Hirtelen a legkisebb gyári csapat lett a MotoGP legnagyobb esélyese

2020.10.26. 13:21

Az őrült bajnokság tovább robog, a győztesek újfent váltogatják egymást, csak egy valami biztos, hogy a Suzuki jó szériája rendíthetetlen.

A minap megdöbbentem olvastam, hogy bamba véleményemmel talán mégsem vagyok teljesen egyedül. Shakey Byrne, brit versenyzőlegenda posztolta közösségi oldalán, hogy kissé olyan érzése van, mintha az idei MotoGP világbajnokságot senki sem akarná úgy istenigazán megnyerni. Erre jött a válasz a versenyzők részéről, hogy ez további is nettó hülyeség, mert a lényeg pont az, hogy mindenki szeretné megnyerni, de nagyon. Bár többen erre csak nemrég jöttek rá.

Kétségtelen, az idei szezont sokan isteni áldásnak, mások katasztrófának tartják, és végeredményben mindenkinek igaza van. Ha valaki szereti a változatosságot, és a kiszámíthatatlan küzdelmet, annak minden bizonnyal eljött a kánaán. Ha valaki gyűlöli Marc Márquezt, annak szintén. Ha valaki még hitt Rossi tizedik világbajnoki címében, annak pedig minden bizonnyal letargikus délutánokat szült. Két versenyen átívelő szabadságomról visszatérve, még továbbra is az olasz nélkül futották le a második aragóni futamot, mert mint azt önök is tudják, Rossi covidos lett. Bár sokan e mögött is összeesküvéselméletet sejtenek, és nemes egyszerűséggel azt állították, csupán kiemelték a rendszerből, mert olyan negatív spirálba került, melyből nem tudott kijönni. De koncentráljunk inkább a jelenlevőkre, és azokra, akik a világbajnoki címre esélyesek.

Ha a matematikai esélyeket nézzük, egészen elképesztő, akár az első tizenhárom versenyző is esélyes lehet, ahol Álex Márquez zárja a sort. Az okokat kutatni már felesleges, a szezon sokak szemében kiegyensúlyozott, mások szerint egy hullámvasút, és nem kérdés, utóbbiak táborához tartozom. Ennek okairól is beszélhetnénk napestig, a megváltozott abroncsokról, a kritikus időjárási körülményekről, és ezek egytől egyig mind valósak. Hiszen az adott pályára szánt beállítást akár néhány fokos hőmérsékletkülönbség is meghiúsíthatja, így ami a múltban működött, az idén már esélytelen. Az új Michelin abroncsok még rátesznek egy lapáttal, hogy teljes legyen a zűrzavar. Egy biztos, hogy az Aragón futamok annyira kaotikusak azért mégsem voltak, mert bár későbbi időpontban került megrendezésre, mind a levegő, mind az aszfalt hőmérséklete tűrhető volt.

Sokkal inkább fontos a töretlen Suzuki csoda. Mert hiába alig több a költségvetésük, mint az Apriliának, és hiába gyengébb a motorjuk a riválisoktól, amit a pályán művelnek, szinte a lehetetlen határait súrolja. Miközben nagyon is lehetséges. Szakértők szerint szimplán arról van szó, hogy a japánoknak sikerült a leginkább gumibarát motort építeniük, mert mindvégig a kiegyensúlyozottságra törekedtek. Ebben pedig verhetetlen. A siker persze hirtelen jött, és talán senki nem számított arra, hogy a szezon vége előtt elsőszámú esélyesként gurulnak majd pályára, kivéve a britek sokat kritizált újságíróját, Simon Pattersont, aki saját podcast adásában már másfél hónapja a legnagyobb esélyesként tekint Mirre, és így gondolta akkor is, amikor még bőven Quartararónak állt a zászló. De kétségtelen, a spanyol első futamgyőzelme még továbbra is várat magára, és sokan úgy gondolják, kizárólag az érdemelhet címet, aki legalább egyszer a pódium tetején végzett.

Ettől függetlenül nem lehet elvitatni tőle, hogy a jelenlegi mezőny talán legkiegyensúlyozottabb versenyzője. Alex Rins feltámadása, múlt heti győzelme, és tegnapi második helye pedig talán nem is nevezhető feltámadásnak, sokkal inkább érzékelteti jelen szezon hektikusságát, és azt, hogy egy sérülésből felépülni nem könnyű, úgy meg pláne, ha a futamok között nincs meg a megfelelő rehabilitációs idő. Könnyen elképzelhető, ha nincs a sérülés, most Alex Rins lenne az idei cím potenciális esélyese.

