A motor tőlünk tíz méterre csapódott be

2015.06.10. 08:21

Man-sziget ismét felpörgött. Az idei TT az eddigiekhez képest valami egészen más, a tündérmesék nemcsak a sziget történelmét határozzák meg, kihatással vannak a versenyekre is. Az elmúlt két évben egy káprázatos karrier felemelkedését láthattuk, és mindenki azt hitte, Michael Dunlop fogja meghatározni a következő tíz évet Man-sziget életében, és meg sem áll, míg utol nem éri nagybátyja, Joey Dunlop utolérhetetlennek tűnő, huszonhat győzelemből álló rekordját.

Michael feje felett viszont sötét felhők gyülekeztek, a BMW nem hosszabbított szerződést a csapatával, Guy Martinnak és a Tyco-nak adta a gyári motorokat, valamint Michael bátyjának, Williamnek. Ifjabb Dunlopnak sok választása nem volt, leszerződött a Yamahával, így Shaun Muir csapatával készült a folytatásra.

Ugyan néhányan kételkedtek a döntésben, legfőképpen mert két év alatt kétszer váltott márkát, de ismerve a tavalyi év eredményeit és Michael képességeit, a többség mégis bizakodott. Végül kiderült, sokkal nagyobb rizikót vállalt, mint 2014-ben, az új R1 Yamahának nem várt gyermekbetegségei támadtak, Michael nem kapott elég tesztlehetőséget, így a TT felvezetésének számító, számára hazai North West 200 versenyen sem szerepelt fényesen.

A TT edzéshetén végül beütött a krach, a Yamaha többször lerobbant, a blokk megadta magát, és Dunlop a Superbike futam előtt úgy döntött, szakít a csapattal. A hír sokkolta a depót, tanácstalan arcok lézengtek mindenütt, és megindultak az ilyenkor szokásos találgatások. Az ír viszonylag könnyen megoldotta helyzetét, felhívta tavalyi csapatát a Hawk Racing Buildbase BMW-t, kért tőlük két motort, melyeket a csapat még csütörtökön kompra tett, és átküldött a szigetre.

A háttér viszont közel sem ennyire egyszerű. Számtalan helyi pletykát hallottam arról, hogy Dunlop még a TT előtt összeverekedett csapatfőnökével, amiért átverte, és meglehetősen rossz hangulatban utazott az év versenyére. A verekedés oka állítólag az volt, hogy Dunlop extra tesztlehetőséget kért Muir-től, amiért a motor a vártnál sokkal rosszabbul teljesített. A csapatfőnök felhívta versenyzőjét, hogy lefoglalta számára az oulton-i pályát, amelyen egész nap egyedül motorozhat. Az ír átrepült a megadott időre, de lezárt pálya helyett egy lakossági nyíltnapon találta magát, százötven dühöngő angollal, így motorozás helyett azonnal hazarepült.

Sokaknak a párhuzamosan futó BMW vonalról is megvan a maga véleménye. Erről annyit érdemes tudni, hogy a motorokat kölcsönadó csapat az idei évre nem tervezett TT versenyeket, a depóban nem jelent meg, a brit Superbike bajnokságra koncentrált Kijonari Rjuicsivel, emiatt néhány bennfentes azt feltételezi, hogy az egyeztetések már jóval korábban elkezdődtek, hiszen képtelenség két nap alatt Superbike motort szerezni, főleg úgy, hogy minden bizonnyal a japán versenyző motorjait kapta kölcsön. Jelenleg úgy fest a helyzet, hogy a csapat kamion nélkül egy kisbusz hátuljában átkompozott két motort, Dunlop azokat átvette a kikötőben, saját furgonjában felvitte őket a depóba, a csapat meg visszahajózott Angliába. A motorokat pedig Dunlop saját csapata az MD Racing készíti fel.

Mindezek ellenére eddig nem sok babér termett a legendás család újabb üdvöskéjének, a Superbike futam utolsó körében kiesett, míg a hatszázasoknál a harmadik körben. Az első reménysugár a keddi Superstock futamon csillant meg homlokán, amikor másodikként ért célba. Dunlop helyzetét tovább nehezíti, hogy a hétfői bukás során, ha nem is súlyosan, de megsérült, a vállát fájlalta, mentővel érkezett vissza, azóta pedig egyre jobban sántikál. A dobogós helyezés után úgy nyilatkozott, jó úton járnak, bár rengeteg időt veszített a Yamahánál eltöltött hónapokkal, de megpróbálja a lehetetlent, és meg szeretné nyerni a pénteki Senior futamot.

