Ha rajthoz állsz, már nincsenek terveid

2017.06.13. 09:43

Milyen terveid vannak a jövőre nézve? – kérdeztem Ian Hutchinsontól, kedd délután. „Semmi különös, élvezni akarom az életet. Utcai motorversenyző vagyok, soha nem tudhatom mi fog történni a következő kanyar után.”

Nagyjából ezzel a mondattal búcsúzott tőlem Ian Hutchinson egy interjú végén. Élete TT-jére készült, megcélozta, hogy irtózatos balesete után hét évvel újra megnyeri a Seniorok versenyét. Rajt előtt a légkör elég feszült volt, leírni nem lehet. Túlzott elérzékenyülésnek tűnne minden egyes jelző, de amikor a Tyco BMW főmérnöke keresztül esik a saját lábán, annyira ideges, és egy elvileg zajos motorversenyt megelőző percekben olyan csend honol a rajtrácson, mint egy pillanatnyilag befagyasztott térben, azt hiszem mindent elárul.

Előttem az ausztrál David Johnson, a Norton egyik versenyzője, ezüst ruhája csillog a szűrt fényben, szőke barátnője mellette, szorongatja kezét, elengedni nem tudja. Távolról azt hinnénk, ez a motorverseny: csillogás, ragyogás, ezüstruha, szőke maca, de ez itt teljesen más. A búcsú, minden egyes rajt előtt olyan mélységű, mintha az utolsó lenne. Nem először látom, mégis beleborzongok.

Ian Hutchinson szinte akkor érkezik, amikor a többiek már rajtra készen ülnek a motoron, feszült, hangja remeg. Michael Dunlop követi, szintén sisakban, lehajtott fejjel, szerelői tolják félre az útjába kerülőket. Ők ketten a 2017-es TT nagyágyúi, mindenki sejtette, a Senior kettejük között dől majd el.

Amikor a második körben elhalad a mezőny a Union Mills-nél, Hutchinson alól szinte kirepül a motor, a tempó földöntúli. Közben megérkezik a mezőny a Bungalow-hoz, a rádióból halljuk az információkat, Ian Hutchinson viszont sehol. Egy perccel később a futamot piros zászlóval leállítják. Az új rajt két óra múlva következik, a versenyt leredukálják, végül bemondják, Hutchinson bukott a pálya leggyorsabb szakaszán, a hegyen. Valahol a huszonhetes mérföld után. Az első hírek szerint tudatánál volt, de helikopterrel kórházba szállították, bal combcsontja eltörött, a lába súlyosan sérült.

Mindenki a fejét fogja, ugyanaz a láb, amelyet 2010-ben és 2011-ben csaknem elveszített, ugyanaz a láb, amelyre orvosa azt mondta, még egy bukás és amputálni kell. Ian Hutchinson lábáról azóta információk nem érkeztek, gyakorlatilag teljes a hírzár. Mindössze annyit tudtunk meg vasárnap délután, csapatfőnöke Philip Neill közleményéből, hogy jelenleg Liverpoolban ápolják, és bíznak a felépülésben. Sokan azt gondolják, akkor leginkább a lábszára került veszélybe, most pedig a combcsont törött.

Másnap felmentünk a hegyre, és megnéztük a bukás helyszínét. A Guthrie's utáni jobbosban történt az eset, Hutchinson legkevesebb kétszáz, kétszázötven métert csúszott. Szerencsére tudatánál volt, és kézzel félrehúzta magát, úgy öt másodperccel azelőtt, mielőtt az őt követő versenyző megérkezett, és kis híján áthajtott rajta.

Pályabírók

Nem egyszerű a pályabírók élete, különösen a TT-n. A pályazárat követően a nézők nem léphetnek az útra, és két futam között még felügyelettel sem mehetnek át azon gyalogosan. Nagyjából úgy néz ki, ahol reggel leparkoltunk, ott maradunk egész nap. Kivéve, ha apró hátsó utakon helyszínt változtatunk. Alapvetően azonban soha nem volt komolyabb probléma, a nézők mindig is tisztelték a pályabírókat, incidens eddig soha nem történt, kivéve idén. A rendezők arról számoltak be, hogy egy fotós és néhány ittas néző testileg bántalmazott egy pályabírót, amiért az fegyelmezni próbálta őket. Az esetet rendőrségi eljárás követte, a fotóst minden bizonnyal örökre eltiltották a rendezvényről. Pénteken a Union Mills szekcióban saját magam is meggyőződhettem arról, néhány néző mekkora ökör. Pár fiatal egy magas kőfalon üldögélt, sört szürcsölve, és délutánra közel vállalhatatlanra itták magukat.

A mellettem álló pályabíró ekkor megkérte őket, hogy sörösüvegeiket vegyék le a falról, mert félő volt, hogy az alattuk közel háromszázzal elszáguldó motorok elé esik. A társaság, viszonylag két józanabb tagja elfogadta a kérést, és eldobálták az üvegeket, de a harmadik, szinte mozgásképtelen ifjú hangos üvöltözésbe kezdett. Fél órán keresztül üvöltött és mutogatott, amit a mellettem álló korosodó idős úr rendkívüli türelemmel kezelt. Ez persze még jobban dühítette a srácot, aki a helyzet fokozása érdekében le akart ugrani a kőfalról. Lába megcsúszott, és bezuhant a fal mögötti szemetes konténerbe, amelyből később hangosan röhögő apja halászta ki.

