Aki idén ötödször nyerte meg a Dakart

Életút: Marc Coma

2015.01.21. 06:13 Módosítva: 2015-02-04 19:02:32
Volt, hogy Cyril Despres mószerolta be illegális gumicseréért, más évben mentőhelikopter szedte ki a sivatagból, idén pedig ötödszörre nyert Dakart.

A Dakar elmúlt tíz évét meghatározó két motoros zseni az istennek nem jött ki egymással. Az extrém enduróból érkező Despres kameraérzékenyebb, látványosabb stílusban motorozott, jobban eladható volt. Öt trófeát nyert, mielőtt autóra váltott, Marc Comának ezt csak most, két évvel később sikerült behoznia. „Ebben az eredményben egy élet munkája van” – nyilatkozta, és semmi okunk kételkedni benne.

Coma előbb tudott motorozni, mint járni, ami nagyjából várható is, ha az ember apja egykori motokrossz-bajnok. Emiatt adta is magát, hogy Coma is krosszozással próbálkozzon, de profi karrierjét már endurósként kezdte. Ez nagyjából meg is felel a hagyományos terepmotoros életútnak: a krossz stabil alapokat ad, kialakul a kellő magabiztosság, megtanulnak gyorsan menni – a bátor és lendületes fiatalok ez alatt begyűjtenek némi platinát a testükbe. Ahogyan öregednek erősek, és – ami fontosabb – okosak lesznek, de már kevésbé bírják a húszperces őrjöngő futamokat. A hosszútávfutók is a korral érnek be, úgy a motorosok is. Az okos krosszosból lesz a legjobb endurós, akinek meg az enduró is rövidtávú, átnyergel a ralira.

Coma 1996-ban már a spanyol enduróválogatott tagja volt, és ezüstérmesként tért vissza a csapatvilágbajnokságról, 1998-ban pedig aranyérmesként ünnepelték. Első Dakarjára 2002-ben került sor, akkor még a Suzukival indult – a hetedik helyen állt, amikor félidőben műszaki hiba miatt fel kellett adnia. Ez is elég volt ahhoz, hogy felkeltse a KTM gyári csapatának érdeklődését. 2003-tól az ő támogatásukat élvezte, és a negyedik szakaszon már a harmadik helyen motorozott. Végül a 18. helyen végzett – az eredménynél sokkal fontosabb volt a felismerés. Ekkor lett biztos benne, hogy kellő gyakorlással a legjobb lehet.

Onnantól minden figyelmével a ralira fókuszált, ami a közhiedelemmel ellenben több, mint két hét Dakar január első felében. A Cross-Country Rali Világbajnokság több fordulóból áll, olyan állomásokkal, mint a Fáraó rali, a Szardínia rali, a Sertao vagy az Abu Dhabi sivatagi verseny –  amiket egyenként is a Dakar előszobájának tekintenek. Coma ezekre koncentrált egész évben, megnyerte a rangos  Baja Espana Aragónt, amivel hetedik lett a világbajnokságon. A 2004-es Dakar viszont szerencsétlenül jött ki, egy esésnél súlyosan beütötte a fejét, ami miatt feladni kényszerült.

2005-ben viszont megkezdődött a diadalmenet, szinte kész volt az a versenyző, akit most, tíz évvel később felállva ünnepel a világ, és minden terepmotoros földig hajtja előtte sildes sisakját. Coma megszerezte első szakaszgyőzelmét, és Despres mögött alig tíz perccel lemaradva a második lett. Ekkor már sejteni lehetett, hogy egyet leszámítva megtanulta az összes leckét – a hiányzóra egészen 2007-ig kellett várnia, és fájdalmasabb volt, mint az összes korábbi együttvéve. A Dakar második helyezése és a cross country rali világbajnoki cím mindenki számára egyértelművé tette, hogy egy nagyon meredek tanulási görbével rendelkező, piszkosul becsvágyó, elszánt versenyző bukkant fel a színen, aki ráadásul valamiben messze kiemelkedik a mezőnyből: roppant hideg, megfontolt és precíz. Spanyolos temperamentum és sztereotípiák, szevasztok!

