John McGuinness sérülten is képes nyerni

2014.06.06. 16:03

Csuklósérülés ide vagy oda, McGuinness rekord körátlaggal megnyerte az elektromos kategóriát. Közben Dunlopon a világ szeme és természetesen magyarokkal is találkoztam.

Szerda : Supersport második futam, elektromos motorok

Megdöbbentő hírt közöltek szerda reggel, John McGuinnes visszamondta a hatszázas kategória második versenyét. Azonnal megkezdődött a találgatás: vajon ennyi volt, itt a vége? Az egyetlen, akinek jelen pillanatban esélye lett volna utolérni és megdönteni Joey Dunlop szenzációs rekordját, ilyen méltatlanul fejezi be karrierjét?


Záporoztak a kérdések, értetlen arcú emberek vonogatták vállukat. Mígnem kapcsolták a rádiót, ahol McGuinness volt élő adásban. Elmondta, hogy nem érzi magát biztonságban, túl sokat gondol fájó csuklójára, amely részben visszaveti, részben pedig elvonja a figyelmét, ezért úgy döntött, hogy csak az elektromosok mezőnyében áll rajthoz, Supersportban nem. Továbbá mindenkit megnyugtatott, hogy a Senior kategória futamát vállalja. Ritkán hallhatunk ennyire korrekt és őszinte nyilatkozatot. McGuinness annak ellenére is csalódottnak, és melankolikusnak tűnt szerda este, hogy ebben a reménytelennek tűnő helyzetben sikerült megszereznie huszonegyedik TT győzelmét. Az elektromosok versenyét szenzációs rekorddal, 117,366 mérföldes körátlaggal nyerte. Gyorsak ezek a gépek, de hangtalanul érkeznek. A pálya szélén szotyit ropogtatva egy pillanatra félrenézünk,  könnyen megeshet, hogy két motor is elhúz mellettünk, de lemaradunk róla, mert alig hallani, hogy jönnek.


Szerdán lecseréltem a Robinson-féle szellemvasutat, ezúttal munkatársa, a kolumbiai Carlos mögé pattantam, hogy kijussak a pálya mellé. A helyszínben ismét nem csalódtam, a könyökükkel füvet kaszáló motorosok látványa lélegzetelállító. Michael Dunlop magabiztosan nyerte a futamot, megszerezve így a tízedik trófeát. Ezzel olyan nevek mellé emelkedett, mint Giacomo Agostini, vagy Stanley Woods. Igaz, hogy sokak számára ő egy antipatikus figura, de azért van abban valami menő, hogy a motorjait mindennap maga szereli, ha kell, blokkot cserél, és tökig olajos. A második Bruce Anstey, harmadik pedig az idősebb Dunlop fiú, William lett.

Épphogy a hatszázasok célba értek, óriási köd ereszkedett a hegy fölé, olyannyira, hogy a birkák is lejjebb ereszkedtek. Fuvarosaim otthagytak, én akartam maradni, de mire észbe kaptam lefújták a további programokat, mert a rádió szerint a hegyen addigra szakadni kezdett az eső. Jobb híján forró teáért indultam egy nyári konyhából átalakított büfébe, ahol forró italokat és házi készítésű szendvicset adtak, s közben próbáltam kitalálni, miként jutok vissza Douglas-be, mert húsz kilométert mégsem akartam végiggyalogolni.

Rövidesen magyar szóra lettem figyelmes. Nem sokkal később már a helyiek furcsa szokásairól, a sziget szépségéről beszélgettünk, s arról, hogy itt még a macskáknak sincs farka. Fazekas Gyula másodjára érkezett a szigetre, de ezúttal már barátja, Darvas Tamás is elkísérte. Motorral érkeztek mindketten, s mire e sorokat olvassák, talán már otthon vannak. Utolsó pillanatban döntötték el, hogy tényleg útnak indulnak, de szerintem nem bánták meg. Közben eszembe jutott, hogy Gyula remek élménybeszámolót is írt első útjáról. Elmondásuk szerint legalább tíz magyarral találkoztak itt tartózkodásuk alatt, ami egészen fantasztikus. Gyula felajánlotta, hogy visszarepítenek a depóba, amit ezúton is köszönök. Óriási élmény volt végre emberi tempóban bámészkodni egy túramotor hátsó ülésén, s együtt vonulni a többi megszállottal.

