Létezik magyar motorsport, világszinten is

Ez azért is különleges, mert a kategóriában eddig magyarként Talmácsi Gábornak, az egykori 125-ös világbajnoknak sikerült még a 2012-es német versenyen hatodikként zárnia, illetve Tóth Imre ugyanabban az évben a negyedik lett Monzában egy esős versenyen. Ez is jól mutatja, a széria hatszázasok versenye mennyire kemény, kiegyenlített, és embert aprító sorozat.

Sebestyén helyezése jelzi azt is, a versenyző megérett, eszméletlen formában motorozik, és felverekedte magát a világ élvonalába, mindezt egy olyan magyar csapattal, amelyben a szezon elején sokat kételkedtek. Határozott válasz ez mindenkinek. Támaszként azon olvasóknak, akik esetleg nem követik a bajnokságot, a hétvégi menetrend szerint a versenyzők az idei szezontól nagydíjanként két versenyt teljesítenek, egyet szombaton, egyet pedig vasárnap, és a pandémiás helyzet következtében az indulók most két egymást követő hétvégén is az Aragon pályán versenyeztek.

Sebestyén már az egy héttel korábbi versenyen is jól ment, és tempója sokat fejlődött. Noha szombaton bukott, vasárnap a tizenegyedik helyen zárt, de a köridők alapján látni lehetett, ettől sokkal többre képes. Így az elmúlt hétvégi duplázást nagy várakozás előzte meg, ő pedig bizonyította, a számok valóban nem hazudtak. Szombaton kisebb szenzációszámba ment, amikor a hetedik helyen ért célba, a vasárnapi második versenyen pedig tovább javított, és ismét térképre tette a magyar motorsportot. Sebestyén jelenleg Barcelona felé tart, útközben kerestük telefonon.

Hát Főnök, odatetted magad rendesen.

Igen, próbáltam. Apa felhívott a szombati verseny után és mondta viccesen: kinyír, ha megint pár ezreddel maradok le az előttem menőtől, így próbáltam meghúzni az utolsó kört. A humort félretéve, én is éreztem magamban, hogy meglehet, és úgy voltam vele, nem akarok még egyszer pár ezreddel valaki mögött célba érni, így mindent megtettem, amit lehetett.

A múlt heti szoros befutó is bosszantott?

Nem, az annyira nem, szükség volt rá az építkezéshez. Összességében egy jó hétvégét zártunk, még ha az eredményen nem is látszott meg, de úgy éreztem, sokat fejlődtünk. Ezért is gondoltam, a vasárnapi futamon vagy bedobom magam, vagy elkezdek előzgetni, de valamit tennem kell, hogy ne én legyek ismét a boly végén befutó. Aránylag könnyen is ment, úgyhogy jól sült el. Múlt héten fontos volt, hogy a szombati bukás után célba érjek (vasárnap 11-ik helyen zárt), nem akartam rizikózni, a mostani szombat pedig ismét a felzárkózásról szólt. Elképzelhető, hogy a végére nem maradt már bennem annyi (hetedik helyen zárt), most viszont végig ott tudtam maradni a bollyal, és ismét Gonzalez ellen kellett csatázni, pont úgy, mint szombaton, így könnyebb is volt, mert pontosan tudtam, hogyan fogom megelőzni. A végén Perolari már csak hab volt a tortán.

Többet kockáztattál a verseny során?

Nem, abszolút nem éreztem, hogy többet kockáztatnék. Nyilván, nagyon közel voltam a harmadik helyhez, nagyjából egy másodpercen belül, szinte végig a versenyen, és ez adott extra löketet, de egy pillanatra sem mérlegeltem. Általában soha nem szoktam. Megyek, ami a csövön kifér, és próbálok minél előrébb kerülni. Annyit tudtam, hogy a bolyban nem az én motorom a legerősebb, ezért azzal is tisztában voltam, hogy okosan kell csinálni. Úgy gondolom, amit lehetett, azt kihoztuk a hétvégéből.

Minek volt köszönhető ez a szokatlanul nagy előrelépés a korábbi versenyekhez képest?

Egyrészt sokat segített, hogy ugyanazon a pályán mentünk. Bár igaz, sok köze nem volt ennek a hétvégének a múlt héthez. Sem az időjárás, sem az aszfalt, sem a körülmények tekintetében. Bármennyire is hihetetlen, folyamatosan dolgozni kellett. Mégis sokat segített, hogy fel tudtunk készülni, így, a többiekkel szemben eddig megszokott hátrány látványosabban elapadt. Másrészt én is jól éreztem magam a motoron. Változtattunk még múlt héten kicsit a stílusomon, a motoron is állítottunk ezt-azt, így minden adott volt végre egy igazán jó eredményhez.