Hogy a Yamaha háza táján mi történik, arról nem sokat tudni. Tény, hogy a motorok viszonylag jól mentek mindkét Aragón hétvégén, csak épp ismét az a versenyző szenvedett, akinek a világbajnoki címért kellene harcolnia. Míg múlt héten Viñales végzett egy stabil negyedik helyen, addig a tegnapi versenyen Franco Morbidelli motorozott félistenként, de nem csak a dobogóért küzdött, hanem a futamot is megnyerte, így belépett azon elit táborba, akik elmondhatják magukról, hogy a 2020-as évben egynél több futamot nyertek. Ez pedig rajta kívül kizárólag a csapattársának, Fabio Quartararónak sikerült. Morbidelli fellendülését egyelőre nem tudjuk, azt viszont igen, hogy Quartararo míg a múlt héten az első gumi nyomásproblémáival küzdött, tegnap szinte egyedüliként médium hátsó gumit rakatott, amely minden bizonnyal nem volt szerencsés választás. Quartararo ettől függetlenül nem magyarázkodott különösebben, elkönyvelte a helyezést, és bízik benne, hogy a következő három versenyen sikerült megmentenie a címért folytatott küzdelmet.

A legnagyobb széthullást talán továbbra is a Ducati könyvelheti el. Míg Andrea Dovizoso múlt héten még a hetedik helyen ért célba, addig tegnap csak a tizenharmadikként, úgy, hogy még a csapattársa, Danilo Petrucci is megelőzte. Az olasz gyár legjobb versenyzője Johann Zarco lett, aki ötödikként zárt, bár sokan úgy gondolják, ezt csak annak köszönheti, hogy a tavalyi motorral versenyzett. Persze a másik oldal jogosan tenné fel a kérdést, hogy múlt héten miért volt mégis Dovizioso mögött, de azt gondolom, a Ducatinál ennyire mélyrehatoló okfejtésbe már felesleges lenne belekezdeni. Annyi biztos, nemcsak a versenyen, az edzésen is szenvednek, és egyik versenyző sem tudja, mi a gyengélkedés oka. Jack Miller versenyére pedig már sor sem kerülhetett, mert az első körben Brad Binder úgy faron lőtte, hogy mindketten elestek. Emiatt a dél-afrikai egyébként hosszú körös büntetést fog kapni a következő, valenciai versenyen.

A legnagyobb fejlődést talán a KTM-ek könyvelhették el, mert míg a múlt héten a mezőny második felében szenvedtek, addig tegnap viszonylag szépen mentek. Pol Espargaro negyedik, Miguel Oliveira a hatodik helyen ért célba. Mégis, velem együtt talán sokan mások is éreznek némi hiányt az osztrákok kapcsán, bár kritizálni nem lehet őket, óriásit fejlődtek egyetlen év alatt.

Viszont ha azt kérdezik, melyik gyártó tudhatja maga mögött a leginkább letargikus hétvégét, akkor a válaszom egyértelműen a Honda. Mert a japán gyártó az elmúlt két versenyen a saját fellendülését élhette meg annak az Alex Márqueznek köszönhetően, aki már annyi kritikát kapott. A francia esős második helye után a múlt heti Aragón futamon is a dobogó második fokáig motorozta fel magát, ezúttal száraz körülmények között, és bizony voltak néhányan, akik azt állították, a sisakban nem is ő, hanem bátyja, Márc van. Persze a rossz viccet félretéve egyértelműen kijelenthetjük, Alex Márquez fejében és motorozásában valami nagyon összeállt, és elképesztően teljesített, bár voltak olyanok, akik már nem viccből, de azt állították, eljött az a pont, amikor megkapta a Michelintől azt a gumit, ami csak a győzteseknek jár. Egy újabb konspirációs elmélet, amelybe belemenni nem szabad, de kétségtelen, hogy olyan íveket használt, mint előtte soha, és úgy fordította be a motort, ahogy arra előtte képtelen volt. Kifejezetten jó volt látni ezt a fejlődést, és a tegnapi versenyen ismét úgy tűnt, képes lehet a csodára ismét, de sajnos bukott. A tempója viszont megvolt.

A nap vesztese ezzel szemben mégsem ő, hanem Takaaki Nakagami, akivel végre hivatalosan is szerződést hosszabbított a Honda és az LCR csapat, véget vetve minden találgatásnak. A japán versenyző elképesztő pole pozíciót futott, és izgatottan várta a rajtot, amit kiválóan teljesített, de saját bevallása szerint akkora nyomást helyezett magára, hogy az első kör ötödik kanyarjában elesett. Kizárólag önmagát tette felelőssé, és kellően megrogyott, viszont szívből remélem, hogy formáját sikerül átmenekítenie Valenciára, mert hiszem, hogy bármire képes lehet.

Visszatérve a világbajnoki címre esélyes versenyzőkhöz, engedjenek meg kérem még néhány gondolatot. Továbbra is úgy tűnik, hogy Fabio Quartararo és Joan Mir között dőlhet el, jelenleg legalábbis ezt tűnik a legesélyesebbnek. Mindketten második szezonjukat töltik a királykategóriában. Bár kétségtelen, hogy Mir fellendülése csak az idén következett be, Quartararo már tavaly is csodagyermekként volt nyilvántartva. De itt persze nem szabad elfeledniük, hogy Marc Márquez már rögtön az első évében világbajnok lett. A második szezon viszont kevésbé szokatlan, Valentino Rossi is a második évében lett világbajnok, és szintén egy betétcsapat színeiben, ahogy idén Quartararo is lehetne. Ha viszont az elmúlt évek tendenciáit figyeljük, a világbajnok mindig egy gyári csapatból került ki, ez pedig Mir malmára hajthatja a vizet.

