Úgy vérzik ki a motorsport, ahogyan még soha

2020.04.04. 11:43

Nyomorult egy helyzet, és azt is tudjuk, végérvényesen megváltozott minden. Próbáltunk várni, és figyelni, mielőtt ez a cikk elkészül, és nyilvánvaló, hogy a helyzet napról napra változni fog, de nagy csodák sajnos már nem történnek, ebben is biztosak lehetünk. Ígérem, csak egyszer fogom leírni a szót, a többit a fantáziájukra bízom, vagy képzeljék oda, ha hiányzik, de nekem már minden estére belefájdul a fejem. Próbáltunk egy kissé átfogó anyagot készíteni arról, milyen hatásai lehetnek a koronavírus – és ezzel ellőttem az egyet – járványnak a motorsport világára nézve.

 

Figyelembe vettük a MotoGP-t, figyeltük az elmúlt hetekben a versenyzők reakcióit, de beszéltünk Man-szigeten élő barátokkal, az IRRC bajnokságban érdekeltekkel, és nem utolsó sorban hazánk egyetlen Superbike világbajnokságon induló versenyzőjével.

6I0T0241

Jelen pillanatban konkrétumokat senki sem tud, még a sportág vezetői sem, és prognosztizálni is felesleges lenne, hiszen a világon elsőként sújtott ország, Kína, ezekben az percekben is azért imádkozik, hogy ne legyenek újabb megbetegedések, de ehhez is négy hónapra volt szükség, ebből pedig két hónap szigorú karantén volt. Mármint nem olyan demokratikus, európai jellegű, hanem igazi, diktatórikus. Ugyan szarul hangzik, de a tömeges fertőzésnél ez segített egyedül. Négy hónap pedig elég sok mindent megváltoztat, ha egyáltalán sikerül még bármit is megrendezni 2020-ban. Bevallom, simán hagynám bukni az idei szezont, cserébe azért, hogy jövőre ismét béke legyen. De a végét jelenleg senki nem látja.

De most inkább térjünk át a tényekre, és ennek a borzalomnak az esetleges gazdasági hatásaira.

Azt már tudjuk, és tőlem sokkal okosabb elemzők is elmondták, a 2008-as gazdasági világválságtól lényegesen rosszabb végkimenetelre lehet számítani. Azokban az években a piac csak lecsökkent, most viszont teljes egészében leáll. Ebből kifolyólag a kereskedelem megszűnik, a termelés szünetel, ahogy a Ducati, a KTM és a Yamaha már korábban bejelentette. Utóbbi kettőnél elvileg csak az európai gyárakat érinti a rendelkezés, bár a cikk megjelenésének idejére ez lehet, hogy változik.

Emiatt a jelenlegi állapotok sokkal inkább fognak hasonlítani a II. Világháborúban átéltekhez, állítják a szakértők, azzal a különbséggel, hogy világszerte most tényleg minden ország érintett lesz.

dsc7555 0.gallery full top fullscreen

Ez pedig a második tényező, amelytől a közgazdászok még inkább félnek. Hiszen egy mesterségesen leállított gazdaságot újjáéleszteni sokszor költségesebb, mint veszteséget termelni, viszont az állami rendelkezések betartása másként nem lehetséges.

És talán ez az, amely a motorsportra és a motorsportban érintett csapatokra hatványozott hatással lesz. Hiszen a gyári csapatokon kívül kinek lenne pénze arra, hogy fizessen egy komplett apparátust, és itt most nem a versenyzőkre, sokkal inkább a személyzetre gondolok. De ha őszinte akarok lenni, abban sem vagyok biztos, hogy egy gyári csapat a végtelenségig finanszírozná például egy szerelő vagy egy szakács bérét, leginkább, mert a jelenleg kialakult helyzetre nincs véghatáridő, megjósolhatatlan, mikor kerülnek vissza a dolgok a normál kerékvágásba, ha lesz még olyan.

Persze azt is tudjuk, túl nagy rizikó egy összeszokott csapatot és szakembergárdát szélnek ereszteni, esetleg végleg elveszíteni, főleg, ha azok a győzelemre hajtanak. Így feltételezem, egy nyerésre álló gyári csapat inkább adja a fizetést a kiszolgáló személyzetnek, minthogy elveszítse őket, de a kisebb csapatok évente kínkeservvel összerakott költségvetése egy hasonló kiesést már nem bírna el. Arról pedig ne is beszéljünk, ha nem fix, hanem versenyenkénti bérezésben részesülnek.

