Elesel kettőnyolcvannal, aztán elsétálsz

2018.10.29. 09:45

Érdekes nyilatkozatok láttak napvilágot még az ausztrál versenyhétvége előtt, de a legérdekesebb mégis Maverick Viñales -től érkezett. A spanyol fájlalta, hogy a Yamaha vezetői úgy gondolták, neki kell változtatnia stílusán, hogy jó eredményeket érjen el.

Szinte kikérte magának, és jelezte, hogy a Yamaha elfelejti, nyert ő már futamokat korábban is ezzel a motorral, így inkább adjanak neki valami olyat, amivel menni is lehet. Hasonló kifakadásokat követően általában az a jellemző folyamat, hogy a szószátyár versenyző bukik a következő futamon, a gyár pedig nyugtázza a szópárbaj végkimenetelét. Úgy gondolom, a Yamaha olyan mélyponton volt, hogy ez esetben maga ellen szurkolt, és képes lett volna bármilyen kritikát lenyelni, csak jöjjön az eredmény. Nos, aki megtörte a gyár történelmének leghosszabb GP-ben elszenvedett nyeretlenségi sorozatát, az Maverick Viñales lett, nem pedig a legenda, Valentino Rossi.

Érthető, a spanyol úgy örült, mintha a vb címet nyerte volna, de a verseny utáni nyilatkozataiból kiderült, lassan, de biztosan saját magával kapcsolatban is kételyei merültek fel. Hibátlanul motorozott, mondhatni lelépte a mezőnyt, és senkitől sem zavartatva nyerte a futamot. Kívülről ugyan egyszerűnek tűnt, ő mégis úgy érezte, üldözői bármely pillanatban a nyakára érhetnek, szinte alig hitte el, hogy megnyerheti a versenyt – a célba már rommá kopott gumikon csúszkáló motorral ért be. Győzelme történelmi jelentőségű a Yamaha szempontjából, a legmeghatóbb pillanat pedig talán az volt, ahogy megölelték egymást a már kirúgott főmérnökkel, Ramon Forcadával. Rossi elismerte, gyengébben dolgozott, nem sikerült olyan beállításokat találnia, amellyel a hátsó abroncsai úgy működnek, mint Viñales-é, és bár csak a hatodik helyen ért célba, sokáig még úgy tűnt, felérhet akár a dobogóra.

A futam egyik nagy vesztese Cal Crutchlow, aki épphogy megkezdte jó szériáját a múlt heti versenyen, Ausztráliában már az edzésen bukott, és bokáját törte, szezonjának minden bizonnyal lőttek, és az a Stefan Bradl fogja helyettesíteni jövő héten, akit épp ő maga kritizált túlzott vakmerőségéért, amikor legutóbb beugróként szerepelt.

A verseny legdrámaibb pillanata Marc Márquezhez és Johann Zarcóhoz kötődik, amikor Zarco, a célegyenes végén, kétszáznyolcvanas tempónál belement 2018 világbajnokába. Zarco eszméletlen bukását még nézni is rossz volt, motorja csak a szerencsének köszönhetően nem vágta hátba Márquezt. A spanyol megúszta az esetet, továbbment, de feladta a futamot, mert a hátsó futómű használhatatlanná vált és eltört a segédváz a motorján. A francia űrhajóként siklott az aszfalton a pálya egyik leggyorsabb szakaszán, majd kacsázó kavicsként pattogott a földön. Végül felállt, és elsétált. Őrangyalai keményen megdolgoztak, kisebb csoda, hogy sérülés nélkül megúszta.

Márquez egyébként nagyon sportszerűen, az eset utáni nyilatkozatában versenybalesetnek minősítette az esetet, de persze a nullázáson kívül nagyobb veszteség nem érte. Nem hinném, hogy akkor is ilyen nyugodt lett volna, ha még a címért harcolt volna. Andrea Iannone mindezt premier plánból végignézte, és eszméletlen lélekjelenléttel mentette a helyzetet. Talán pont emiatt, de Iannone precízebben és gyorsabban motorozott, mint az idén eddig bármikor. Ez pedig a végeredményen is meglátszott, mert ezúttal második lett. Dovizioso harmadikként ért célba, és a versenyt nézve kissé olyan érzésem támadt, mintha egy örömmotorozást láthatnánk mindenkitől, és erős a gyanúm, hogy a felszabadultság érzését Márquez kiesése garantálta.

Jövőre nagyon kell figyelni a Suzukira

Ebbe bele kell pofáznom. Iannone legnagyobb magyarországi rajongójaként különösen örültem a hétvégi eredményének, elképesztő volt, ahogy több csúnya hibázás és visszaesés után sem veszítette el a fejét, és mindig vissza tudott mászni a dobogóra. A Suzuki kanyarbemenetben a mezőny előtt járt, kigyorsításkor viszont mindenki megette őket, az egyenesben látszott, hogy nagyságrendileg gyengébbek a többieknél.

