Márquez megszívta?

De ez a történet mégis másfél órával korábban kezdődött fejben.

A francia Fabio Quartararo verhetetlen volt a hétvégén, szórta a jobbnál jobb köröket, fenomenálisan motorozott, ez pedig eléggé bosszantotta a spanyol világbajnokot. Noha tagadta, az edzés végén mégis a franciát próbálta hergelni, és követni az utolsó mért gyors körre, melynek egy eszméletlen bukás lett a következménye. Igazából Márquez megpróbálta kihasználni a francia tudását, és ellesni tőle a trükköket, aki ezt egy ideig hárította, mégis el kellett indulnia utolsó mért gyors körére, amikor végül nem ő, hanem a mögötte lapuló spanyol hibázott, és baromi nagyot bukott.

Ami viszont ezt követte, nem történhetett volna meg. Egy pillanat alatt felejtette el mindenki, rajongók, nézők, és szakértők egyvelege, hogy amit Márquez művelt, etikailag ugyan megkérdőjelezhető, de hétvégente körülbelül száz hasonló eset történik az edzések összességén, és fordítva megesett már vele is néhányszor, más kérdés, hogy lekövetni őt bizony nehezebb.

Márquez még a levegőben lehetett, és várta a becsapódást, amikor véleményem szerint több százan üvöltötték egyszerre: ez az, megérdemelte. Ez pedig már a kritikus pont. A gyűlölet minden, csak nem intelligens viselkedés, márpedig ha valakinek a kárát kívánjuk, az beteges. Ezen talán ideje lenne elgondolkodni mindenkinek. És most nem csak a fotelversenyzőkre értem, hanem azokra a hirtelen nyilatkozatokra, amelyek elhagyják akár egy csapatvezető száját, mely szerint ez bizony a karma volt. Ez közérthetőbben megfogalmazva pont ugyanazt jelenti, mint: „kurvaannyát, megérdemelte.”

Az élet viszont néha lesújt, és túl keményen csap az asztalra, az elmúlt hétvégén pedig ez történt. Más szóval a gyűlölködők kaptak egy olyan mértékű hidegzuhanyt, amellyel talán észhez tértek egy pillanatra, és kaptak egy esélyt, hogy megállapítsák: mekkora türhők is valójában.

Mert másfél órával később egy versenyző viszont meghalt az Asia Talent Cup betétfutamán, egy olyan versenyző, akit régebbről szinte az egész paddock ismert. Ezen a ponton pedig azt hiszem, legalábbis remélem, többen gondolkodóba estek, és átértékelték annak a súlyát, amit a pályán látnak hétvégente. A motorsport életveszélyes, sajnos ismét bebizonyította, és ha megtörténik a baj, már késő bocsánatot kérni.

Talán nem tudják, vagy még nem mindenki jött rá, de Marc Márquezt csak kevesen értik meg. Egyszerűen, mert máshol tanyázik a félelemérzete, mert másutt vannak a belső határai. Ez viszont nem jelenti feltétlenül azt, hogy emiatt másokat folyamatosan veszélybe sodorna. Gyakran hajlamosak vagyunk elfeledni azokat a fordított eseteket, amikor az ő motorjába szállnak bele, őt követik le, vagy épp szorítják kritikus helyzetekbe, mely esetekre legtöbbször csak legyint, és lezárja annyival: ilyen a versenyzés, ezért élvezem, ezért szeretem, belefér.

Marc Márquez precizitása, gyorsasága, és tökéletességre való törekvése sokszor nem felfogható, és antipátiára sarkall, miközben csak azt vagyunk képtelenek elfogadni, hogy a mi tökéletlenségünkkel ellentétben ő szinte tökéletes. Szinte... Talán Munandar halála miatt, talán másért, de a verseny napjára kissé felfordult a rend.

Külön megemlítendő, hogy a spanyol öccse, Alex Márquez Moto2 kategóriában világbajnok lett, a család pedig ezzel a húzással történelmet írt. Arról pedig beszélni sem kell, miként érinthette ez bátyját, a MotoGP koronázott királyát. Tavaly Valentino Rossi bevallotta, egyszerűen olyan emocionális állapotba került öccse első győzelmétől, hogy minden bizonnyal vezető helyről történő bukása is ennek volt betudható.

Márquez szerencsére el ugyan nem esett, de abban egészen biztos vagyok, hogy a testvére iránt érzett boldogság, a Munandar tragédia kapcsán benne lakozó fájdalom, és gondolatok, valamint az előző napi brutális bukása miatt kapott fájdalomcsillapítók kalamajkájának tengerében talán könnyebben engedte el a győzelmet, mint általában szokta. Ez pedig némileg Viñales malmára hajtotta a vizet, noha ez nem volt szép tőlem, mert a yamahás spanyol remekül teljesített, és szorgalmasan dolgozott a hétvége folyamán, hogy kijavítsa az egy héttel korábban elszenvedett, utolsó körös ausztráliai bukását.