A szponzorok minden bizonnyal a bajnokságra kötnek szerződéseket, így a remény még nem halt meg teljesen. A Lausanne-i 24Heures napilapnak adott interjújában az FIM elnöke, Jorge Viegas kifejtette, bizakodó a jövőt illetően, és azt is elmondta, a szezonban legkevesebb 13 versenyt kell teljesíteni, hogy megfeleljen a világbajnokság besorolásnak. Állítása szerint erre még akkor is maradna idejük, ha a szezont csak a nyár második felében kezdhetnék meg. Ez esetben viszont a szponzorok sem bonthatnának szerződést a csapatokkal, így mindenki a pénzénél maradhatna, a versenyzőtől kezdve a csapaton át a kiszolgáló személyzetig, feltéve ha türelmesek.

Ezt Simone Battistella, Andrea Dovizioso menedzsere is megerősítette egy videóinterjúban, amelyet Kovács Nikolett, a hazai MotoGP szakíró készített vele. Ez a felállás viszont kizárólag az élversenyzőkre igaz, azokról a feltörekvő, ülésükért még fizetni kényszerülő menőkről még nem beszéltünk. És mint mindig, a legnagyobb kárt valószínűleg ők szenvedik el. Mindig a kis ember szívja meg – és sajnos most sincs másként.

Nem kizárt, hogy a szezonra nagy nehezen összegyűjtött és befizetett összeget elbukják, mert esetleg a csapat ebből fedezte az előkészületekhez elengedhetetlen kiadások egy részét, vagy adott esetben motorvásárlásra költötte, ezeket visszacsinálni pedig már nem lehet. Mindenki a saját bőrét menti, és a csőd szélén táncolva tönkremenni senki nem akar, így a hosszú pereskedések ideje is eljöhet. Amelyben egy alakulat joggal hivatkozhat vis maior állapotokra.

Azt sajnos nem tudjuk, hogy a versenyzőt ez esetben milyen jogszabály védi, és azt sem, hogy az általa befizetett összeg akár egy későbbi, mondjuk 2021-es szezonra felhasználható-e, ha véletlenül a 2020-as elmarad. De sajnos azt sem tartanám kizártnak, ha erre nem lenne mód a fentiek miatt. És legyünk őszinték, ha rendeznek is egy csonka szezont az idei évben, az egy feltörekvő versenyző számára még így is lehangoló lehet, hiszen a bizonyítás lehetőségének redukálásával a nyomás csak nő. Lehangoló azok számára, akiknek egyetlen esélyük lenne arra, hogy felfedezzék őket.

12

A következő bonyolult dolog az edzés, és talán a motiváció megőrzése. Egy versenyző egész télen, nap mint nap, szinte reggeltől estig azért dolgozik, hogy a szezon kezdetére a lehető legjobb formába kerüljön, mind fizikailag, mind mentálisan, majd végre akkor, amikor már csak napok választják el az első futamtól, szólnak, hogy bizonytalan időre elmarad minden. Még egy földi halandó számára is nehéz betartani az otthon maradós javaslatokat, hiszen rég elszoktunk attól, hogy helyettünk bárki más határozza meg a következő hónapokra, éppen mit tehetünk, és mit nem, nemhogy egy versenyző, aki minden bizonnyal egy túltöltött távirányítós autónak tűnhet egy kényelmes életet élő irodistához képest. Így nem csoda, ha sokan képesek most akár egy ötven négyzetméteres lakásban egész álló nap egy biciklipadon ülni, vagy a kanapé helyére beállított boxbábut püfölni.

Mindezt úgy, hogy a motorozásról még szót sem ejtettünk. Mert a versenyzők bizony télen is motoroznak. Ha van pénzük, akkor egy déli országba – ez többnyire Spanyolország – utaznak edzőtáborozni, vagy egy környékbeli krosszpályán köröznek napestig a hideggel dacolva. A lényeg, hogy minél többet motoron üljenek. Jelen helyzetben ez viszont egyértelműen az, amit nem tehetnek meg. Először az olasz versenyzőket érintették a legszigorúbb lakhelyelhagyásra is vonatkozó intézkedések, így ők jó ideje legfeljebb csak annyit tudnak edzeni, amennyit az ingatlanuk megengeded. Battistella ugyanakkor azt is elmondta, hogy az olasz törvénykezések szerint a lakhelyelhagyás alól azok mentesülhetnek, akik munkába mennek, és erről papírjuk is van. Ezért az olasz versenyzők tárgyalásokba kezdtek az olasz szövetséggel, mely szerint jogosultak lennének elhagyni a lakhelyet, hiszen a motoros edzés számukra egyet jelent a munkavégzéssel. Bár, az időközben bevezetett további szigorítások tükrében nem tartom valószínűnek, hogy erre engedélyt kapnak.

