Indulatok a MotoGP-ben

2014.10.05. 11:32

Minden a feje tetejére állt. Rossi eszméletét veszti, közben szőke csajok változtatnak álláspontokon, majd üléspontjukon, végszóra meg beesett egy ötvenéves mozisztár. Kész cirkusz.

„Habár fölül a gálya, S alul a víznek árja, Azért a víz az úr!” – Petőfi Sándor: Föltámadott a tenger

Nem volt mit tenni, túl sokan jelentkeztek Aragónia hercegi címére a legutóbbi MotoGP futamon, így jobb híján az időjárás döntötte el, ki érdemes a posztra. A legkisebb fiú, Jorge Lorenzo, kinek sorsa a szezonban eddig különös hányattatás volt, most jött látott és győzött, és legyünk őszinték, megérdemelte.

Valentino Rossi talán kicsit túlspilázta a dolgot, s úgy vélte, ha lúd, legyen kövér, hazai közönség előtt is megveri a spanyolokat. A reggelre leereszkedő és egész nap kitartó köd, valamint a szórványos záporok nemigen könnyítették a versenyzők dolgát. Rossi még a futam elején, esőtől mentes időszakban vétett egy vezetői hibát, némileg ráfutott Pedrosára, így kénytelen volt elhagyni a pályát. Motorkerékpárja pont egy műfűvel borított részre érkezett, ami esőben jégpáncéllá alakul, Rossi pedig óriásit bukott. Az esés pillanatában nagyjából 100 km/h-val haladt, és úgy beverte a fejét, hogy elveszítette eszméletét. Hordágyon cipelték ki a pálya menti bukótérből. Azt, hogy különösebb sérülések nélkül megúszta a bukást, talán pont az eszméletvesztésnek köszönheti. A motorja kis híján nekicsapódott, így biztosan állíthatjuk, Rossit elkísérték őrangyalai. Ezt követően kórházba szállították, és koponyaröntgent végeztek rajta annak érdekében, hogy kizárják egy esetleges agyi vérömleny kialakulását.

Rossi bukását követően Marquez és Lorenzo között ment az adok-kapok, mikor újból eleredt az eső. Lorenzo nem kockáztatott, kiment motort cserélni, a Repsol fiúk viszont más taktikát választottak, és a heves eső ellenére is slick gumival folytatták a versenyt. Mikor már végképp azt hittük, hogy a Pedrosa és Marquez  vízen is tudnak járni, mint Jézus Krisztus, rövid időn belül mindketten kiestek. A slickek elveszítették a maradék tapadást is a drasztikus lehűlés következtében, s feltehetően a karbon féktárcsák sem működtek kellő precizitással.

Így rendkívül intelligens versenyzéssel Lorenzo elvitte a pálmát, Aleix Espargaro második, Cal Crutchlow harmadik helye szintén csodaszámba ment, ennyi boldog arcot rég láthattunk a parc fermében. Ha Motegiben Marquez képes lesz megőrizni hetvenöt pontos előnyét, akár még világbajnokká is koronázhatják.

Az ifjú címvédőt kritizálhatjuk napestig, idegbajjal azonban kár lenne vádolni. Misanói csúfos vereségét követően a mezőny néhány más pilótájával együtt ő is elfogadta Valentino Rossi meghívását saját dirt track pályájára, s úgy motoroztak az adriai naplementében, mintha a legmélyebb barátság kötné őket össze.

„Hova megy, ki?

Ki hova megy?

Mire megy ki?

Ki mire megy?”

– Supernem: Hova Megy, Ki?

A sort, ha nem is Jack Miller kezdte, azt hiszem mindenkit alaposan meglepett a hír, hogy jövőre Cal Crutchlow csapattársaként, az LCR alakulat MotoGP motorján próbál szerencsét. Persze gyári gépről még csak nem is álmodozhat, de egy Open kategóriás is elég nagy ugrás lehet a számára, kihagyva így teljes mértékben a Moto2-es géposztályt. Millert az utóbbi időben sokan támadták forrófejűsége miatt, s ezt tovább erősítette az elmúlt hétvégén Aragónban bemutatott különszáma is.

Nem tudom, önök, hogy gondolják, de én néha felfedezem benne az ifjúkori Casey Stonert, aki még nem foglalkozott senkivel és semmivel, csak azzal, hogy első helyen érjen célba.

