Marquez elesett, de aztán mégsem

Az egyik természetesen Arón Canet harmadik helye a Moto3-as kategóriában. Amely persze nem kiemelkedő, de ismerve a körülményeket több, mint megindító volt. Canet jelenleg a négyszeres kettőötvenes világbajnok, Max Biaggi Moto3-as alakulatában versenyez, a múlt hét pedig annak jegyében telt, leginkább az olasz sajtóban, hogy Biaggi elhunyt édesapjától búcsúztak. A férfitól, aki sok más versenyzőapához hasonlóan szinte mindenét feláldozta, hogy a fiából a kilencvenes évek szupersztárja legyen. Aki egyszerű római srácból vált olyan fenegyerekké, hogy egy időben Naomi Campbell is vele randizott, jelenleg Monte-Carlóban él, és magángéppel repül kizárólag. Biaggi maga hosszú üzenetben búcsúzott édesapjától, amelyben azt írta, későn érkezett a kórházba....

Arról viszont kevesebben értesültek, hogy versenyzőjének, Arón Canetnek a nagyapja ugyanúgy a hét közben, a versenyt megelőzően hunyt el. Canet végül egy olyan manőverrel került a harmadik helyre, amely láttán a legtöbben felszisszentek, már-már csodába illő módon úszta meg az esést. De aki ismerte a körülményeket, sejtette, a spanyol mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy dobogóra állhasson. Az eredményt pedig magától értetődő módon csapatfőnöke édesapja, és nagyapja emlékének ajánlotta.

A másik pedig egy valódi óda, amely a motorsport oltárán íródott, és Jeremy McWilliams, egykori Grand Prix-versenyző szállította, jelenleg KTM-tesztelő, egyenesen Írországból, a North West 200-ról, melynek egyik versenyét megnyerte. Persze megkérdőjelezhető egy ilyen teljesítmény hírértéke, de a helyzet az, hogy a fickó már betöltötte az ötvenötöt. Ebben a korban mások macskát simogatnak a kandalló előtt kockás pokróccal, nem úgy McWilliams, aki még a győzelemre is képes volt. Miután elsőként intette le a kockás zászló, úgy érzem, megannyi rajongó és helyszínen tartózkodó közeli barát extázisba került, és sokáig talán fel sem fogták, hogy ez bizony minden történelmi jellegű motorsporthoz köthető kiemelkedő eredményen túlmutat.

A két parányi kitérőt viszont csak azért engedtem meg magamnak, mert ha a Le Mans-i versenyre gondolok, azonnal álomba borulok.

Az esélyesek közül egyedül Marquez hozta a kötelezőt, míg a többiek egymással, és leginkább az elemekkel küzdöttek. A két hete még a spanyol hondás egyetlen kihívójaként aposztrofált Alex Rins szinte csak a mezőny végéből rajtolhatott, és szezonja eddigi legrosszabb eredményét szállította – tizedik lett –, valamint a francia közönség által várva várt csoda, egy esetleges Quartararo-dobogó, vagy -győzelem is elmaradt, a francia újonc csak nyolcadikként ért célba. A két héttel ezelőtti technikai hiba, amelynek következtében szinte egy biztos pódiumot bukott hazai nagydíján, már a múlt részese lett, bár méltányolható, hogy az újonc mérsékletet tanúsított, és nem bukott. A gyári Yamahák szintén visszafogott teljesítményt nyújtottak, Viñales bukott, Rossi pedig végül ismét nem állhatott dobogóra. Jorge Lorenzo ülést cserélt ismét, így az elért tizenegyedik helyet nagy előrelépésként könyvelte el.

Marc Marquez nagyjából mindvégig uralta a hétvégét, legnagyobb mozzanata pedig az a mentés volt még az edzések során, amely azt hiszem, sokak számára kínossá tette a fizika törvényeiről eddig felépített elméleteket. Történt egészen pontosan az, hogy a címvédő motorjának eleje beesett kanyar közben, ő pedig valahogy mégis „talpon maradt”. Akik motoroznak, tudják - és ebben talán még velem is egyetértenek, bármekkora rajongói is a spanyolnak -, hogy a motor elejének beesése ilyen mértékben egyenlő a klinikai halállal. Ez lehet az a pillanat, amikor elfogadják a tényt, bukni fognak.