Leginkább azért, mert felesleges lenne kitenni magukat bármilyen veszélynek, vagy bukásnak, amellyel egyébként tovább terhelnék az egyébként is teljesítőképességük határán dolgozó kórházakat. Mint történt az Maverick Viñalessel is, még a jelenlegi, spanyol állapotok berobbanása előtt. A Yamaha gyári versenyzője krosszozás közben sérült meg, mely szerencsére nem volt súlyos, csak egyetlen éjszakát kellett kórházban töltenie, de ha ma történt volna, minden bizonnyal nem dicsérik meg.

Sajnos szót kell ejtenünk arról az eshetőségről, hogy valószínűleg lesznek olyan, visszavonulás előtt álló versenyzők, akiket talán épp emiatt nem láthatunk már a pályán. Noha szívből remélem, ez a felvetés nem fog bekövetkezni.

Ha mégis, akkor közéjük tartozna a motokrossz egyik élő legendája, az ausztrál Chad Reed, aki úgy tervezte, az idei lesz az utolsó szezonja. De nem kizárt, hogy az idei kihagyással a TT legenda, John McGuinness sorsa is megpecsételődhet. Noha a brit mindent megtenne azért, hogy méltósággal intsen búcsút versenyzői pályafutásának, már az idei szezon leszervezése is necces volt számára a félresikerült Norton szerződés és a sérülés miatti kétéves kényszerpihenő miatt. Sajnos ide sorolhatjuk, a Superbike újdonsült megabajnokát, Jonathan Rea-t is, aki már többször jelezte, nem kizárt, hogy az idény végén visszavonulna, és inkább valami másba kezdene, és a MotoGP brit fenegyerekének, Cal Crutchlow-nak a jövője is kétséges. Hogy a legnagyobb kérdőjelről, Valentino Rossiról már ne is beszéljünk. Az olasz az idény közepén szerette volna meghozni végső döntését a folytatásról, most viszont teljesen tanácstalan, mert igazából fogalma sincs arról, mennyire versenyképes.

De legyünk most inkább pozitívak, és gondoljunk arra, a Dornának talán életében most lesz a legnagyobb szükséges Rossira, ha újra szeretné indítani a bizniszt. Egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy a közönségkedvenc úgy vonuljon vissza, hogy a nép alig láthatta. Amíg a nézők hatvan százaléka miatta jár versenyre, nem kizárt, hogy egy rossimentes szezonnal ezek után a Dorna is csődöt jelenthetne. Persze óvintézkedéseket tesznek, nemrég például ingyenesen nézhetővé tették a teljes online videótárat, amire még soha nem volt példa. Mégis Rossi köszönés nélküli búcsúja jelen pillanatban kissé szürreálisnak tűnne számomra.

Az olasz nemrég egyébként vendége volt jóbarátja, a popsztár Jovanotti szokásos délutáni, Instagram élő házi koncertjének és csevejének, amelyben elmondta, szinte teljesen elzártan él a külvilágtól. A kijárási tilalmat a tavulliai ranchon igyekszik átvészelni édesanyjával, Stefaniával, a bartánőjével Francescával és két Labradorral. Ugyan a pálya a ház kertjében áll, ennek ellenére Rossi mégsem posztol a közösségi médiában motoros tartalmat. Feltételezem, nem akarja még jobban magára haragítani a szomszédokat, és hergelni a lakosságot, mivel azok már többször feljelentették csendháborításért (rajta kívül talán csak egy szerencsésebb van, a MotoGP legenda, Mick Doohan fia, Jack, mert az egykori ötszörös világbajnok a saját telkükre építtetett egy gokart pályát Formula 1-be tartó gyermekének).

Rossi egyébként beszélt arról is, hogy sokan bíztak a mugellói verseny megrendezésében, de a jelenlegi helyzet alapján ezt mégsem tartja valószínűnek. Az elmúlt hetekben sokkal inkább azért került a média középpontjába, mert létrehozott egy alapítványt, amely a pesarói Marche Nord kórház számára gyűjt lélegeztető gépekre. Céljuk, hogy legalább tizenöt ára összejöjjön. A gyűjtésbe időközben többen beszálltak, helyi vállalkozók, és például a Marco Simoncelli alapítvány is.