A legnagyobb felfordulás azonban egyértelműen Scott Redding körül volt. Úgy tűnik, a brit versenyző szereti felmelegíteni régi dolgait, mert azon kívül, hogy újra összejött Penny Sturgess-szel, (tavaly szakítottak, sőt, még a twitteren is kiosztották egymást, miután kiderült, hogy Penny időközben járni kezdett a superbike-os Alex Lowes-szel), jelenlegi csapatát is a régire cserélte. S itt kezdtek bonyolódni a szálak.

A Honda vezetősége megígérte Michael Bartholemynek, aki azon túl, hogy a Marc VDS csapatfőnöke, másodállásban Redding személyes menedzsere, hogy védence mindenképp gyári motorral versenyezhet 2015-ben. Ez nagy szó, hiszen a Honda bejelentette, hogy a Repsol motorok mellett, mindössze két gyári specifikációjú motort biztosít a jövő évi bajnokságban. Az egyiket Crutchlow kapta, s az ígérettel biztosítottak mindenkit, hogy a másik gyári motorra is brit versenyzőt ültetnének. A különbség óriási a két motor között, az árról pedig ne is beszéljünk. Redding jelenlegi motorjának a bérleti díja úgy három és fél millió euró körül mozog, míg a gyári motort, amely Showa helyett Öhlins futóművel, Nissin helyett pedig Brembo fékekkel van szerelve, már hatmillióért kínálták a japánok jelenlegi csapatának, a Gresininek. A csapatfőnök, Fausto Gresini azonban rövidesen jelezte, elszállt a büdzsé, nincs pénzük gyári Hondára, s egy huszárvágással szerződést kötöttek az Apriliával, így a noaeli gyár MotoGP projektje hivatalosan Gresiniéknél fog futni.

Bartholemyt cseppet sem boldogította a kialakult helyzet, a Honda pedig jól irányzottan feltette a kérdést a belga sörmilliárdos, Marc van der Straten csapatának (Marc VDS): vajon megér-e nekik hatmilliót Redding újbóli leigazolása, és gyári motoron történő versenyeztetése? A csapattulajdonos pár napig tanácstalanul vizsgálgatta a forrásokat, aztán mégis úgy döntött, hogy belekezd egy minden eddiginél nagyobb kihívásba.

Üzleti érzékét viszont azonnal megcsillantotta, hiszen a Moto2-es motorjukra leigazolta Marc Marquez öccsét, Alexet. Az egész csetepaténak Mika Kallio lett a legnagyobb vesztese. A finn már interjúnkban is elmondta, hogy szívesen kipróbálná magát ismét egy MotoGP motoron, ugyanakkor azt sem tartotta kizártnak, hogy jelenlegi csapatánál maradjon. Van der Straten úr azonban másképp döntött, Kallio pedig mehetett, amerre látott. Redding szerződésének állítólag legérdekesebb pontja mégiscsak az, amelyben rögzítették, hogy két, jól sikerült szezont követően akár Dani Pedrosát is válthatja a Repsol Honda alakulatánál, s ha véletlenül ez a forgatókönyv lép életbe, a megüresedett motorra ifjabb Marquez ülhetne, gondolva az utánpótlásra.

Közben kiderült, a Suzuki sem vár 2016-ig a MotoGP projekttel, már jövőre harcba szállnak, s a pilótáikat is leigazolták. A japánok spanyol vonalon erősítettek, Aleix Espargaro és Maverick Vinales osztozkodhatnak a két gyári versenymotoron.

S aztán a háttérben meg áll a bál.

Titkot nem csináltak belőle, de nagydobra sem verték, hogy a főmuftik épp egy korhatárra vonatkozó változtatási javaslatot készülnek jóváhagyatni, amely arról szól, hogy a Moto3-as kategória alsó korhatárát tizenhatról tizenöt esztendős korra csökkentik. Ezt többen ellenezték, ennek hangot is adtak, mondván nem kell a gyereket még ilyen dolgoknak kitenni, mint motorkerékpáros világbajnokság. Egyrészről megértem, másrészről viszont álszent megnyilvánulásnak tartom, mert feltételezem, ha egy tizenöt éves gyerek bekerül a világ elitjébe, az addig sem otthon Nintendózott, hanem kiéheztetett oroszlán módjára kergette a századokat Moto3-as motorján, csak nem a világbajnokságon, hanem valamelyik nyílt nemzetközi bajnokságban.

