Rossi öregurasan trollkodott

2019.09.16. 13:37

Úgy hallottam, a Yamaha marketingesei parancsba adták, hogy év végére készüljön el minimum ötszáz darab, limitált szériás, Petronas fényezésű zöld Aerox. Hiszen ha motort akarnak eladni, és a fiatalabb generációt szólítanák meg, Fabio Quartararóra kell koncentrálniuk.

A húszéves francia frenetikusan versenyzett, sőt, elképzelni sem tudom, miként tudott huszonhat körön keresztül koncentráltan versenyezni, úgy, hogy a bajnokság legnagyobb pitonja, Marc Márquez volt mindvégig a seggében volt. Aki ezúttal nem hibázott, és nem adta meg a lehetőséget egy pillanatra sem, hogy Quartararo esetleg tanulmányozza köreit és mozgását a pályán, kivédve egy ellentámadás lehetőségét. Az elmúlt két versenyen kétszer is áldozattá vált, most pedig egyértelműen nem az üldözött, hanem az üldöző szerepét kívánta felvállalni.

Quartararo tapasztalata pedig hiányzott e téren. Bár a francia túl sok mindent nem tudott volna tenni, csak kuporgott, és húzta a gázt. Azt mindenki tudta, hogy Misanóban ő volt az abszolút leggyorsabb, és a futamot megelőző teszteken is kimagaslóan ment, abban viszont talán már kevesebben hittek, hogy a futamra is menteni tudja formáját. Emlékezve az angol nagydíjra, ahol elkapkodta a dolgot, és rögtön az első kanyarban bukott, magával ragadva Andrea Doviziosót, biztos vagyok benne, mindenki inkább óvatosságra intette. Ezzel szemben annyira gyors volt, hogy más választás híján, megpróbálta tartani vezető pozícióját. Egészen az utolsó körig sikerült is neki, majd az utolsó körben, amikor Márquez átvette a vezetést, még trollkodott is vele egy jókorát, amikor a kanyar közepén megfékezte a Repsol Hondát, kizárva ezzel a visszatámadás lehetőségét. Quartararo a leintés után ugyan még dühös volt, az interjúra viszont megenyhült, és karrierje csúcspontjának értékelte a futamot.

A nyilatkozat első hallásra kissé ügyetlennek is tűnhet, hiszen nem vallhat szerelmet egy ellenfélnek, leginkább Marc Márqueznek nem, hiszen ha kizárólag a tisztelet, ami eszébe jut vele kapcsolatban, a spanyol egy pillanatra sem fog elgondolkodni azon, megegye-e őt reggelire, ha esetleg a bajnoksága múlna azon. Quartararo viszont ettől sokkal okosabb, és ha még egyszer alaposan átgondoljuk nyilatkozatát, megállapíthatjuk, diplomatikus volt, tárgyilagos, és felkészült a jövőt illetően. Felkészült egy mentális harcra, melyet Márquez évek óta folytat ellenfelei ellen, és sok minden máshoz hasonlóan, ezt is Valentino Rossitól tanulta. Az olaszt viszont sikerült megtörnie, Rossi gyakorlatilag saját módszereinek áldozatává vált 2015-ben Márquez ellen, de azt hiszem, Quartararo erre maximálisan felkészült.

A francia hat évvel fiatalabb Márqueznél, remek a kommunikációja, a közösségi médiát mesterien használja, kosárlabdázó rövidnadrágjában és színes, bő pólóiban nem akar majmolni senkit, legfeljebb kissé Lewis Hamiltonra hasonlíthat, de a MotoGP világába új színt hozott. Motorozásán képes hétről hétre javítani, hibáiból építkezik, nem maga alá temeti azokat, ezért úgy gondolom, ha egy következő Márquez elleni csatára kerülne sor, nem biztos, hogy azonos végeredménnyel zárulna a verseny. Arról pedig még szót sem ejtettünk, hogy kellemetlenkedés terén az eddigiek alapján úgy tűnik, túlmutat a spanyolon. Egy újabb, fiatalabb generációt képvisel, amelyhez Márqueznek is adoptálódnia kell, mondhatni új feladatot kapott, mert tőle fiatalabb komoly kihívója még nem igazán akadt.

Míg az olaszok és a spanyolok között általában is feszül egy láthatatlan ellentét, egy kifinomult francia a maga gondolatmenetével akár még őrületbe is kergethet egy spanyolt. Hiszen a franciák pontosan ismerik a churrost, de nekik ott van még a tarte tatin, a két nyelv között pedig ugyan van hasonlóság, és könnyen tanulható egy bizonyos fokig, de egy francia ezzel szemben mégis halál előkelő, amit általában érzékeltetnek is a többi nemzettel, akik ettől simán ajtófélfának mennek.

Ha a két versenyző mentalitását nézzük, közel hasonló, és abban is biztos vagyok, Quartararo egyetlen Márquez trükktől sem fog hasra esni. A kérdés csak fejlődőképességének gyorsaságában rejlik, és abban, vajon mikor kaphat gyári motort. Ha pedig megkapja, mennyire lesz képes élni a fejlesztések adta lehetőségekkel? Sok versenyző került már gyári csapatok látókörébe egy szatellit motoron, de előfordult már néhányukkal az is, hogy a gyári csapattal járó előnyökkel nem tudtak mit kezdeni, és a fejlesztések a dobogó helyett inkább az erdő mélyére taszították őket. A Yamahának viszont továbbra is lépnie kell, ebben biztos vagyok, és ha van némi sütnivalójuk, a franciát meg kell tartaniuk.