Fontos ez olyan apróságok miatt is, melynek ma talán még nem tulajdonítunk nagy jelentőséget, de néhány hónap múlva, utólag végig gondolva lehet, hogy erre fogjuk majd az egészet. Ide tartozik például az, hogy a Suzuki már idén februárban tesztelte az Öhlins legújabb gátlóját, a BDB50-et, melyre nemrég Mat Oxley szakíró hívta fel a figyelmet. Persze evidens, hogy amit egy gyári csapat azonnal megkap, egy félgyári még nem, most viszont, amikor ádáz küzdelmet folytatnak a győzelemért, minden hasonló apró előny értékes másodperceket jelenthet. A két suzukis versenyző már egy ideje ezt a rugóstagot használja, míg Quartararo az első aragóni futamon még nem vetette be. Persze a lehetőség adott mindenki számára, de a versenyzők és mérnökeik nem szívesen kockáztatnak ilyen helyzetekben. A Suzukinál viszont idejük hozzászokni bőven. Az új hátsó rugóstag leginkább a kanyarokban és a kigyorsításoknál segíti a versenyzőt, amely eléggé fontos.

Mir ellen az szól leginkább, hogy győzelem nélkül utoljára Emilio Alzamora nyert világbajnoki címet, még 1999-ben, de ő sem a nagyok között, hanem a 125-ösök mezőnyében. Ha ebből a szemszögből nézzük, szüksége lenne a győzelemre, mint egy falat kenyérre, hogy a címét teljes mértékben legitimálni tudja, mert bár lehet háborút nyerni taktikával, sőt, szinte kizárólag azzal, mégis jól mutat, ha közben egy-két csatából nyertesen jövünk ki.

A Suzuki esetleges világbajnoki címével hollywoodi történetté fajulhatna az egész, hiszen pont húsz éve, hogy Kenny Roberts jr. megnyerte a gyárnak a trófeát a királykategóriában. Ennek tükrében a végső győzelem felérne egy császári áldással. És míg azt a győzelmet, egy félig Angliában épült, gyártól szinte független motoron érték el, amit idősebb Kenny Roberts műhelyében berheltek, hogy tényleg motorozható legyen, addig ezt a sikert kizárólag maguknak köszönhetik, és egy menedzserzseninek, akit Davide Briviónak hívnak.

Ezek után azt hiszem nem várunk jobban semmit, mint az utolsó három versenyt.

A verseny végeredménye:

1 25 21 Franco MORBIDELLI ITA Petronas Yamaha SRT Yamaha 167.6 41'47.652
2 20 42 Alex RINS SPA Team SUZUKI ECSTAR Suzuki 167.4 +2.205
3 16 36 Joan MIR SPA Team SUZUKI ECSTAR Suzuki 167.2 +5.376
4 13 44 Pol ESPARGARO SPA Red Bull KTM Factory Racing KTM 166.9 +10.299
5 11 5 Johann ZARCO FRA Esponsorama Racing Ducati 166.7 +12.915
6 10 88 Miguel OLIVEIRA POR Red Bull KTM Tech 3 KTM 166.7 +12.953
7 9 12 Maverick VIÑALES SPA Monster Energy Yamaha MotoGP Yamaha 166.6 +14.262
8 8 20 Fabio QUARTARARO FRA Petronas Yamaha SRT Yamaha 166.6 +14.720
9 7 27 Iker LECUONA SPA Red Bull KTM Tech 3 KTM 166.4 +17.177
10 6 9 Danilo PETRUCCI ITA Ducati Team Ducati 166.3 +19.519
11 5 35 Cal CRUTCHLOW GBR LCR Honda CASTROL Honda 166.3 +19.708
12 4 6 Stefan BRADL GER Repsol Honda Team Honda 166.2 +20.591
13 3 4 Andrea DOVIZIOSO ITA Ducati Team Ducati 166.1 +22.222

A VB pontállása:

Pos. Rider Bike Nation Points
1 Joan MIR Suzuki SPA 137
2 Fabio QUARTARARO Yamaha FRA 123
3 Maverick VIÑALES Yamaha SPA 118
4 Franco MORBIDELLI Yamaha ITA 112
5 Andrea DOVIZIOSO Ducati ITA 109
6 Alex RINS Suzuki SPA 105
7 Takaaki NAKAGAMI Honda JPN 92
8 Pol ESPARGARO KTM SPA 90
9 Jack MILLER Ducati AUS 82
10 Miguel OLIVEIRA KTM POR 79
11 Danilo PETRUCCI Ducati ITA 71
12 Brad BINDER KTM RSA 67
13 Alex MARQUEZ Honda SPA 67