2006-ban ezek a képességei segítették hozzá első Dakar győzelméhez. Nem ő volt az, aki heroikusan ment végig, távol volt a közönségkedvenc státusztól, nem meccselte szét az utolsó napokat látványos befutókkal. Okosan építkezett, és máig ez a fő fegyvere. Mondhatjuk, hogy ez vagy az jobban motorozott nála – Despres például valószínűleg ilyen volt – Coma viszont végtelenül türelmes és higgadt volt a legreménytelenebb helyzetekben is, és akkor ez elég volt ahhoz, hogy egyetlen szakaszgyőzelem nélkül is ő nyerjen. A cross country világbajnokság eredményei is őt igazolták, öt hibátlan versennyel megvédte a címét.

A 2007-es szezont óriási lendülettel kezdte, úgy tűnt, hogy felmossa a mezőnyt a korábbi sztárokkal. Három szakaszgyőzelemmel ment, és egy óra előnye volt fő riválisával, Despres-vel szemben. Hogy mennyire sivár volt akkoriban motorosként a Dakar, mi sem jelzi jobban, hogy a bajnoki címért a KTM két részre szakadt gyári csapatán belül mentek a meccsek. Tehát ott volt Coma behozhatatlannak tűnő előnye, és csak két nap volt hátra. Hogy Coma elbízta-e magát, vagy csak nem osztotta be jól az erejét, nem lehet megmondani, mindenesetre eltévesztette az utat, majd hatalmasat esett. A Kayes-Tambacounda szakasz 57. kilométerétől mentőhelikopter szállította el az eszméletlen motorost. A kórházban kiderült, komolyabb sérülés nélkül megúszta, de az áhított győzelemtől elesett. Egyetlen vigasza a világbajnokság volt, ahonnan öt győztes ralival ismét aranyéremmel tért haza.
2008 az egész Dakarnak betett, amikor terrorveszély miatt az utolsó pillanatban törölték a versenyt. Mentőötletként dobták be a Magyarországot is érintő Közép-Európa Ralit, ami inkább extrém endurós kihívás volt, így kevéssé feküdt Comának: a második szakaszon kiesett egy súlyos térdsérülés miatt. Egyébként mielőtt mindenki hangos hahotázásban törne ki a magyar Dakar szófordulat hallatán, érdemes tudni, hogy a nyolcvanas évek elején neves külföldi versenyzők jártak a bugaci homokba edzeni.

Mivel a szervezők és a szponzorok nem bírtak volna el még egy kieső évet, biztonsági okokból áttették a sorozatot Dél-Amerikába. Ez a sokat vitatott és csúfolt döntés egyébként a legjobb volt, ami a sorozattal történhetett: a friss helyszín, a változatos tájak és a jobb infrastruktúra új lendületet adtak a Dakarnak. A visszatérő Coma olyan lendülettel kezdett, amire máig jó érzés visszagondolni. Az első négy szakaszból hármat megnyert, és a stabil kezdéssel akkora előnyre tett szert, ami már biztonsági motorozás mellett is elég volt a győzelemhez. Ha addig nem lett volna egyértelmű Despres számára, ott és akkor biztosan tudatosult benne, hogy van még egy figura a mezőnyben, aki legalább annyit tud, mint ő. A francia végül második lett, ami szép eredmény lehetett volna, ha Coma nem 90 percet vert volna rá. A köztük lévő konfliktusok kezdtek kiéleződni, egyszerre a legnagyobb tábor is szűk lett kettejük számára. A kettejük közti ellentét viszont 2010-ben csúcsosodott ki. Frei Tamás ennél a pontnál okoskodva összeillesztené ujjbegyeit, és átfordulna az egyik kamerából a másikba.

Coma 2010-ben kényes helyzetbe került. Éppen csapattársa, Despres mártotta be egy szabálytalan gumicsere miatt a hetedik szakaszon. Az első tankolás után a 277. kilométernél felterelték a mezőnyt a betonútra, és akkor Despres szerint Coma új gumival ért oda – gyanúja szerint csapattársa szabálytalan módon jutott ezáltal előnyhöz. Konkrét bizonyíték nem volt, Despres erősködött, hogy látta a zsír új abroncsokat Coma motorján, a katalán szerint viszont ez nem jelent semmit. Végül a bizonyítékokat a nemzeti alapon Despres-hez húzó francia tévétársaság adta oda a szervezőknek, egymás mellé tették a két versenyző hátsó kerekeiről készült képeket. Coma motorján lévők tényleg nem úgy néztek ki, mint amikkel már 200 kilométert megtettek. Despres diplomáciailag erősebb pozícióban volt, ehhez jött hozzá, hogy Coma az előző napokon folyamatosan gumigondokkal küzdött. Hiába védekezett azzal, hogy a szakasz első felében direkt kímélte az abroncsokat, a pihenőnapon a szervezők meghozták a döntést. Hat óra büntetést vertek rá. Hiába az öt szakaszgyőzelme, ilyen hátrányt nem lehetett ledolgozni. Pedig csúcsformában volt, a világbajnokság összes fordulóját megnyerve szerezte meg aztán a negyedik VB címét.