Sajnáltam is, hogy a mezőny egyik legkarakteresebb versenyzője jövőre az Apriliához kerül a süllyesztőbe. Iannone már a Ducatinál is nagyon ígéretes volt, de rosszul mérte fel a helyzetet, és a gyár a Doviziosót tekintette első számú pilótának, neki pedig mennie kellett, éppen akkor, amikor a Ducatik ütőképes, sőt, világbajnok-esélyes motorrá váltak. A Suzuki pedig akkor még csak arra volt jó, hogy körbetaláljon a pályán, Viñales-en kívül másnak momentumai sem voltak vele. Aztán mostanra hatalmasat fejlődtek, és stabilan játékban vannak a dobogóért, Iannonénak viszont megint mennie kell, a helyére a Moto3 két évvel ezelőtti világbajnokát, Joan Mirt szerződtette a csapat. Ami egyébként sportszakmai szempontból jó döntés, Davide Briviónak jó szeme van a tehetségekhez, a Yamaha után a Suzukiból is eredményes csapatot faragott, amely még erősebb lehet, ha a saját igényeiknek megfelelő, kevésbé önfejű és kezelhetetlen versenyzőkkel állnak rajthoz.

Guld kolléga egyébként bizakodó az Apriliával kapcsolatban, szerinte nem véletlenül igazolták le éppen Iannonét, a következő szezonokban jöhet a rég várt áttörés. Reméljük Iannone meghozza nekik.

 Sokaknak talán érdekes volt, miért Alvaro Bautista, és miért nem Jack Miller ülhet Lorenzo motorjára Ausztráliában, de Miller tiszta vizet öntött a pohárba, és elárulta ennek okait. Bár csalódott volt, de tudomásul vette a gyár döntését, mely javarészt annak volt köszönhető, hogy Japánban bukott, a Ducati pedig azt kérte tőle, hogy emiatt inkább maradjon a Pramacnál, mert a privát csapatok versenyében helyt kell állniuk. Miller nagy lehetősége így elmaradt, bár ki tudja, nem elképzelhetetlen, hogy pont emiatt motorozott ennyire megbízhatóan és ért célba a hetedik helyen. Bautista egyébként sziporkázott, Lorenzo helyetteseként negyedik lett, és nem egyszer komoly veszélyt jelentett Doviziosóra.

Remek példa volt a mai verseny olyan szempontból is, hogy mindenki láthatta, a gyárak az év végi hajrában szinte minden versenyzőjük alá jó technikát tettek, így aki tudott, élt a lehetőséggel. A Pramac Ducati végeredményben közel volt az elejéhez, Petrucci vezető helyről hibázott még a futam elején, Miller szintén jól ment, és a Yamaha sem panaszkodhatott, csak Zarco bukása miatt már nem tudhatjuk meg, miként muzsikált volna a szatellit csapat. Egy valami viszont mindenkinek feltűnt, a Honda csak akkor van az elejében, ha Márquez dominál, vagy Crutchlow-nak éppen jó napja van. Ez abból a szempontból is érdekes, hogy mindenki úgy gondolja, a Honda jelenleg a mezőny legjobbja.

A KTM nagy reményekkel vágott neki a versenynek, Pol Espargaro idei legjobb kvalifikációjával várta a rajtot, de futama mégis a motor rugdalással végződött. Espargaro a gumikat hibáztatta, amiért azok megadták magukat. Állítása szerint a lágy keveréket választotta, és mindent kipróbált az edzésen, hogy az abroncsokat illetően biztonságosan döntsön, mégis keresztülhúzták a számításait, ezért volt ennyire dühös. A narancsok másik versenyzője, Bradley Smith egyébként tizedikként végzett.

A mezőny még a hét folyamán Malajziába utazik, jövő hét végén ott folytatják, remélhetőleg kevesebb balesettel. A mezőny jelentős részét, különösen az európai versenyzőket különösen megterheli ez a három hét, amikor gyakorlatilag egy hónapon keresztül távol vannak minden megszokottól, az időzóna is eltér némileg, és még a koszt is idegen.

MotoGP Phillip Island 2018
Végeredmény
1. Maverick Viñales SPA Movistar Yamaha MotoGP
2. Andrea Iannone ITA Team Suzuki Ecstar
3. Andrea Dovizioso ITA Ducati Team
4. Alvaro Bautista SPA Ducati Team
5. Alex Rins SPA Team Suzuki Ecstar
6. Valentino Rossi ITA Movistar Yamaha MotoGP
7. Jack Miller AUS Alma Pramac Ducati
8. Franco Morbidelli ITA EG 0,0 Marc VDS

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalbike, és ettől mi éhen halunk.

A TB olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TB-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.