A probléma legfőbb oka talán az, hogy a szabálymódosítást egy bizonyos versenyző miatt akarták jóváhagyatni, akit sokan csak a francia csodagyerekként emlegetnek. Fabio Quartararo már tavaly, tizennégy évesen bajnok lett a spanyol bajnokságban, idén jó eséllyel megvédi a címét, és menedzserei nem akarnak tovább várni, szeretnék, ha jövőre már a világbajnokságon indulhatna. Az ügyet tovább bonyolítja, hogy Quartararo menedzsere nem más, mint Emilio Alzamora, aki Marc Marquez útját is egyengeti, s a francia természetesen az Estrella Galicia spanyol sörgyár által szponzorált csapatban megy, csakúgy, mint Marquez öccse a világbajnokságon.

A legviccesebb mégiscsak az, hogy a francia már jövő áprilisban betölti a tizenhatot, de versenynaptár szerint a bajnokság már márciusban megkezdődik, s úgy tűnik, nem akarják, hogy akár egyetlen futamról is hiányozzon. Azt hiszem, ez sokat sejtető.

S miközben a legfiatalabb körül forr a levegő, addig a legidősebb békésen rajthoz állt az Angol Nagydíjon, Moto2-es kategóriában. Az egykor ünnepelt Grand Prix versenyző Jeremy McWilliams vette a fáradtságot, és ötvenévesen motorra pattant, hogy aztán egy Brough Superior név alatt futó motorkerékpárral csináljon egy kis reklámot az éppen újra éledező apró angol manufaktúrának.

McWilliams egyébként káprázatos fickó, tavaly megnyerte a North West 200 utcai viadal Supertwin futamát, mostanában pedig filmsztárként tündököl Scarlett Johansson oldalán az Under the Skin című thrillerben.

A futam legnagyobb meglepetése azonban mégsem ő, hanem Randy Mamola fia, Dakota volt, aki szintén a Moto2-esek között próbált szerencsét az Aspar csapat színeiben. Ifjabb Mamola ugyancsak a spanyol bajnokságban motorozik, Aspar úgynevezett junior csapatában, melynek vezetője részben az egykori sikeres százhuszonötös versenyző, Mirko Giansanti. Dakota elárulta, apja nem pakolt rá különösebb nyomást, tanulásként fogta fel a lehetőséget. Az utolsó, harmincadik helyen ért célba, még McWilliams is megelőzte. Rá sajnos az sem igaz, hogy a spanyol bajnoki futamokon kiemelkedően teljesítene, jelenleg tizenharmadik helyen áll az összetettben.

S még nem ért véget a régi legendás versenyzők gyermekeinek világbajnokságon való megjelenése. Ifjabb Mamolát Wayne Gardner fia, Remy követte, ő azonban a Moto3-asok mezőnyében kapott lehetőséget a Misanói nagydíjon. Huszonhetedik helyen ért célba, szintén a spanyol bajnoki futamokon edződik, ahol összetettben a tizenegyedik.

Ezek után külön arculcsapásnak éreztem, amikor a Marc VDS csapat nagy csinnadrattával kirúgta a tizenhét éves Livio Loit, mondván elégedetlenek a teljesítményével. A belgák remek sajtóközleményben közölték, hogy helyére egy olyan tehetséget szerződtetnek, akinek egyébként nem lenne lehetősége kijutni a világbajnokságra. Továbbá azt is közölték, hogy ezentúl nagy hangsúlyt fektetnek majd az utánpótlás felkutatására. Kisvártatva megjött a helyettes, Jorge Navarro személyében, aki, na, találják ki....igen, szintén a spanyol bajnokság Moto3-as kategóriájából érkezett. Összetettben második, az előbb említett Quartararo mögött, de úgy vélem, egyébként is jó esélyei voltak, hogy valamelyik élcsapat felfigyeljen rá.

Végül szomorú hangon kérdezem, a romantikus eszméket félretéve: Vajon mennyi esélye lenne Aszalós Zolinak bekerülni egy hasonló kaliberű csapatba, miközben ugyanúgy válogatják versenyzőiket, mint eddig, s közben mindig akad majd egy-két világsztár, akiknek a gyermeke a papához hasonló karriert dédelget?