2011-ben mind a ketten csúcsformában tértek vissza Dél-Amerikába, és eszük ágában sem volt átengedni a másiknak a győzelmet. Coma öt szakaszgyőzelemmel szántotta fel a sivatagot, végül kínkeserves küzdelemben 15 perccel nyerte meg a viadalt. Negyed óra különbség két hét alatt semmiség, apró nüansz, mégis ez döntött, és győzelmek számában egymás mellé kerültek, mindkettejük vitrinjében három-három szobor csillogott. A 2012 volt a csúcs kettejük párharcában, folyamatosan egymás nyomában jártak, négyszer cseréltek helyet az összesített ranglistán. Két perc választotta el őket, amikor Coma blokkcserére kényszerült. Az ezért járó 45 perces büntetéssel elúszott minden reménye. Despres jobban gazdálkodott a motorjával, és ez bizonyult köztük döntő különbségnek. Ez után szerény vigasz volt az ötödik Cross-Country világbajnoki cím.

A 2013-as Dakar Coma számára elúszott, amikor a Marokkó ralin megsérült a válla. A felépülése után viszont egyből motorra ült, és a szezon hátralevő részében végigrongyolt a világbajnokságon: három győzelemmel felkészülve tért vissza 2014-ben, ismét szemtől szemben állva az öt trófeát őrizgető nagy riválisával, aki idő közben a Yamaha kedvéért otthagyta a KTM-et.

A Despres-KTM szakítás kívülről egy mosollyal teli, barátságos elválásnak tűnt, de valójában a KTM fellélegezett. Coma ismét csúcsformában volt, kiváló volt a stáb, nagyon jó volt a frissen elkészült versenymotor, nem volt miért aggódniuk. Despres nem volt egy könnyű eset, sokszor nagyon franciaként viselkedett. Bár tisztában voltak a tehetségével, könnyű szívvel engedték el a kezét. Hogy a Yamahával miért nem ment neki, azt már nem fogjuk megtudni – motorozni nyilván nem felejtett el, hozta is a szakaszgyőzelmeket, de a végén két óra lemaradással a dobogóra sem fért fel. Coma viszont a legjobb tudása szerint ment, és fölényesen nyert. Mind fizikailag, mind fejben kikezdhetetlen volt, és 2006-ot idéző módon haladt. Mindössze két szakaszt nyert (ennél Barreda és Despres is többet húzott be), de Coma a rá jellemző higgadtsággal és megfontoltsággal vette az akadályokat, osztotta be a perceit. Az ötödik szakaszban átvette a vezetést, és végig az élen maradt, a közel két órát verve a másodikként befutó Jordi Viladomsra. Nem csak taktikája, hanem komplett stratégiája volt, aminek bármit alárendelt. Inkább elengedte a gyorsabbakat, mintsem hibába hajszolja magát, a győzni akarás elnyomta az egót. Fejben fölényes volt, az csak apró véletlen, hogy motorozni is úgy tud, mint csak egy maréknyi ember a földön. Abban az évben nem csak a negyedik Dakar trófeáját vitte haza, hanem a hatodik rali világbajnoki címét is.

Talán még ki sem józanodott az idei futamot követő bulik után, annyira friss a győzelme. Itt-ott a szerencse is besegített neki, máshol rutinból oldotta meg a helyzeteket, de végig koncentrált maradt, és mélypontok nélkül, szerényen, türelmesen gurult be a célba. Mostantól Despres-hez hasonlóan az ő éjjeliszekrényét is öt szobor díszíti. És még bőven benne van, hogy Peterhanselhez hasonlóan a hatodikat is mellé tegye.