A MotoGP három legjobb konspirációs elmélete

2018.11.23. 09:56

A szezon végződhetett volna szebben is, bár azt hiszem, panaszra így sem lehet oka senkinek. Bár a világbajnoki címek már mind eldőltek, meglepetések voltak szép számmal.

Említsük meg a történelem legfiatalabb GP győztesét, a török Can Öncüt, valamint Oliveira pazar feltámadását a Moto2-esek mezőnyében. Talán érzik a felvezetést, voltak jelek, melyek arra utaltak, ez bizony akár még a KTM nagy napja is lehet. Azt viszont senki nem remélte, hogy az osztrák gyár akár futamot is nyerhetne a királykategóriában, főleg, miután a leszakadó esőben Pol Espargaro bukott, és szinte a mezőny végéről kezdte meg felzárkózását. A futamot megszakították piros zászlóval, a mezőny pedig újra rajtolt, Espargaro pedig folytatta ádáz csatáját az ellenfelekkel és az időjárással.

Arra senki nem számított, hogy a KTM a MotoGP mezőnyében is dobogón találja magát. Espargaro maga sem hitte el, mi történik pontosan, sőt, versenyzésén sok minden látszódott, egyetlen dolgot kivéve, a higgadt hozzáállást. Voltak pillanatok, amikor kívülről eszeveszett őrültnek tűnt, de kizárólag egy valami lebegett a szeme előtt, hogy felállhat végre a királykategória dobogójára. Miután célba ért, elmondta, életében nem volt még ennyire hosszú egy utolsó kör, azt hitte soha nem ér véget. Így ha győzelmet nem is szállított, bátran mondhatjuk, harmadik helyével bebiztosította, hogy a szezonzáró legnagyobb ásza bizony a KTM lett. Voltak rossznyelvű feltételezések, melyek azt sugallták, hogy mindez csak annak köszönhető, hogy Dani Pedrosa időközben már besegített titokban az osztrákoknak, és szállított adatokat. Ennek körülbelül annyi a valóságalapja, mint annak, hogy Pedrosát hétvégén megmérgezik polóniummal Nyonban.

Ezzel szemben egy valami mégiscsak biztos, a KTM – eső ide, vagy oda – megérkezett, és bejelentkezett a dobogós helyekért. A szakértők egy része ezt természetesen borítékolta, ismerve a gyár szürkeállományát, és befektetési szándékait. Azt hiszem, az eurómilliók nem okoznak gondot abban az esetben, ha megpillantják a dobogó legmagasabb fokát. Espargaro harmadik helyét hívhatjuk ugyan csodának, de egyszerűen arról volt szó, hogy a spanyol bizonyítani akart, és miután kis híján lebénult egy idei bukása során, meg akarta mutatni az osztrákoknak, jól tették, hogy szerződést hosszabbítottak vele. Míg a többiek nemes egyszerűséggel kihullottak, ő talpon maradt és eszméletlen rizikót vállalva megcsípte a harmadik helyet.

Sok mindent nem lehet elmondani a hétvégi futamról, legfeljebb azt, hogy flúgos és lidérces volt. Mindenki szeretett volna egy szép búcsút, de az időjárás ezt másként gondolta, így a legnagyobb eső a királykategória versenye alatt érte el a pályát. Sokan nehezményezték, miért nem módosítottak a menetrenden, ha már erre számítani lehetett, de addigra teljesen mindegy volt. Az eső amúgy egész hétvégén bezavart. Valenciában általában kellemes időjárás szokta fogadni a mezőnyt, de most ez volt minden idők legkésőbb lebonyolított szezonzárója, talán ez is befolyásolta a tényezőket. Esett és rendkívül hideg volt. Sokan pedig már azon aggódtak, miként fogják lebonyolítani a verseny utáni szokásos teszteket, melyek a következő szezont tekintve fontosabbak talán, mint eddig bármikor.