Sajnos a MotoGP családban is egyre nagyobb az érintettség. Múlt héten Tito Rabat veszítette el néhány napon belül a nagyszüleit, egyikőjük a vírus áldozata lett, valamint az LCR Honda sportigazgatója, Oscar Haro Tasende az édesapját, ugyanebből kifolyólag.

És ha valamelyik sorozatnak igazán rosszkor jött a dráma, az a szintén Dorna csoporthoz tartozó Superbike világbajnokság. Már-már úgy tűnt, hogy Scott Redding érkezésével sikerül életet lehelni és színt vinni a sorozatba - az online nézőszám is viszonylag jól alakult, mivel a szezon első versenyét, az Ausztrál nagydíjat ők még zavartalanul megrendezhették -, de azóta természetesen kényszerpályára kerültek, amellyel bizonyos csapatok talán még nagyobb anyagi slamasztikába kerülhetnek, mint a MotoGP-n indulók. A bajnokság egyszemélyes közösségimédia-felelőse, Redding egy ideig próbálta lazán kezelni a helyzetet, és jó brit lévén az otthonmaradást sem nagyon preferálta, helyette inkább elment nyíltnapra, hogy a Ducati Manchestertől kölcsönkapott Panigale V4S-sel riogassa a résztvevőket. De nem sokkal később visszavett, talán külső tanácsra hallgatva, vagy csak a józan eszére, és elrepült Kaliforniába a barátnőjéhez, mielőtt lezárták volna a szigetországot. Így most épp az Egyesült Államokban tartózkodik, ahol lassan szintén kijárási tilalmat vezetnek be, és alsógatya kihívásokkal – egy perc alatt mennyi alsónadrágot képes magára húzni - szórakoztatja követőit, és már otthonmaradásra kér mindenkit.

Szerencsére elértük Sebestyén Pétert, hazánk egyetlen állandó, a Supersport világbajnokságon induló résztvevőjét. Az örök optimista versenyző elmondta, továbbra is készül a folytatásra, a napi edzéseket változatlanul teljesíti. Mivel az edzőtermek bezártak, a helyzet kicsit nehezebb, de erőnléti edzéseket otthon és egy közeli parkban is tud végezni, valamint kerékpározik egy szimulátoron, ugyanazzal a módszerrel, ahogy télen is tette. Igyekszik betartani az előírásokat, és ha van rá mód, egy közeli krosszpályán néha még motorozni is tud, de csak a kellő óvatosság mellett, mert nem szeretne feleslegesen kórházba kerülni, és esetlegesen terhelni annak kapacitását. A részletekre és a napi hírekre próbál nem túlzottan összpontosítani, ugyanakkor tisztában van a helyzet súlyosságával. Megtudtuk azt is, hogy a motorja valahol Ausztrália és Magyarország között lehet félúton, de emiatt nem aggódik, mert a csapatvezető kézben tartja az ügyeket, szerencsére ezzel nem kell foglalkoznia. Ugyanakkor megerősítette, hogy a kialakult helyzet következtében nem kizárt, hogy teljesen átalakuljon a mezőny, és azon belül az erőviszonyok. Nem tartja kizártnak, hogy néhány versenyzőtől búcsút kell majd venni likviditási problémák miatt, és azt sem, hogy a motoros edzések meghiúsulása miatt, ha egyszer még az idén mégis folytatódhatna a szezon, bizony láthatnánk a végeredmények tekintetében meglepetéseket.

Továbbá megtudtuk azt is, jelen helyzetben némileg szerencsésebb, hogy egy magyar csapattal versenyezhet, hiszen nem kizárt, hogy egy külföldi csapat esetében most simán elveszítené az ülését, és jövőre kiszorulna. Így viszont a menedzsment teljes mértékben nyitott a folytatásra, folyamatosan tárgyalnak és készítik a vészforgatókönyveket, valamint teljes erőbedobással készülnek a következő szezonra, ami több mint megnyugtató a számára, hiszen végeredményben egy olyan csapatról beszélünk, ami köré épült.

