"Fontos volt megmutatni, hogy bárhonnan vissza lehet jönni"

Interjú: Tökölyi László

2021.02.18. 06:06

A kamionversenyzésből érkező Tökölyi László vette át Sebestyén Péter menedzselését Stefano Favarótól, és épített köré olyan csapatot, amellyel rendszeresen a legjobb tíz közé tudott kerülni. Az interjúból kiderül, hogy miért éppen Sebestyén Petibe és a gyorsasági motorozásba fekteti a pénzt, ez az egész valaha üzletileg megtérülhet-e, szüksége van-e a sportnak állami támogatásra, illetve hogyan lehet talpra állni abból, ha eltűnik egy versenykamion, és ha háromszor átvernek, miért kell megpróbálni ugyanazt negyedszer is.

TLDR doboz

Az interjú hosszú, és a következő témákat érintjük benne:

- A kamionversenyzés után hogyan került képbe Sebestyén Péter és a Supersport VB?
- Miért állt össze az Oxxo Racing a Team Tothtal?
- Miként lehet egy versenycsapatot finanszírozni?
- Lehet-e itthon motorsport az állam nélkül?
- Hova kell eljuttatni Sebestyén Pétert pár éven belül? És utána hogyan tovább?
- Mi az a tulajdonság, amit egy csapatfőnök keres?
- Miért éri meg ez az egész?

Ki Tökölyi László, miként jellemeznéd magad? 

- Ezt nem tudom, még soha nem gondolkodtam rajta. Villamosmérnök vagyok, dolgoztam is egy kicsit a szakmámban, adott némi egzisztenciát, de utána inkább olyan dolgokba fogtam, amelyek igazán érdekeltek. Amikor elkezdtem autókkal kereskedni, akkor is inkább olyan kocsikat hoztam, amelyek nekem tetszettek, így volt a kilencvenes évek elején Lancia Delta HF Integralém. Ebből lettek később az amerikai autók, emiatt sokat jártunk az USA-ban, ezért a barátaim egy része USA bácsinak hív. Ez is egy működő cég, de itt már más a szerepem.

Azt gondolom, hogy kialakult bennem egy filozófia, amely bizonyos értékek mentén mozog. De talán minden a rallyval kezdődött, egy baráti társasággal. Akkor még csak versenyekre jártunk. A csapat megalkotása viszont nem saját ötlet volt, hanem Jobbágy Ákostól származott, így kerültem bele ebbe az egészbe. Dakar meg ilyenek. Szóval nem könnyű megfogalmazni sem, megérteni szinte tejesen lehetetlen.

A Dakar után az Oxxo kamioncsapat következett?

- Igen, nagyjából 2008 környékén jött a pályakamionozás. Az energiaital később érkezett a képbe. Ez már akkor is gazdag befektetők játékának számított. A versenysportba viszont inkább Balázs halálát követően, 2010 után kapcsolódtam be, amely 2012-ig tartott. Ezt követően ismét háttérbe léptem, úgy 2014-ig, ebben az időszakban jött az energiaital. A csapat végül 2014 végén, miután megnyerte az EB-t, atomjaira hullott. Ekkor vettem át a működését, mondhatni.

Ki érti ezt? Ez, hogyan lehetséges?

- 2014 nehéz volt, 2015 nem látszott annak. 2014-ben voltak kitekintéseim pl. túraautó irányába. Támogattam egy magyar csapatot, ahol abban a pillanatban megérkeztek a megmondóemberek, amikor az eredmények is jönni kezdtek. Ezt nagyon nem szeretem, így ebből azonnal kiszálltam.

Végül visszacsábultunk a kamionokhoz, figyelembe véve, hogy a következő szezonra már a Hungaroring is bekerült a versenynaptárba. A szezon nagyon jól sikerült, a csőd széléről visszatáncolva másodszor is bajnokok lettünk. 2016-ban már minden jól alakulhatott volna, de Kiss Norbi leigazolt a Mercedes-hez, mi pedig inkább az angol bajnokságban folytattuk, amit egymás után kétszer is megnyertünk. 2018-ra megerősödtünk anyagilag annyira, hogy ismét megpróbáltunk az EB-n menni. Ekkor már Angliából érkezett volna a pénz, de közben a versenyzőnk ellopta a kamionunkat. 2019-ben jött az amerikai történet, Molnár Bendegúzzal, amikor ismét mindenki összeveszett mindenkivel, így egyelőre elengedtük az autós történetet.

