi úgy egy körül volt, a hamburger meg talán három. A sör mindenütt drága, de a Ginger Hall pincéjében legalább megcsodálhatjuk sörözés közben Guy Martin 2011-es, ezres Suzukiját. A múzeumok, és parányi, többnyire kuriózumokból álló házi motorgyűjtemények száma végtelen.

Javaslom, mindenki vigyen magával navigációt, és szerezzen be egy részletes helyi térképet, mert a sziget rengeteg kis útja kaotikus labirintusrendszer egy idegen számára. Higgyék el, nem vicces, mikor két legelésző birka mögött ötödszörre látjuk meg a távolban az ír partokat.

Amennyiben úgy döntünk, hogy feladva a Grandstand (célegyenes) biztonságát, kimerészkedünk a pályára, a következő helyek közül szemezgethetünk, ahol testközelből élhetjük át száguldást:

- Ha házak között kétszázzal elhúzó motorokat akarunk látni, érdemes ellátogatni Kirkmichael-be. A hang brutális, a látvány szintén.

- Úgy érzi, hogy kanyar aljában, hídon koppanó motorokra, és közel háromszázas tempóra kíváncsi? Ez esetben ön a Barregarrow hatása alá szeretne kerülni.

- A legendás ugrató, mely minden képen szerepel. Ha megérkezik a Ballaugh Bridge-re, elsőre nem esik le, hová is érkezett. De amikor rájön, azonnal könnyes lesz a szeme.

- Nagyon gyorsan közeledő, s még gyorsabban távozó, vonagló motorok látványa várja Rhencullenben.

- A Bungalow-nál az eseményektől ugyan messze leszünk, de ha felállunk Joey Dunlop szobra mellé, az érzés leírhatatlan.

Természetesen további szédületes helyek közül választhatnak, egyikben sem fognak csalódni, hiszen a sebesség, a veszély, a drámai küzdelem látványától, és a fergeteges motorhangoktól úgysem fognak levegőt kapni néhány napig.

A nyugodtabb természetű nézőknek azt javaslom, nézzék meg a rajtot, s a hátsó utcákban sétáljanak le a Bray Hill aljába. A depóban sétálva bárkitől kérhetnek és kapnak autogramot, ez nem a MotoGP briliánsokkal kirakott pláza jellegű sátortábora, ahol kaviárt mérnek a pezsgő mellé.

Mielőtt útnak indulnak, alaposan tájékozódjanak a térképen, hogy a választott helyszínről más mellékúton átjuthatnak-e újabb helyszínre a nap folyamán, mert a versenyek közti szünet során sem oldják fel az útzárat, így ha rosszul választanak, egész napra ott ragadnak.

Ha ügyesen tervezünk, a pálya nyomvonalán megfelelő irányában haladva, a Ballaugh Bridge-től balra eső utcában parkolunk, könnyen átmehetünk Ramsey-be, ahol a benzinkutas egyenest teljes egészében beláthatjuk. Viszont ha két utcával arrébb, jobbra állunk meg, úgy egy kietlen úton húsz perc autózással felérünk a hegyre, és a Brandywell szép ívű kanyarjának külső részéről követhetjük az eseményeket.

Fontos, hogy a helyszínek többségén hangosbemondók vannak, így az élő rádióközvetítésen keresztül követni tudjuk az eseményeket. Egyébként aki nem jut ki, az itthonról is hallgatja a Manx rádió élő közvetítését.

A néhány remek program közül felhívnám figyelmüket a douglasi Manx múzeum filmvetítéseire. A film a finn Juha Kallióról és az ő álmáról szól, mely végül beteljesült, és eljutott versenyzőként a szigetre. A belépés díjtalan, első vetítés elsején, vasárnap, délelőtt tizenegykor ezután a hét minden napján várják az érdeklődőket.

A rendőrökkel vigyázzanak, folyamatosan mérik a sebességet.

Végül álljon itt egy egyszerű infógrafika az elmúlt versenyek rekordjainak alakulásáról.