A rendezők négy brit MotoGP-versenyzőt vártak péntekre, hogy azok teljesítsék a szokásos tiszteletkörüket a pályán. Bradley Smith, Cal Crutchlow és Michael Laverty itt lesz, de Scott Redding visszamondta a meghívást. Első twitter bejegyzésével némi galibát is okozott, s a BBC azonnal lecsapott rá, amikor „halálversenyként” aposztrofálta a rendezvényt. A TT biztonságáért, és gyakorlatilag teljes egészéért felelős Gary Thompson elhatárolódott Redding kijelentésétől, s úgy fogalmazott, tiszteletben tartja a döntését. Redding később hivatalos sajtóközleményt adott ki, melyben bővebben kifejtette, hogy az idei versenyeken történt két halálos baleset mélységesen lesújtotta. Karl Harrist még régebbről ismerte, Bob Price pedig családjának egyik legjobb barátja volt, így nyugalomban szeretné gyászolni őket.

Mint mindig, ismét a parti úton található Villa Marina adott otthont a befejezett versenyek díjátadó ünnepségének, ahol Bitter Sándor is megkapta célba érkezéséért ez emlékplakettet. A hivatalos ceremóniát követően aztán megindultak a csapatok, s éjfélre nagyjából mindenki megérkezett a Tahiko nevű diszkóba, ahol megkezdődött a szörnyű lerészegedés. A Mugen csapatot képviselő japán különítmény alaposan megdicsérte magát az elektromos kategória győzelméért, s viszonylag hamar belakta a retro szoba táncparkettjét.

Csütörtök: oldalkocsisok második versenye

Csütörtökön kissé nyúzott arcok érkeztek a pályára, de a szünnap ismét elmaradt, az oldalkocsisok versenyét és az edzéseket be kellett pótolni. A reggel még barátságtalan idő délutánra megjavult, s két órás csúszással lezavarták a programokat. A Dave Molyneux és Patrick Farrance alkotta párosnak most több szerencséje volt, mint az első versenyen, így harmadik közös győzelmüket szerezték meg a Man-szigeten.


A Senior kategória egykörös edzésén Bitter sokat javított eddigi idejéhez képest, és harmincötödik lett. Álló rajtból 117,7 mérföld/órás körátlagot motorozott, így ha minden jól alakul, a repülő körök átlaga tovább javulhat, s késő délután még a futóművén is finomítottak. Az előző beszámolómban megemlített nagyszakállú fiatalemberekkel ismét találkoztam: az elektromosok között nyomulnak egy cafe racer-nek tűnő villanymotorral, így összeállt a kép. Megtudtam, nem ez az első versenyük, sőt, idén motorversenyzőt is szerződtettek, s nem pénzfeldobással döntötték el az egyetemi buli mellékhelységében, hogy közülük mely szerencsés üli meg a masinát.


A csütörtök esti szórakozást Maria Costello sátra biztosította, melyben egy pattanásos arcú tinédzserekből álló banda úgy letolta a Sultans Of Swing-et, hogy a kettővel mellettem álló hatvanas úrnak könnybe lábadt a szeme. Az egyedüli nőként induló Costello három héttel korábban bukott a NorthWest 200-as utcai verseny egyik edzésén és lábát törte, de ez nem tántoríthatja el attól, hogy a pénteki Lightweight kategória futamán rajthoz álljon. Elmondta, hogy sokkal jobban érzi magát, a
mankóra csak kíméletességből van szüksége.



Eredmények

Elektromos végeredmény

Supersport második verseny végeredmény

Oldalkocsi második verseny végeredmény

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalbike, és ettől mi éhen halunk.

A TB olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TB-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.