Ehhez képest Marquez mentette a helyzetet. A kérdés csak az, miként lehet elhitetni bárkivel, hogy mindez külső segítség nélkül abszolválható. Persze értem én, hogy Esmeralda szemműtétjére is gyűjtöttek anno, és David Copperfield is átsétált a kínai falon... Mindenesetre ez lehetett az ára a texasi bukásnak, és láthatjuk, az összezavarodott titokzatos technikai hiba megjavult, a Repsol Honda lovasa pedig ezentúl efféle csodákra is képes lehet. Természetesen ismerem a mondást: nem elég megkapni a technikát, használni is tudni kell, mégis mágikus, amit jelenleg Marquez művel.

A hétvége legnagyobb meglepetését egyértelműen Pol Espargaro szállította a KTM-mel, noha Zarco nagyon készült hazai futamára, főleg azok után, hogy a motorra tett epés megjegyzéseire a gyár igazgatója, Stefan Pierer is reagált, és úgy vélem, a franciának szőnyegszéli jelenése is volt ezt megelőzően az Alpok titkos barlangrendszerében.

Visszatérve Espargaróhoz: a márka eddigi legjobb eredményét érte el száraz versenyen, hatodik lett, és ami még fontosabb, Marquezhez képest a lemaradása mindössze hat másodpercre olvadt, ami több mint szenzációs. Bár hiszem, hogy ezzel az eredménnyel bálványozott Főninknek szerettek volna jobbulást kívánni.

Az Aprilia szenvedett, Espargaro csak a tizenkettedik lett. A hétvége legnagyobb ígérete viszont Danilo Petrucci volt, aki Dovizioso elé kvalifikálta magát, és a második helyről várhatta a rajtot, míg őt a szatellit motorral Miller követte. Sokáig úgy tűnt, a Petrucci és Miller között tavaly meghúzódó ellentét lezárult – mely leginkább abból fakadt, hogy az ausztrál sérelmezte, amiért a Ducati Petruccit választotta a gyári csapatba –, de a hétvégén újabb pletykák láttak napvilágot az esettel kapcsolatban. Bizonyos hangok tudni vélik, hogy a Pramac Racing tárgyalásokat folytat Marc Marquez öccsével, Alexszel egy esetleges jövő évi szerződésről a MotoGP-ben, és ennek kapcsán megkérdezték az ügyről Francesco Guidottit, a csapat menedzserét is. Az olasz szakember nem cáfolta a híreket, sőt megerősítette azokat, ugyanakkor hangsúlyozta, szeretnének jövőre is az idei felállással versenyezni, de véleménye szerint Miller nem kifejezetten érzi a csapat támogatását, noha ők minden alkalommal jelzik felé, szeretnék, ha maradna.

Ezzel szemben az ausztrál kitérő válaszokat ad, és sokan azt feltételezik, hogy Petrucci eddigi gyenge szereplése után egy gyári ülésre hajt, ami nem meglepő, hiszen az ausztrál elég kiegyensúlyozottan tempózott eddig. Ezzel szemben múlt vasárnap alulmaradt. Az olasz egyébként a remek szombati kvalifikációját követően azt nyilatkozta: kíváncsian várja miként alakul számára a verseny, mert eddig arra panaszkodott, hogy a rossz rajthelyezések miatt nem tudott eddig dobogóra állni.

Nos, egyvalamiben megegyezhetünk: Petrucci tartotta a szavát, és a szó legszorosabb értelmében várt. Elképesztően lehangoló volt látni, hogy az a fickó, aki eddig szinte kamikáze módjára hámozta át magát a mezőnyön, ha erre lehetősége nyílt, úgy kísérgette az időközben elé kerülő csapattársát a célig, mintha az angolkisasszonyok év végi záróvizsga-feladatát kellett volna teljesítenie. Ugyan nem kérdés, hogy a Ducati-csapaton belül komoly csapatutasítás lépett érvénybe, mégis a sport őszinteségét kérdőjelezték meg ezzel vasárnap, és ugyan nem szeretnék lármázni jogtalanul, de egy ilyen célirány következtében a MotoGP a legjobb úton haladhat az „elformaegyesedés” felé. Én szívből hiszem, és bízom benne, hogy mindez csak a véletlenek szerencsétlen együttállásának volt köszönhető, és Mugellóban ismét egy vehemens csatát láthatunk.

MotoGP Le Mans 2019
Végeredmény
1.	Marc Marquez	SPA	Repsol Honda
2.	Andrea Dovizioso	ITA	Mission Winnow Ducati
3.	Danilo Petrucci	ITA	Mission Winnow Ducati
4.	Jack Miller	AUS	Pramac Racing
5.	Valentino Rossi	ITA	Monster Energy Yamaha MotoGP
6.	Pol Espargaro	SPA	Red Bull KTM Factory
7.	Franco Morbidelli	ITA	Petronas Yamaha SRT
8.	Fabio Quartararo	FRA	Petronas Yamaha SRT