A fő változás egyébként inkább a stílusomat érintette, a motort kevésbé. Imi (ifj. Tóth Imre) kijött néhányszor a pálya mellé még a múlt héten, és elemezte a mozgásom, utána adott néhány tippet, végül összevetettük az egészet a telemetria adataival, és úgy tűnt, jó irányba terel. Ezért próbáltam én is másképp mozogni a motoron, ami bejött.

Mit gondolsz, mi lehet a következő lépés?

Nemrég beszélgettünk erről a csapattal, és mindannyian úgy ítéltük meg, hogy az első három – Locatelli, Cluzel, és De Rosa – szinte érinthetetlen, viszont a negyedik helytől a tizenegyedik helyig bezárólag nagyjából egy nagy bolyról beszélhetünk, amelyben most már az elmúlt versenyeken is ott voltunk. Szóval, ha racionális akarok maradni, akkor ebben a bolyban szinte bármelyik hely összejöhet, az már legfeljebb csak a verseny sajátosságain múlik, ki végez előrébb.

Persze a cél, hogy meg tudjuk tartani ezt a szintet, és minél közelebb maradjunk az első öthöz, de nincs kőbe vésve, hogy a hatodik hely innentől kezdve garantáltan megvan. Ez egy baromira erős mezőny, aki követi a versenyeket, látja. Viszont pozitívan várjuk a következő futamokat, mert mindenki úgy érzi, hogy ezt a teljesítményt tartani lehet. A csapat rendkívüli módon odateszi magát minden hétvégén, az általuk elvégzett munka felbecsülhetetlen.

Ha jól tudom, a csapatban időközben az összes szerelő magyar lett? Hogy érzed most magad?

Teljesen jó, nyugodt és profi a légkör, jó velük lenni. Mindenki jól dolgozik és teszi a dolgát, nagyon ügyesek. Persze, amikor egy ilyen eredmény után kijövök a boxba, és látom, mennyire örülnek, az egy elég inspiráló közeg.

A telemetriásom Fekete Bálint teljesen új ebben a szakmában, de nagyon gyorsan tanul, alapos, utána megy a dolgoknak, ezért nagyon jól tudunk együtt dolgozni. Nagy Győző a főszerelőm, neki elképesztő tapasztalata van már ebben az egészben, remekül kezeli a dolgokat. Imi ismeri szinte az összes pályát, ő leginkább kontrollálja az egészet, és odafigyel mindenre, nem engedi, hogy valami baromság történjen. A legújabb szerelőm pedig Szabó Szilveszter, aki szintén remek szakember, bárhova be tud dolgozni, bevethető minden fronton, rengeteget segít Győzőnek, és ami fontos, ők ketten is nagyon jól kijönnek.

Mit gondolsz a következő versenyről? Catalunya jön.

Alapvetően jól érzem magam, jó formában vagyok, a motor is rendben van, de azért sok mindent jósolni nem lehet. Bármi elképzelhető, viszont ami biztos, új pálya lesz mindenkinek. Korábban még a Bardahl (a bajnokságot vezető csapat) sem járt ott, és utoljára én is 2012-ben mentem, még 125-ben, úgyhogy minden bizonnyal izgalmas lesz.

Említetted, hogy a következő két hétben kint maradsz Spanyolországban.

Igen, és szerencsére edzeni is lesz lehetőségem. A tervek szerint meglátogatom a Rocco Ranch-ot, ahol a Grand Prix versenyzők szoktak flat track-ezni. Leginkább az Andorrában élők járnak oda, így például az Espargaro fivérek. A pályát Ricky Cardus (ex-GP versenyző) üzemelteti, így felvettem vele a kapcsolatot, és szívesen fogad jövő hétvégén. Lesznek edzőtermi edzéseim is, olyan személyi edzőkkel, akik szintén GP versenyzőkkel foglalkoznak.

Szerencsére lesz mód kicsit belekóstolni a spanyol iskolába, és nem titok, a menedzsment jelenleg is azon dolgozik, hogy a következő telet kint tudjam tölteni, és ott tudjak edzeni, mert hiszem, hogy a legjobbakkal csak úgy tudom felvenni igazán a versenyt, ha megismerem a módszereiket.