Az Oxxo tulajdonképpen te vagy?

- 2017-ben hozzám került a tulajdonjog egy része, miután szétváltunk üzletileg Jobbágy Ákossal. De fontos megemlíteni, hogy az Oxxo miniben üzemel, a motorsport finanszírozását nagyrészt másképpen oldottuk meg.

Végül 2019 nyarán jött Sebestyén Peti.

- Peti története egészen a saját gyerekeimhez vezethető vissza. Annának egyértelműen ez az élete, Kori számára fontos volt megmutatni, hogy bárhonnan vissza lehet jönni. Aztán itt van Daróczy Attila. Ő azért különösen fontos, mert bár az útjaik sokszor különváltak, mindig Attila lett végül az a személy, aki Peti mögé állt, amikor Peti karrierje veszélybe került. Fontos megemlíteni, hogy ő fedezte fel kiskorában és saját gyermekeként tekintett rá sokáig. Kettejük története tavaly folytatódott, amikor Peti karrierje ismét veszélybe került, Attila pedig találkozott egy személlyel - gyermekmotorozás révén – aki felajánlotta a segítségét. Attila semmi egyebet nem kért, minthogy ez a mecénás támogassa Sebestyén Petit. A kilátások rendkívül bíztatóak voltak a 2020-as szezonra, én pedig már 2019-ben, amolyan válságmenedzserként elkezdtem szervezni Peti körül az ügyeket, és átvenni a lehető legszofisztikáltabban Stefano Favarótól, aki a korábbi menedzsere volt. Elég zűrzavaros, és vérzivataros időszakot éltünk, a mecénás pedig megkért, hogy segítsek neki felépíteni Peti körül az ügyeket.

De most már elárulhatom azt is, hogy természetesen a lányom, Anna a kapcsolódási pont, aki végül tavaly nyáron nyaggatni kezdett, hogy valahogy segítsek Petinek. Ők jelenleg egy párt alkotnak. Elkezdtük felépíteni Peti körül az ügymenetet, és megkezdtük a kommunikációt a következő szezonra vonatkozóan, amikor szeptemberben jelezte a mecénás, hogy 2020-at átlátja, de 2019 kapcsán nem akar kockáztatni. Ez volt az a pont, amikor nem igazán lehetett megszólalni sem. A jóember nem látta át: 2019 nélkül nincs 2020. Legalábbis ezt hittük.

Valójában nem így volt. A mecénásnak másért volt rám szüksége ebben az egészben, mert a befektető eleve nem szerette volna vállalni a 2019-es év költségeit, Peti szezonja viszont veszélybe került emiatt, és muszáj volt kitalálnunk valamilyen stratégiát, hogy be tudja fejezni az évet, mert azzal mindenki tisztában volt, hogy nem engedhetjük meg neki a kiesést, hiszen akkor 2020 minden bizonnyal tényleg meghiúsult volna. Végül az történt, hogy leültünk és összedobtuk Peti édesapjával közösen a pénzt, azzal az ígérvénnyel, hogy a 2020-as évet egészen biztosan szponzorálja a mecénás.

Lassan eljött 2019 november. Ekkor érkezett Tóth Imi, aki jelezte, hogy ő is szívesen beszállna ebbe az egészbe, és szeretné, ha Peti nála menne. Imivel tulajdonképpen egy olyan szerződést kötöttünk, mint bármely profi csapattal tettük volna. Sajnos a mecénás ígéretei nem váltak valóra, és ismét hoppon maradtunk. Majd amikor sem az első kisebb, sem a második, nagyobb befizetési kötelezettség nem teljesült a mecénás által, kénytelenek voltunk mi folytatni a befizetéseket. Imi persze azonnal kiszállhatott volna, mert végeredményben tűnhetett úgy is, hogy megszívattuk, de mivel nagyon akarta ezt az egészet, inkább ő is a saját pénzét tette bele. Ez volt az a pont, amikor eldöntöttük, hogy inkább létrehozunk egy fúziót a Team Tothtal, mert sokkal egyszerűbb, mint ragaszkodni az eredeti feltételekhez.

A múltra visszatekintve egyébként soha nem gondoltad, hogy Imi pernahajder lenne? Gondolok itt a megannyi negatívumra, amely az elmúlt években megjelent a csapattal kapcsolatban.