Azóta nyilvánosságra hoztake gy onboard és egy helikopteres felvételt. Az onboard videón jól látható, Hutchinson hüvelykujja végig a hátsó féken volt kanyarodás közben. Hutchinson ugyanis bal hüvelykujjával fékez, a váltót kénytelenek voltak jobb oldalra szerelni, bal lábbal nem tud váltani 2010-es balesete óta. A motor bal oldalán kizárólag a lábtartó van.

A legfrisseb hír végül hétfőn délelőtt látott napvilágot, egy twitter bejegyzés formájában, magától, Hutchinsontól, aki egy kapott felvétel alapján meggyőződhetett arról, hogy első abroncsa defektet kapott, és erősen deformálódott a bukás pillanatában. Szabadfordítása nagyjából így hangzik – „Köszönet a videóért, amin jól látható a deformálódott első gumi. Semmi esélyem nem volt, ugyanaz a láb, rosszabb a helyzet, csalódott vagyok.”

A fedélzeti kamerás bukást elemezve jól látható, hogy lába irtózatos ütést kaphatott a motortól, esetleg beszorult alá.

A második futamban végül megtörtént az, amelyre talán már nem sokan számítottak. Michael Dunlop az első két körben ugyan szenvedett, de a rövidített futam előtt kicserélték motorján a hátsó rugót, és megtáltosodott. Előnyét körről körre építette, néha úgy éreztem, többet van Suzukija a levegőben mintsem az aszfalton. Győzelmére néhányan egy lyukast garast nem tettek volna, miután azt nyilatkozta a Superbike futamon elszenvedett hibát követően: „Megpróbáltuk a lehetetlent, de csodák nincsenek, egy új motorral bármikor bármi előfordulhat.”

A Senior után végül elmondta, a hét hátralevő részében igazából másra sem koncentrált, minthogy a fő versenyre összeálljon minden. Állítólag a csapatvezetéssel is összeszólalkozott, elég keményen, amiért azok nem mindig követték utasításait. Dunlop erről így vélekedett: „Volt egy pillanat, tudom, amikor egy kötözködő pöcsnek tartottak, de végül bebizonyosodott, néha megéri a feszültség. Most mindenki boldog.”

Dunlop bebizonyította, hogy nem szimplán nagyképű, hanem komolyan gondolta a dolgokat, amikor azt állította, számára tökmindegy, milyen motorral indul, ha összeál, bármilyen típussal képes a győzelemre. Tavalyi rekordját ugyan nem sikerült megdöntenie, de azt hiszem ez az, ami a Suzukit legkevésbé sem érdekli, hiszen egy olyan motorral nyertek TT-t, melyet épphogy bemutattak.

Ezek után mindenki elgondolkodhat, mekkora égés volt az idei TT a gyári Honda csapat számára. Talán mindenkitől komolyabb büdzsével vágtak neki, de siker helyett eszméletlen bukásnak nevezhetjük az új CBR-rel való próbálkozást. A szerencse messze elkerülte őket, szinte minden McGuinness írországi bukásával kezdődött. Amikor bebizonyosodott a műszaki hiba, sokan visszaléptették volna az új motort a TT-től, de marketing szempontból ez talán még nagyobb károkat okozott volna. Guy Martin pedig közel sem bizonyult annyira odaadónak, mint amire számítottak. A kamionszerelő szupersztár a bukását követően elveszítette a motorba fektetett bizalmát, és nem jutottak közös nevezőre a csapattal az okok tekintetében.

Azt hiszed, te vagy itt a Guy Martin

Guy Martin megítélése egyébként igencsak megváltozott az elmúlt években. Alapvetően mindenki tisztelte, és elfogadta olyannak, amilyen. Mégis az a párbeszéd, amely Burce Anstey és csapatfőnöke, Clive Padgett között játszódott le, igencsak sokatmondó volt. Anstey épp autogramot osztott rajongóinak a sátor előtt, amikor Padgett odakiáltott a kamion hátuljából: „Hé Bruce, mit csinálsz te ott, azt hiszed, te vagy itt a Guy Martin?” Anstey, aki messze földön híres szerénységéről, moderálta magát, és mosolyogva csak úgy felelt: „Nem főnök, dehogy, elnézést, én csak egy korosodó új-zélandi vagyok.”

Martin ugyan végig dicsérte a csapatot, de éreztette, nincsenek rendben a dolgok. Interjút egész héten nem adott, mikrobuszában lakott, legóból autót épített, kutyát sétáltatott, teázott, és próbált felépülni.