Néhány kör elteltével a körülmények tarthatatlanná váltak, a versenyzők pedig sorra estek. A legmeglepőbb mind közül talán a regnáló világbajnok, Marc Márquez volt, aki elrontotta a gumiválasztást, és medium hátsó abroncsot szereltett a motorjára. Márquez végül óriásit esett, és kiírta magát a küzdelemből. A nagy nevek közül őt követte Maverick Viñales, aki nagyjából száznyolcvanas tempónál mutatott be példás tornagyakorlatot a motor felett. Nagyjából mindenki láthatta, a verseny háromesélyes, ugyanis Dovizioso mellett Alex Rins és Valentino Rossi is bejelentkezett az első helyért.

Ha szabad bátran fogalmazni, azt hiszem, közülük is leginkább Rossi és Rins volt a húzóember. Az olasz utoljára több mint tíz éve nyert Valenciában, mindenki úgy gondolta, a sepangi blama után valami elképesztő, amit csinál, és megérdemli a szezon utolsó versenyén a trófeát, de persze az is igaz, kevés szimpatikusabb versenyző van a mezőnyben, mint Alex Rins, így aki a bibliai történetekben inkább Dávid-rajongónak mondható, egyértelműen a spanyolért és a Suzuki nagy visszatéréséért szorított. A versenyt végül leállították, mert a látási körülmények értékelhetetlenné váltak. A szünetben sokan arról számoltak be, hogy az egyenesekben szinte vakon mentek, így semmi mást nem tehettek, mint feltétel nélkül megbíztak az előttük haladó versenyzőben.

Mind a Yamaha, mind a Suzuki elégedetten várta a folytatást, sok változtatást nem kértek, minden úgy volt tökéletes, ahogy... Nem úgy a Ducati, ők további finombeállításokat végeztek a motoron, és rejtett tarsolyukból előhúztak még egy új hátsó gumit is, amely eldöntötte végül a versenyt. A Ducati ennek köszönhetően teljesen más íveket rajzolt a szakadó esőben, egyrészt a motor karakterisztikája is jobban feküdt a pályának, másrészt a kincset érő új abronccsal senki nem vehette fel a versenyt. Ez minden bizonnyal demoralizálhatta Rossit, aki még későbbi nyilatkozataiban is méltatlankodott, és elmondta, fogalma sincs, hol dugdosták az olaszok az új hátsót.

Az új rajtot követően mindenki látta, Dovizioso verhetetlen, és viszonylag hamar lelépte a többieket, Rins pedig tisztes távolságban Rossi mögött motorozott a harmadik helyen, amikor megtörtént az, amelyre azt hiszem senki nem számított. Rossi ismét bukott, senkitől sem zavartatva... azt hiszem kár elemezni az elemezhetetlent. Az esésről ő is hasonlóan vélekedett: „Szar érzés, hogy megint elestem. Így befejezni a szezont. Csalódott vagyok, és igazából azt sem tudjuk mi történt, csak azt éreztem, hogy elmegy a motor hátulja. Az viszont biztató, hogy egymás után másodszor is jó helyen tudtam menni, így azt remélem, hogy jövőre fel tudjuk venni a harcot a Ducati és a Honda ellen.”

Azt sajnos nem tudjuk, hogy nyelvbotlás volt-e, vagy sem, de tény, hogy Rossi pontatlanul fogalmazott, mert a Suzuki nemhogy a spájzban, hanem már a konyhában van, és rendszerint abból a fazékból szedegeti a húst, amelyből a Yamahának néha bizony csak a szaft meg a krumpli marad.

Kevin Schwantz nemrég egyébként azt nyilatkozta, a jövő szezon bizony a Suzukié lehet. Persze tudjuk, hogy az öreg mágus a márka embere, de nagyot talán mégsem téved. Alex Rins győzelemre érett, Joan Mir pedig még a jövő titka, de egyelőre úgy tűnik, Davide Brivio mégiscsak mágikus képességekkel bír, ha versenyzőválasztásra terelődik a szó, és profi csapatot képes építeni kis pénzből is.