- Nem, soha, őszintén. Nem fordítok túl nagy energiát a hírekre, sokkal inkább hiszek a személyes meggyőződésnek, és a beszélgetéseinkből nekem az jött le, hogy Imi egy nagyon jó srác, aki szívvel-lélekkel csinálja ezt az egészet, nagyon akarja, és megbízhatok benne.

Miként lehet finanszírozni ilyen formában egy csapatot?

- Nagyon összetett, magam sem látom át mindig. Vannak egyéb bevételeim, egy részét ebből, a további részeket egy másik forrásból, Imitől, Imi apukájátől, Peti apukájától, Attilától...

És, hogy emberekben állandóan csalódni kell?

- Az mindig fájdalmas. De néha vissza is kapunk valamit a kapcsolatokból, vagy megismerünk olyan embereket, akik jót tesznek velünk, és nem arra játszanak, hogy átverjenek. Próbáljuk megtalálni az egyensúlyt.

Mit gondolsz, miként lehetne ezt az egészet fenntartani, és tovább üzemeltetni esetleg a következő szezonban?

- Most próbálok nagyon őszinte lenni, hiszen ezen gondolkodom hónapok óta. Arra jutottam, hogy Magyarországon a sport ezen a szinten sajnos nem igazán tud működni az állam valamilyen fokú támogatottsága nélkül. Még a sakk sem, pedig az sokkal kevésbé költségigényes, mint a motorsport. Ha megnézzük, alapvetően minden sikeres sportág mögött valamilyen szinte ott áll a Magyar Állam, és ebben semmi kivetnivalót nem találok. Egyszerűen a gazdasági helyzet így teszi lehetővé, hogy a legfelső szinten a sport működőképes legyen. Nehéz időket élünk, a motorsport pedig még a nyugati országok számára is megterhelő, így a szerényebb körülményeket figyelembe véve, bizony szükség lenne egy stabil háttérre, ami azt hiszem, nem elképzelhetetlen, ha áttekintünk más olyan sportágakra, ahol ezt tapasztalhatjuk. A siker hosszú távon ott is kifizetődött, és azt hiszem így lenne a motorsportban is, főleg ha azt nézzük, Peti már egy kész versenyző, és jelenleg magasan kiemelkedik a mezőnyből.

A szponzorációs hiány egyébként több részből adódik össze. Az egyik, hogy míg régebben - még a kamionos időkben -, amikor voltak nemzetközi szponzoraink, más mértékegységben biztosítottak támogatást ezek a vállalatok számunkra, mint mondjuk egy gyengébb teljesítmény nyújtó német csapat számára. Egy magyar csapat még akkor is kevesebb pénzt kapott, ha jobb eredményt ért el, mint egy nyugat-európai alakulat. De még ezek a támogatások is megszűntek, mivel a nagy nemzetközi cégek vagy kivonultak, vagy más módon oldják meg a marketingmegjelenésiket. A TAO-rendszernek ebből a szempontból sajnos áldozatai vagyunk, mert a motorsport nem része a programnak. Viszont megannyi tehetős, tőkés vállalat úgy gondolja, sokkal jobb, ha a TAO-rendszeren keresztül költi el a pénzét, mert egyrészt adókedvezményhez jut, másrészt megjelenési felületet is biztosítanak a számukra, ezért viszont nincs további marketing célokra költhető pénze, hogy a motorsportba invesztáljon. Vállalkozóként ezt egyébként teljesen megértem.

Miben más szerinted Lengyelország, vagy Csehország, ahol külső szemlélőként úgy tűnik, hogy erre nagyon sokat áldoznak?

- Nem tudom, őszintén, nem ismerem az ottani piaci viszonyokat, viszont ha a világszinten sikeres versenyzőiket nézem, esetleg Lukas Peseket, aki Talmácsi Gáborral ment egy időben, akkor ha jól emlékszem, őt is támogatta a cseh állam. Ezen a szinten, egy kelet-közép-európai ország tekintetében ez másként sajnos nem megy. Ha az első tízből az első ötbe szeretnénk kerülni, akkor egy nyugodt felkészülést és szezont szem előtt tartva olyan szinten megugranak a költségek, hogy másként nem igazán sikerülhet. De hozzáteszem, ha a sport egyéb, állami támogatással bíró szegmenseit nézzük hazai szinten, akkor egy viszonylag vállalható költségről beszélünk, nem abnormális számokról.