Viñales hozta a kötelezőt, de a gépben rejlő porszemet önök is jól érzékelhetik. Hiszen a cikk kezdetében Quartararót ajnároztam, aki az edzésen megfutotta a valaha teljesített leggyorsabb kört, így pole pozíció rekorddal várta annak a versenynek a rajtját, amelyre megígérte a főnökeinek: nyerni fog mindenképpen, megszerezve így a maláj főszponzorú csapat, és saját maga első királykategóriás győzelmét. Sőt, még a közvetítés szerkesztői is erre készültek, hiszen a verseny előtti kedvcsinálóban szinte olyan körítéssel tolták a franciát, mintha egy profi ökölvívómérkőzésre készültünk volna. De az élet néha fukar a hollywoodi történetekkel, és nem szállítja azokat ezüst tálcán, így Quartararo nemhogy a győzelemtől esett el, dobogóra sem állhatott, sőt, még csapattársa, Morbidelli is megelőzte. A francia túlnyomásos első gumikra hivatkozott, és arra, hogy valami baj volt a motor elejével, de persze azt sem lehet kizárni, hogy mentálisan egyszerűen megviselte a rá nehezedő nyomás, és Munandar halála. Ennyire közelről talán még ő sem találkozott a jelenséggel, és azt is elhiszem neki, hogy szar volt az első guma, de láthatóan miden téren szenvedett.

Mivel Márquez még egy háromkerekű biciklivel is dobogóra állna, így természetesen második lett, de a futam talán legnagyobb meglepetését mégis a mélypontot maga mögött hagyó Valentino Rossi volt. Az olasz ugyan a dobogóról ismét lemaradt, mert egyszerűen nem tudott mit kezdeni az előtte motorerővel operáló Andrea Doviziosóval, ezért negyedik lett, de így is a verseny leggyorsabb körét futotta, amely hivatalos körrekord is egyben. Ez viszont nem rossz egy negyvenéves fószertől, harminc fok fölötti, hatvanszázalékos páratartalmú időben. Ha azt nézzük, hogy tavaly Rossi tuti győzelmet bukott el ezen a pályán, most pedig még a negyedik hely is győzelemmel ért fel számára, nem nyugodhatunk meg teljesen, de a bánatot Sepangban mindenesetre elfeledhette bizonyos szempontból.

A futam legnagyobb vesztese egyértelműen a francia Johann Zarco volt, aki a versenyen csodálatosan motorozott, és egészen a kilencedik helyre verekedte fel magát, amikor a suzukis Joan Mir kiütötte, és bukott. Keserédes történet, bár a Honda illetékesei azt hiszem jegyzeteltek a kockás füzetbe, így ami a verseny napján még őrültségnek tűnhetett, akár még valóssággá is válhat. Gondolok arra, hogy a Repsol Honda szívesen bezsebelné a csapatvilágbajnoki címet is, viszont ebben Jorge Lorenzo nem éppen a legnagyobb segítsége Márqueznek. Így olyan történt, amilyen a sportág történetében, ha jól tudom eddig nem. A Dorna tulajdonosa, a MotoGP promótere és feje, Carmelo Ezpeleta üzent Jorge Lorenzónak egy interjún keresztül, mely nagyjából arról szól: Lorenzo vagy szedje össze magát, és kezdjen el újra motorozni, vagy ha ennyire fáj a háta, lesz szíves elgondolkodni a visszavonuláson. Ezpeleta ennyire nyíltan eddig még nem avatkozott bele dolgokba, mondhatni csapatok belügyeibe, de valamiért ez mégis fontos volt számára, melynek okai egyelőre tisztázatlanok. Viszont gondoljanak csak bele, egy szabadságra küldött Lorenzo helyett mennyit tudna segíteni egy szabadkártyát kapó Zarco esetlegesen a csapatnak, hogy meglegyen a világbajnoki cím?

Arról már nem is beszélve, hogy a KTM épp meghozta azt a bravúrost döntést, hogy a műtétre váró Miguel Oliveria helyett az újonnan leigazolt, Iker Lecuonát indítja a Tech3 alakulat, miután kikérte jelenlegi Moto2-es alakulatától. Az élet egy nagy teleregény, a MotoGP pedig nemkülönben.

MotoGP Sepang 2019
Végeredmény
1.	Maverick Viñales	SPA	Monster Energy Yamaha MotoGP
2.	Marc Márquez	SPA	Repsol Honda
3.	Andrea Dovizioso	ITA	Ducati Team
4.	Valentino Rossi	ITA	Monster Energy Yamaha MotoGP
5.	Alex Rins	SPA	Team Suzuki Ecstar
6.	Franco Morbidelli	ITA	Petronas Yamaha SRT
7.	Fabio Quartararo	FRA	Petronas Yamaha SRT
8.	Jack Miller	AUS		Pramac Racing