Lorenzo ezúttal nem lépett vissza a versenyzéstől és teljesítette a futamot, a tizenkettedik helyen ért célba Scott Redding mögött, aki minden bizonnyal élete utolsó MotoGP versenyét teljesítette. Az ő helyét veszi át Andrea Iannone az Apriliánál. Redding a szezon folyamán többször megcsúszott, és előfordult, hogy néha bizony olyan kritikával illette a motort és a csapatot, hogy utólag bocsánatot kellett kérnie. Fájlalta továbbá, hogy a Silverstone-i MotoGP futam sajtókonferenciájára sem hívták meg, noha ez lett volna az utolsó lehetősége köszönteni a brit rajongókat. Más kérdés, hogy a futamot végül amúgy is törölni kellett. Redding mentális hullámzásaira minden bizonnyal kihatott barátnőjével való szakítása, és csak most, a szezon utolsó pár versenyére tudta összeszedni magát úgy, ahogy. Azt hiszem a GP egyik legnagyobb egyéniségét veszítettük el személyében. A futam után végül úgy búcsúzott, ahogy állítása szerint mindig is szeretett volna. Alsónadrágban, nevetve, a közönséget éltetve.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Reddingpower (@reddingpower) által megosztott bejegyzés,

Rajta kívül még valaki búcsúzott a MotoGP-től, Dani Pedrosa, akit kár bármilyen jelzővel illetni, és megkérdőjelezni beválasztását a halhatatlanok csarnokába, mert ha valaki, ő egészen biztosan oda tartozik. A MotoGP-ben ugyan elkerülte a szerencse, a kisebb kategóriákban mégis három világbajnoki címet szerzett, és a Honda egyik legmegbízhatóbb versenyzője volt évtizeden átívelően. Pedrosa pályafutása tesztelőként ugyan folytatódni fog, és hiszem, hogy lesznek még szabadkártyás szereplései. Eszméletlenül szorítottam neki, hogy dobogóval búcsúzzon, de sajnos az ötödik hellyel kellett beérnie.

Mivel a világbajnokság már hetek óta eldőlt, mindenki a hétfőre várt, és arra, hogy új csapatának színeiben tündökölve mielőbb kipróbálhassa legújabb versenymotorját. Belemehetünk részletekbe, ruhaszínekbe, és hogy Viñales úgy döntött, mégsem a 25-ös, inkább a gyermekkorában használt 12-es rajtszám passzol egyéniségéhez, de mégis az eredményekre koncentrálnánk. Nagy meglepetés nem történt, Viñales vitte a kombinált első két napot, őt követte Dovizioso majd érkezett Márquez. Petrucci gyári Ducatival az ötödik, őt megelőzte volt csapattársa Miller.

Pedrosa minden bizonnyal kapott némi szabit az osztrákoktól, mert a neve nem szerepelt a listán, helyette viszont az újonc Oliveira vett némi ízelítőt, miként dolgoznak egy MotoGP motor fékei. Kis híján lerepült róla az egyenes végi féktávon, amikor úgy érezte, elkottázta a dolgot.

De az újoncok méregetésénél viszont sokkal izgalmasabb az a néhány konspirációs elmélet. Az idei évben többször, több helyen hangoztatták a szakemberek, hogy a 2019-es szezonban az a csapat lesz képes átütő sikereket elérni, aki jó tesztprogrammal készül az idényre. Emiatt talán mindenkit meglepett a bejelentés, hogy Stoner távozik a Ducatitól, hivatkozva arra, hogy nem hallgatnak rá. Sokan azonnal úgy vélték, az ausztrál a HRC-hez tart újra, de véleményem szerint az ő esete speciális, egyszerűen arról van szó, hogy már ennyi időt sem kíván motorokkal tölteni.