Mivel a britek sokáig amúgy sem kezelték komolyan az óvintézkedéseket, a versenyzőik hasonlóképp cselekedtek, közülük sokan Spanyolországban teszteltek, és még akkor sem jöttek haza, amikor onnan már aggasztó hírek szállingóztak. Tény, az angolok próbáltak elvonatkoztatni, amúgy sem egy aggódós nép, így a népszerű brit Superbike bajnokság első néhány fordulóját is csak a napokban voltak hajlandóak elhalasztani. Jelenleg az aggódás fokozott fázisában tartanak, de nem kizárt, hogy kissé elkéstek. A brit bajnokság egyébként igencsak népszerű, csakúgy mint az összes motorsport a szigeten, és az sem titok, egy brit Superbike bajnoki futamra néha tízszer annyian látogatnak, mint a világbajnokság egy-egy fordulójára. Ezek után nem csoda, ha aggódnak, és az sem, ha legtöbben csődöt jelentenek.

A csapatok egy része magánszektorban futó vállalkozásokra épül, és ha ezek bevétel nélkül maradnak, sajnos magukkal ránthatják a brit motorsport ikonikus alakulatait. John McGuinness új kenyéradója, a Bournemouth Kawasaki például egy motorszalon, a főszponzor pedig egy fűtésrendszerekhez műanyag elemeket gyártó cég, a feltörekvő Moto Rapido Ducati mögött egy Hampshire-i motorszalon áll, az ikonikus ír TAS Racing épp elveszítette a BMW gyári támogatottságát, így a bajorok biztos nem fogják mentőcsomaggal megdobni őket, a család emellett autómentésből és autóbontásból él. A legjobb helyzetben talán még itt is a legnagyobb zsugás, Paul Bird, a PBM Ducati tulajdonosa van, mert ők a versenyzés mellett egy családi csibefarmot üzemeltetnek, Angliában talán a legnagyobbat, és az élelmiszer hiánycikk egy ilyen helyzetben, mint azt a hazai példa is mutatja.

9

Ugyanakkor az egész brit bajnokság helyzete kihatással lesz az egyébként is késélen táncoló utcai versenyzésre. A Man-szigeti TT – amelyet eddig csak a 2001-es száj- és körömfájás, valamint a Második Világháború miatt töröltek – talán az egyetlen, amely nyereséges, és bevételt termel a szigetnek, a North West 200 szervezői ettől már lényegesen óvatosabbak, bár elvileg ők is haszonnal zárták a tavalyi évet. A többiek mégis nagyon rosszul állnak, legutóbb például a legendás Ulster GP-t törölték, mert a szervezők nem kapták meg a kormánytól és a bankoktól a szervezés biztosításához kért összeget, mivel már a tavalyi évet is óriási veszteséggel zárták.

Az elmúlt hetekben többször is beszéltem egy Man-szigeten élő barátommal, aki panaszkodott a helyi kormány felelőtlenségére és könnyelműségére. Március közepén még szabadon repülhettek a szigeten élők például Spanyolországba, a határok lezárásáról akkor még szó sem esett. A helyiek imádkoztak, hogy a kormány meghozza a döntést, mely szerint a TT elmarad, tekintettel a szigeten élők magas átlagéletkorára. Ezt a döntést végül meghozták, ugyanakkor a helyi kórházban, nem hivatalos információk szerint mindössze nyolc ágyat különítettek el a fertőző betegek számára, és az első esetet, aki egy Spanyolországból hazatérő lakos volt, megpróbálták eltussolni. Délután végül belátták, ez lehetetlen, így a kormány hivatalosan is bejelentette, hogy a szigetet is elérte a járvány. Azóta sajnos emelkedett a fertőzöttek száma, de a legutolsó adatok alapján még ötven alatti. A legutóbbi intézkedés alapján a sziget teljes területére bevezették a negyven mérföldes sebességkorlátozást. Természetesen a lakott területeken maradtak az eredeti 20-30 mérföldes határok. Mindezt azért, hogy csökkentsék az esetleges súlyos balesetek kockázatát. A helyi rendőrség pedig folyamatos ellenőrzés alatt tartja a közlekedőket.

Az ír NorthWest 200 szervezői végül úgy döntöttek, a TT törlésével akár némi extra lehetőséget is kaphatnak, mivel az ottani szabályozás rugalmasabb, ők egyelőre nem töröltek, csak halasztanak, ezért nem kizárt, hogy a nyár végén megrendeznék a szezon egyetlen nagyszabású utcai versenyét, ha addigra javul a helyzet.

6I0T3731

A negatív hírek természetesen az IRRC bajnokságot sem kerülték el, az imatrai forduló rendezésében illetékes finn barátaimtól nem hivatalosan arról értesültem, hogy a július elejére esedékes futamot minden bizonnyal törölni fogják, de az önkormányzat még óvatos, és vár a bejelentéssel.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalbike, és ettől mi éhen halunk.

A TB olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TB-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.