Dunlop megtörte a hetvenöt éves átkot
Még csak huszonöt, de neve mellett tizenegy győzelem szerepel. Nagyon úgy tűnik, a következő évek főszereplője Michael Dunlop lesz a Man szigeten, Bitter becsülettel helytállt.
Véget ért a 2014 Isle of Man Tourist Trophy. A szeszélyes időjárás mindenki dolgát megnehezítette, ment a fohászkodás nyakra-főre, s még a „mannani” (errefelé hülye nevekkel illetnek mindenkit, a szót lehetőleg úgy képezve, hogy abban a man szerepeljen) isteneknek is könyörögtek, hogy legalább a pénteki nap rendben legyen, lehetőleg se köd, se eső ne érkezzen.
Péntek – Lightweight, Senior TT
Sikerült, fogyott is a barna sör rendesen, itt csak a BMW csapat iszik lágert. Napsütés és húsz fok körüli hőmérséklet, így indultak útjukra a Lightweight kategória versenyzői. A hatötvenes egyhengeres traktorok a kategória bevezetése óta sokaknak adták meg a versenyzés örömét, viszonylag olcsó és egyszerű motorokkal versenyeznek itt. Nem véletlen, hogy mindenki odáig volt az örömtől amikor kiderült, hogy Michael Dunlopon kívül Guy Martin is leadta a nevezését, bár a rajt előtt mégis inkább úgy döntött Dunloppal egyetemben, hogy nem indul, a Seniorra a koncentrál.
Az ászok hiányában a versenynek három fő esélyese lett, Dean Harrison, a tavalyi győztes James Hillier és az edzéselső Ivan Lintin. Utóbbinak nem volt szerencséje, röviddel a rajt után kiesett, Harrison pedig megállíthatatlan volt, megnyerte a futamot, és történelmet írt, soha nem esett meg, hogy ugyanazon Tourist Trophy-n apa és fia futamot nyerjen. Dean az apja, Conrad oldalkocsis diadala után nem egészen egy héttel nyert. A verseny legszebb motorja továbbra is a Kawasaki blokk hajtotta Paton, mellyel Olie Lindsell a hatodik helyen ért célba.
A Superstock kategóriában óriásit eső Gary Johnsont kiengedték a kórházból, szerencsére elég jól van, bár az arca és teste kicsit viseltesnek tűnik.
A kékszalagos eseménynek számító Senior előtt megérkeztek a MotoGP versenyzők, Crutchlow, Smith és Laverty, hogy körbemotorozzanak a pályán. Itt akadt némi csúszás, Crutchlow motorját tologatták a célegyenesben, valahogy nem akart életre kelni. A kör végén pedig felemelt kézzel gurult át a célvonalon a vicces angol.
A BMW csapat összes tagja addigra már tövig rágta a körmét, s talán gondolni sem merték, hogy hetvenöt év után ismét az ő motorjukkal nyerhetnek Senior TT-t. Georg Meier akkor a legendás kompresszorossal győzött, s most újra elérhető közelségbe került a gyönyörű trófea.
Még a hét folyamán nyilatkozta a tizenegyszeres TT győztes Phillip McCallen, hogy véleménye szerint Michael Dunlop az egyedüli versenyző, akiben megvan a potenciál, hogy utolérje nagybátyját, a huszonhatszoros TT győztes legendát, Joey-t.
Bár Michael igen jóban van McCallennel, az ilyen és hasonló nyilatkozatokkal nemigen foglalkozik. Még a legnagyobb kritikusai is úgy gondolták az idén, gondolatai letisztultak, és bár agresszív stílusa megmaradt, nagyon megbízhatóan motorozik, és egyszerűen más korlátokkal bír, mint a mezőny többi tagja. Persze a sérül McGuinness-t most nem vehetjük figyelembe.
A verseny nem tartogatott meglepetést, a bajoroknak kár volt aggódni, az ír Dunlop lett az az ember, aki visszahódította a gyárnak a Senior trófeát a jubileum évében. Kissé epikus, és a motorsporttól alaposan eltér, de történelmi szempontból elkerülhetetlen megemlíteni, hogy Dunlop győzelmének napja, pont egybeesett a normandiai partraszállás hetvenedik évfordulójával, s ha megnézik, Önök is láthatják, Meier neve mellett akkor egy náci zászló volt. Mindent összevetve lúdbőrös a megállapítás, hogy ennyi év után egy ír zászló lesz a győztes neve mellett, s partraszállás évfordulójának napján pont egy ír versenyző szerzi vissza a németeknek a hőn áhított dicsőséget.
Dunlop ezen kívül még egy rekordot is felállított, ő az első versenyző, aki két egymást követő évben is képes volt négy TT-t nyerni. Öröme mégsem lehetett felhőtlen, bátyja William bukott a harmadik körben és helikopterrel kórházba vitték. Michael a kötelező interjúk és fotózás után azonnal a kórházba sietett. Azóta szerencsére tudjuk, testvére nincs életveszélyben, bal lába két helyen is eltörött, de néhány hónap múlva ismét motorra ülhet. Hasonlóan járt az eddig remek formában motorozó osztrák Horst Saiger, az első hírek szerint neki is a lába tört el.
Sokan kételkedtek Conor Cummins-ban, s kevesen hitték, hogy 2010-es bukása után visszatérhet még a győztesek táborába. Az idén mindenkinek választ adott, a Seniorok versenyén is jól motorozott, s másodikként ért célba.
Guy Martin ezúttal harmadik lett, összességében jól sikerült a TT-je, szerzett néhány dobogót, bár a győzelem ismét elmaradt. A futam utáni nyilatkozatban nem is állt ellen, bevallotta, hogy mind Cummins mind Dunlop iszonyat gyors volt. A motorja rendben volt, nem okolhat senkit, idén ennyire volt képes. Az esti díjátadó ünnepségről szokás szerint távol maradt, nem érdeklik a hasonló ünnepélyek, s gyanítom még az utolsó komppal hazautazott, hogy szombat hajnalban munkába álljon a kamionszerelő műhelyben.
John McGuinness előtt mindenképp kalapot kell emelnünk, a versenyt teljesítette, s egy nagyon becsületes hatodik helyre hozta be motorját. A futam után láthatóan megkönnyebbült, s boldogan ölelte meg feleségét. Kíváncsi vagyok, miként dönt egy esetleges visszavonulás lehetőségéről.
Az ex-MotoGP-s Daniel Webb jól ment, de harmincadik helye jól mutatja, ez a verseny bizony másról szól, itt nem spiccelnek, csak egyszerűen piszok gyorsak, úgy négyszáz kilométeren keresztül.
Bitter Sándor jól ment, a Senior versenyét megelőzően egy kör lehetősége volt csütörtök este a gyakorlásra, mert kiderült, a Superstock versenyén számára kedvezőtlen rugóval szerelték össze motorjának első villáját. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy ennyi zűrzavar és szerencsétlen eseményt követően a negyvenegyedik hely jónak számít. Jelenleg szponzorok után kutat, jövőre egy magyar csapattal szeretne indulni.