A Yamaha viszont ledobta a bombát, és kiderült, az év közben hallott pletykák nagyon is valósnak bizonyultak, miután tesztelői főállásban megérkezett a schwindeggi svung, Jonas Folger. Sokan úgy vélik, a siker kulcsa a németben rejlik, hiszen korábban, még Tech3-as versenyzőként is rengeteg hasznos információt áramoltatott vissza a gyártóhoz.

Emellett érdemes figyelni egy másik fordulatra is: Valentino Rossi volt az, aki gyakorlatilag megvétózta Pedrosa ülését az új Petronas Yamahán. Helyette Morbidelli került a csapathoz, akinek az a Ramon Forcada lesz a főmérnöke, aki eddig Viñales-t, korábban pedig Jorge Lorenzót segítette. Ezek után talán kisebb bátorság azt megkockáztatni, hogy Rossit ettől a pillanattól fogva két főmérnök is segíteni fogja, mely közül az egyik ex-csapattársaival dolgozott egészen vasárnapig, és minden bizonnyal olyan információkkal is ismer, melyek eddig még nem kerültek át az olaszhoz.

Szintén beizzítja a konspirációs kohót, hogy nem lehet lehülyézni azt, aki Lorenzo új Hondáját megpillantva az első néhány másodpercben azt hitte, káprázik a szeme, mert elölről gyakorlatilag úgy nézett ki a motor az új szárnyaknak köszönhetően, mint egy rendesen összerakott Ducati. További érdekesség, hogy a motor hátsó idomrendszere is hasonlít a bolognai gyártó fenevadjához. Mi történik akkor, ha Lorenzo esetleg korábban titokban már kipróbálta a motort Japánban, és szállított néhány adatot olasz barátaitól.

De nem mehetünk el szó nélkül Dani Pedrosa és a KTM frigye mellett sem. Arról eddig nem sokat beszéltünk, hogy a KTM vezető mérnöke jelenleg az a Mike Leitner, aki Pedrosát gyakorlatilag felnevelte, kezdve a 250-es kategóriában, majd egyengetve MotoGP szerepléseinek első éveit. Leitner végül a KTM-nél kötött ki pár évvel ezelőtt, most pedig megérkezett Pedrosa. Nem tudom, azt hiszem kár tovább firtatni, hogy az utóbbi évek egyik legprecízebb legális ipari ké... pardon tevékenységfolyamatát láthatjuk.

Azt ugyan csak mellékesen jelzem, hogy a KTM egyébként azzal a Tech3 csapattal kötött szatellit partneri szerződést a jövő szezonra, akinél a GP gyakorlatilag legnagyobb tapasztalattal bíró főmérnöke, a francia Guy Coulon dolgozik. Coulon eddig Zarco főmérnökeként tevékenykedett, és annyi információja van a Yamaháról, amennyi elég lenne egy komplett hadseregnek. A KTM-hez frissen igazolt Zarco viszont csalódottságát fejezte ki a kétnapos tesztet követően. Állítása szerint a motor nagyon lassú.

Személyes kedvencem az Aprilia, továbbra is fekete ló, noha én minden évben nagy áttörést jósolok nekik, most mégis úgy hiszem, meglehet a siker, akár még pontokban mérve is. 2019-től a Andrea Iannone náluk versenyez, és olyan vagány színösszeállításban jelent meg a teszten, amiben minden kör után le kell vonni legalább két másodpercet az idejéből, annyira jól néz ki.

MotoGP Valencia 2018
Végeredmény
1. Andrea Dovizioso ITA Ducati Team
2. Alex Rins SPA Team Suzuki Ecstar
3. Pol Espargaro SPA Red Bull KTM Factory Racing
4. Michele Pirro ITA Ducati Team
5. Dani Pedrosa SPA Repsol Honda Team
6. Takaaki Nakagami JPN LCR Honda Idemitsu
7. Johann Zarco FRA Monster Yamaha Tech3
8. Bradley Smith GBR Red Bull KTM Factory Racing

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalbike, és ettől mi éhen halunk.

A TB olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TB-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.