A vasárnapi Superbike versenyt mindenki legnagyobb meglepetésére a negyvenöt esztendős Bruce Anstey nyerte, sokan úgy hitték, az új-zélandi ideje lassan lejár, vissza kell vonulnia, de az időközben eszement szakállat növesztő Bruce erre alaposan rácáfolt, és felaprított a mezőnyt. John McGuinness sajnos még mindig nem a régi, negyedikként érkezett célba. Az idei TT legnagyobb meglepetése azonban kétségtelenül Ian Hutchinson, miután 2010-ben csodával határos módon az összes futamot megnyerte, egy rövidpályás versenyen lesérült, és az orvosok szinte két évig szüntelenül küzdöttek a lábáért, többször az amputáció stádiumában jártak. Az elmúlt években úgy tűnt, Hutchinson pályafutásának lőttek, és a legtöbben úgy vélték, egy ilyen sérülés után lehetetlenség visszatérni a csúcsra, mégiscsak kétórás versenyekről van szó.

A harmincöt éves angol végül 2013-ban, a makaói versenyen demonstrálta, meggyógyult, és újra képes felvenni a harcot. Igaz, a 2014-es TT számára sem sikerült valami jól, de nagy reményekkel még az év végén átigazolt, Paul Bird csapatához, aki vállalta, hogy 2015-ben biztosítja számára a nagykategóriás motorokat az idei utcai versenyeken. Az csak az utolsó pillanatban derült ki, hogy Hutchinson a hatszázasok között is versenyezni fog, hiszen az utolsó pillanatban leigazolt Keith Flint TCT csapatához, akik az idén ugyan egyetlen motorral, de annál elszántabban készültek az idei TT-re.

A Hutchinson csoda végül a hétfő esti Supersport versenyen robbant, amikor bravúros motorozással leiskolázta a mezőnyt, nyolc másodperccel verte Bruce Anstey-t, huszonöttel Gary Johnsont. A meghatottság pillanatival telt az este, mindenki konstatálta, még az utcai versenyzésben is léteznek tündérmesék.

Arra viszont talán már senki nem számított, hogy kedden ismét sikerülhet. Pedig így történt. Hutchinson újfent leiskolázta a mezőnyt, így a kérdések tartalma is megváltozott, azóta a legtöbben azon elmélkednek, vajon ki állítja meg. A szerdai Supersport, és a pénteki Senior után erre hamarosan megkapjuk a választ, de úgy látom, a TT paddock addig erősen tántorogni fog a meglepettségtől.

A sokat prezentált Tyco csapat talán még soha nem érezte magát ennyire rosszul, mint az idén, mindkét versenyzőjük szenvedett, és William Dunlop időközben kiírta magát a küzdelmekből, amikor a hétfői, egykörös edzésen elszenvedett bukása után úgy döntött, mégsem áll rajthoz a hét további részében, így csapatfőnöke kíséretében hazautazott Írországba.

Másik versenyzőjük, a közönség kedvenc Guy Martin szintén borzalmas napokon van túl, míg a Superbike versenyen már az első körben megállt alatta a motor, a Supersporton megbüntették boxban való gyorshajtásért, bár a büntetés idejét leszámítva sem került volna dobogóra. A Triumph-nek, melyet a hatszázasok között használ, viszont eszméletlen jó hangja van.

A Superstock futam sem hozott számára sok szerencsét, csak hetedik lett, ott valószínűleg a csapat hibázott, és elrontotta a tankolást. Guy Martin egyébként fellelhetetlen a depóban, kizárólag a verseny előtt érkezik, sokak szerint fizikai állapota is megváltozott, tavaly óta rengeteget fogyott.

A TT egyébként még mindig az a verseny, ahol a nézők húsz centire állhatnak a motoroktól, és a pályabírók farkasjelmezbe bújnak, hogy a szünetekben szórakoztassák őket.

A Superbike futam élőben sokkoló volt - a Greeba Castle kőfalát találtuk a legjobbnak, és innen követtük figyelemmel a versenyt. Gary Johnson eszméletlen csúszása után előkerült a cigaretta, azonban Andy Lawson horrorisztikus bukását követően a sofőrt leszámítva mindenki kapott egy korty pálinkát.

A motor tőlünk tíz méterre csapódott az energiaelnyelő szivacsba, az utána következő látványt pedig őszintén nem kívánom senkinek. A helikopter öt perc múlva a helyszínre érkezett, tíz percen belül pedig elszállították a sérült versenyzőt. A nap végén kaptuk a remek hírt, hogy a balesetet túlélte, a keze és a nyaka sérült, de nincs életveszélyben.

Eredmények

Superbike

Oldalkocsi

Supersport

Supersotck