Nagyon nagy szerepe van már ezen a szinten a sportpolitikának is. De ez gyakorlatilag minden sportra igaz lehet. Hiszen mindenki szíve vérezne, ha azt látná, van egy Messi szintű focistánk, csak nincs cipője. Ez már az a pont, ahol érdemes beavatkozni. Örömteli volt hallani a nyilatkozatokat, hogy lesz MotoGP pálya, és oda szeretnénk magyar MotoGP versenyzőt, ez viszont az utánpótlás nevelése és fejlesztése nélkül nem lehetséges. Alsó hangon is tíz, tizenöt évről beszélünk, ha a jelen generációt nézzük. Sebestyén Peti - függetlenítve magam minden vele kapcsolatos szerepemről - pedig már szinte egy kész termék, akinek szüksége van némi finomhangolásra, de ha most kapna némi segítséget, már az első hazai versenyen is szép eredményeket érhetne el. Ehhez viszont szükség van arra, hogy a karrierje tovább íveljen.

Őszintén bevallom, egy kicsit bánt, hogy még nem vették észre elegen a jelenlétét, és szeretném, ha többen értékelnék. Itt van például a Magyar Motorsport Szövetség, tőlük például mínusz négyszázezer támogatást kaptunk az idén, mert ennyi volt a VB versenyzői liszensz . Nem fáj, befizetjük, nincs ezzel gond, csak épp Magyarország jelenleg legjobb motorversenyzőjéről beszélünk. Már azt is nagyra értékeltük volna, ha mondjuk tízezret elengednek. Persze nem a pénz, hanem a gesztus miatt, hogy számba veszik a versenyzőnket.

Csapatvezetőként mit gondolsz? Mi lenne a legjobb Peti számára, ha nálad maradna, és együtt folytatnátok a megkezdett utat, vagy ha távozna egy csapathoz, ahol sokkal jobb körülmények között, szinte azonnal esélye lenne a győzelemre?

- Nagyon nehéz döntés. Ha Peti érdekeit nézem, azt hiszem, számára a legjobb az lenne, ha jövőre már a legjobb csapatban versenyezhetne, ahol megmutathatná, ki is ő valójában. Ha egy kicsit hosszabb távon gondolkodom, akkor nem ijednék meg a feladattól, mert a kamionnal gyakorlatilag romjaiból építettük ujjá a sportágat. Egyszer régen ugyan sikeres volt, de amikor 2008-ban elkezdtük, majdnem hat-hét évünkbe telt, amire megnyertük az Európa bajnokságot. Végeredményben mégis kijelenthetem, sikerült, és értéket is teremtettünk, úgy, hogy mostanra ugyan átalakult az egykori csapatunk, de mégis, megjelent ott is az állami támogatás.

Peti esetében jelenleg egyértelműen azt gondolom, hogy legfeljebb még egy évet mehetünk együtt, és utána valahogy el kell juttatnom Moto2-be, ez a végcél, nem titok. Ott kell szerepelnie, egyszerűen azért, mert az az ő szintje. Tudjuk, hogy mennyire nehéz a kategória, én viszont tudom, milyen képességei vannak.

Ha tovább megyek, ez viszont nem jelenti feltétlenül a mi csapatunk végét, sőt. Azt hiszem, hogy jó alapot adhatunk a Petit követő generációnak. Például egy Northern Talent Cupot megnyerő Görbe Soma néhány éven belül miért ne mehetne nálunk? Ez esetben megmaradna az utánpótlás jövőjének biztosítása. És a végén, ha esetleg úgy alakul, lehetne Sebestyén Peti a csapat mentora, vezetője, és nevelhetné tovább az utánpótlást. Persze ezek nagyon távlati tervek. Az eredmények jól mutatják, nincs okunk szégyenkezni. Rendszeresen végeztünk az első tízben, annak a környékén, de van egy kiugró hatodik és hetedik helyünk is, ami remekül mutatja, hogy sikerült egy erős, stabil csapatot építeni, amely hosszú távon akár vállalkozásként is üzemelhet, hiszen ilyen eredményekkel könnyedén válhatunk opcióvá azon versenyzők számára, akik szeretnék kipróbálni magukat a kategóriában. Az, hogy jelen pillanatban fogalmam sincs arról, mit tartogat számunkra a következő szezon, tény, és a helyzet sem túl rózsás. De hát az én szerepem már jó ideje egyfajta válságmenedzseri feladat, azt hiszem, eddig mindig, minden körülmény között higgadt tudtam maradni.