Noha a gyári Yamahák is jól mentek Misanóban, a futamon mégsem azt a formát mutatták, amelyben sokan reménykedtek. A két gyári motor közül ismét Maverick Viñales teljesített jobban, Rossi hőn áhított dobogója pedig elmaradt. Az olasz negyediknek érkezett, védence, a szintén petronasos Morbidelli előtt. A szurkolók java azt hiszem, végre pezsgőt várt az olasztól, de nem is tudom, miként fogalmazzak, Rossinak valamiért most nem megy. A szezon közepén fellépő válságból ugyan kilábalt, és sorban a harmadik negyedik helyét szerezte, de az első háromtól ismét nagyon elmaradt, esélye sem volt a dobogóra. A hétvége legnagyobb mozzanata vele kapcsolatban talán a Márquezzel való kakaskodása volt az időmérőn, mely során tulajdonképpen megállapítható volt, hogy csak szemétkedni akartak egymással.

Utólag talán azt is megkockáztatom, ez esetben Rossi volt a konok nyugdíjas bácsi, akit felettébb idegesít a kigyúrt szomszéd új autója, ezért esőben gázolajjal meglocsolta a vizes faleveleket, hogy azt végül lángra lobbantsa a kivagyi mitugrász ablaka alatt. Márquez ezen alaposan felhúzta magát, pufogott is kicsit, majd a versenyt követő nyilatkozatában kifejtette, hogy a szombati incidens extra motivációt jelentett a számára. Miután a következő mondatba kezdett volna, a tömeg hangosan skandálni kezdte: Vale, Vale – amely egyértelműen arra utalt, hogy Rossi megvárta, míg a spanyol kerül sorra, és akkor ballagott oda a kerítéshez, hogy köszöntse rajongóit, amely általában bevett szokás futamok után azoktól a versenyzőktől, akik nem állnak dobogóra. A fricska mindössze annyi volt, hogy azok általában megvárják, amíg az élő nyilatkozatoknak vége. Ha Rossi ezt így, és ilyen ütemben folytatja, ha győzelmet nem is, sok vicces pillanatot okozhat még a nézőknek.

Visszatérve a versenyre, hívhatjuk ezt a remények és kudarcok futamának is. Az Aprilia ismét mélypontra került, és a fejlesztések elmaradását illetően most már Aleix Espargaro is beleszállt a gyárba, akik egyelőre igyekeztek megnyugtatni a spanyolt, hogy jövőre már biztosan versenyképesebb lesz a motor. Ezzel szemben Andrea Iannone már a futamig sem jutott el, mert a szombati edzésen megsérült. Pol Espargaro, KTM-mel elért második rajthelye viszont felért egy tündérmesével, és nagyon úgy tűnik, az osztrákok nemhogy feladják a MotoGP projektekt, sokkal inkább találtak valamit, amivel esetleg hosszabb távon is versenyképesek lehetnek. A gyárnak olyannyira jól sikerült a hétvége, hogy míg Espargaro hetedikként, Zarco tizenegyedikként zárta a futamot. Ezzel a szemben a ducatis versenyzőket megtámadta egy láthatatlan vírus, mert hiába nyert ezen a pályán egy évvel korábban Dovizioso, most csak a hatodik lett, és márkatársai sem brillírozták agyon magukat.

Joan Mir nyolcadik helye ezzel szemben pompás, hiszen csigolyasérüléséből visszatérve azonnal az első tíz közé verekedte magát, miközben a hasonló sérüléssel bajlódó Lorenzo csak a tizennegyedik hellyel vigasztalhatta magát. A spanyol továbbra is karrierje mélypontján teljesít. S hogy mi lett az előző futam legendásan motorozó győztesével, Alex Rinsszel? Nos, elesett, ismét. A spanyol kissé gyengébben kezdett, és Espargaro sokáig fel is tartotta a KTM-mel, amelynek egy apró hiba, és visszacsúszás lett a vége, ebből viszont már nem tudott kigyógyulni, és vélhetően annyira felidegesítette magát, hogy bukott. Sajnos ismét meg kell állapítanunk, hogy a suzukisnak van még mit tanulnia, ha egyszer az életben tényleg világbajnok akar lenni, mert ennyire hullámzó teljesítménnyel nem fog meggyőzni senkit.

Ugyan Moto3-ról nem szoktunk írni, de most kivételt teszünk. Marco Simoncelli édesapja, Paolo Simoncelli által alapított csapatból – melyet teljes egészében fia emlékének dedikált – az a japán Tatsu Suzuki nyerte a futamot, aki két évvel ezelőtt megígérte Marcónak, hogy a tiszteletére egyszer bizony a dobogó tetejére áll. Hol máshol sikerült ez neki, mintsem a Marco Simoncelliről elnevezett pályán. Azt hiszem ehhez nem tudok mit hozzáfűzni.

MotoGP Misano 2019
Végeredmény
1. Marc Márquez SPA Repsol Honda
2. Fabio Quartararo FRA Petronas Yamaha SRT
3. Maverick Viñales SPA Monster Energy Yamaha MotoGP
4. Valentino Rossi ITA Monster Energy Yamaha MotoGP
5. Franco Morbidelli FRA Petronas Yamaha SRT
6. Andrea Dovizioso ITA Ducati Team
7. Pol Espargaro SPA Red Bull KTM Factory Racing
8. Joan Mir SPA Team Suzuki Ecstar