Végül a Senior verseny napján még reggel közölte a Honda vezetésével, nem áll rajthoz. Leginkább az időjárásra hivatkozott, s arra, hogy nem volt elég ideje tesztelni a motort a hegyi pályán, így ismerve a körülményeket, semmi kedve nincs csak felmenni, és tét nélkül körözni. A Honda vezetése ugyan elfogadta a döntést, de közel sem voltak boldogok. Martin ugyan indul még a csapat színeiben az év során egyéb utcai versenyeken, de kétségeim vannak afelől, hogy jövőre is folytatnák a közösen megkezdett munkát. Az elektromosok futamán még elindult egy Mugennel, de így is csak második lett a John McGuinness helyére beugró Bruce Anstey mögött.

A Seniorok versenyének további dobogós helyezései túl nagy meglepetést nem hoztak. Bruce Anstey ugyan szépen motorozott a MotoGP Honda utcai változatával, de a negyedik helyről kiesett. A futam után elmondta: a kipufogóval akadtak gondjai.

A második helyen ismét Peter Hickman végzett, akivel a jövőben számolnia kell mindenkinek, Hickman erőteljesen a top versenyzők kategóriája felé tart, míg a harmadik helyen újfent Dean Harrison végzett.

Más kérdés, hogy a nagyágyúnak számító Anstey-nek, a kawasakis James Hilliernek, és az egykor igencsak győzelemre esélyesként titulát Gary Johnsonnak nem jöttek össze a dolgok. Hillier egyébként akkorát mentett Ballagarey-nél, hogy sokan isten kezét is látni vélték a Kawasaki kormányán. Állítólag végig fékproblémái voltak.

A legnagyobb, és egyben legkellemesebb meglepetést az a Josh Brookes okozta, aki az idei évre frissen igazolt a Nortonhoz a TT erejéig. Brookes egy vérbeli pályamenő, 2015-ben megnyerte a Brit Superbike bajnokságot, de évek óta megszállottan versenyez a Man-szigeten. Tavaly végül kihagyta a versenyt, mert épp a Superbike világbajnokságon ment, de az idei évben kizárólag olyan szerződést volt hajlandó aláírni, amely nem gátolta TT-re való visszatérését. Sokan talán úgy vélik, Brookes leginkább egy selyemfiúhoz hasonlít, de aki így gondolja, annak üzenem, hogy hatodik helyen végezni egy Nortonnal a Seniorok versenyén férfiasabb hőstett, mint lőtt sebbel átúszni a Nílust.

Az idei TT sajnos valóban nem úgy alakult, ahogy azt sokan eltervezték, és erről leginkább az időjárás tehetett. A hatszázasok második futamát időhiány miatt végül törölni kellett, mert péntekre minden hátralevő futamot besűrítettek a szombatra prognosztizált heves esőzés miatt. Az eső nem is maradt el.

McGuinness miniinterjú

Péntek este, miután hazafelé indultunk a pályáról, összefutottam John McGuinness-szel. Megható pillanat volt, felesége Becky vitte a mankóját, majd miután elektromos kisautója nem indult, bicegve tovább állt. Néhány percet beszélgettünk, felelevenítve a 2015-ös évet. John McGuinness legenda, nem kérdés, nem hiszem, hogy bárki kérte volna, utazzon át ismét a szigetre, de nem tudott otthon maradni.

John, úgy tűnik, az idei TT kicsit olyan volt, mint a Martini reklám: ha nincs Martini, nincs parti. Átvitt értelemben: Ha nincs McGuinness, nincs igazi TT.

Nem tudom, de eszembe jutott nekem is, jót nevettem rajta. Sajnos a halálesetek és Hutchy bukása eléggé beárnyékolták a dolgokat. Tény, hogy az idei év érdekesen alakult.

Tervezed a visszatérést?

A bukás után a kórházi ágyban még annak is örültem, ha a WC-t meg tudtam oldani. Majd amikor jobban lettem, azonnal elkezdtem gondolkodni a visszatérésen. De most, hogy itt vagyok, bevallom, fogalmam sincs mi fog történni jövőre. A lábam leamortizáltam, kis híján magam is, ilyenkor azért hosszan gondolkodok, mennyit érdemes kockáztatni. Nem vagyok már fiatal, azt sem tudom, milyen lesz a lábam. Nem tartom kizártnak, hogy az életet választom.

Becky McGuinness: Ne nézz rám, John a főnök, nem szólok bele a dolgaiba. Ha esetleg úgy dönt, visszavonul, aznap én leszek a legboldogabb, ezt elismerem. De bízom benne, és ha

folytatni akarja, elfogadom, és mindenben támogatni fogom.

Mennyi ideig maradtok a szigeten, esetleg holnapra van még valami program?

John McGuinness: Szerintem holnap még itt leszünk, szívesen maradnék még kicsit a srácokkal, jó itt lenni, még akkor is, ha kicsit nehezen mozgok, és fáj a lábam.

Becky: John, ne viccelj már, azt hittem ma este, legkésőbb holnap reggel hazahajózunk, Mit szeretnél még itt csinálni holnap?

Végeredmények

TT ZERO

Oldalkocsi 2.

Senior TT