Az angol Danny Webb, visszatérőként egy kezdő cseh csapathoz szerződött, és bár gyakran Peti mögött végzett, nemrég olvastam a közösségi médiában, hogy mennyire boldogan zárta mindenki az évet, és milyen nagy eredménynek tartják mindezt. Emiatt pedig kicsit úgy érzem, Peti eredményeit itthon talán mégsem tisztelik eléggé.

Nem tudok ehhez mit hozzáfűzni. Persze azt mégsem állíthatom, hogy a Team Toth kezdőcsapat, hiszen egykor a világ élvonalához tartoztak a Grand Prix-ben. Kettőnk fúziója viszont kezdőnek számít. Természetesen azzal is tisztában vagyok, hogy a bajnokság megítélésében a Team Toth névnek újból ki kell simulnia és el kell tudni fogadnia a szakmának, de hiszem, hogy ez sikerülhet. Az eredményhez pedig csak annyit tudok hozzáfűzni, hogy egykor nemzeti tragédia volt, amikor az aranycsapat világbajnoki döntőt veszített, holott mindenkit tudta, tényleg ők a világ legjobbjai. Ez a kissé melankolikus attitűd azt hiszem jellemző ránk, de ettől függetlenül imádom a hazám, ez az otthonom és sokkal inkább bízom benne, hogy egyszer sikerül majd boldoggá tennünk a motorsportot szerető közönséget. De ebben a mezőnyben, amely háromszor olyan erős volt, mint tavaly, Peti eredményei kiemelkedően jónak számítottak, ez tény, nemcsak feltételezés.

Természetesen a magyar szemlélet merőben eltér egy amerikaitól, vagy egy angoltól, de ez is elsajátítható. Számomra nagyon fontos volt, hogy mindhárom gyermekem külföldön tanuljon. Részben talán önmegvalósítás, részben amiatt, hogy nézzenek körbe a világban. Két gyermekem az Egyesült Államokban, Anna pedig Angliában tanult, de a sporthoz való hozzáállás mindenütt nagyon hasonló volt. A sport családi programmá, közös élménnyé nevelése. Hogy például egy regionális egyetemi kosárlabda mérkőzést közvetít az amerikai televízió, és hogy már középiskolai szinten is ennyire támogatják a sporttal kapcsolatos tevékenyégeket, számomra követendő folyamat. A röplabdából érkezem, onnan tudok példákat meríteni. Ott van például a dági röplabda egyesület, ahol a sportot úgy építették fel. Az építésen van a hangsúly azt hiszem. Persze kell hozzá pénz, kellenek idegenlégiósok, de szemlélettel és szakmai tudással bárhol felépíthető hasonló. Ha a fociból merítenék példát, ott van Verebes esete a Győrrel, aki felépítette a focit, hitt a játékosaiban, és az elitbe emelte a csapatot. Nem véletlenül mondták, „Verebes a mágus”. A gyermekeimnek sokszor mutattam André Agassi könyvét, amelyben arról vall, az apja egyszer azt mondta neki, hogy aki naponta ezret üt, abból rossz játékos nem lehet. Így működnek ezek a dolgok. És tévedés, hogy a legendák nem csinálják, hogy a legendáknak nincs szükségük ilyen mértékű kitartásra és alázatra. Tichy Lajos könyvében olvastam, aki még játszott Puskásékkal, hogy az edzések utáni szabadjátékon a legnagyobb játékosok maradtak a legtovább, és rugdaltak kapura, soha nem volt számukra degradáló a fiatalokkal játszani. Mert a sport erről szól, Sebestyén Peti pedig pont ilyen. Értsd jól. Ha azt mondanám neki, fuss naponta 50 kilométert egy irányba akkor megtenné, ha ez lenne a siker záloga, ez az alázat viszont már nagyon korán kitűnik, és meglátszik egy sportolón. Csak az ilyen típusú hozzáállásból lehet valaki a világ legjobbja.

Egy világszinten élvonalbeli csapathoz képest milyen büdzsével dolgoztok?

- Nagyjából a harmada-negyede, azt hiszem.

A versenyző emiatt, az ebből fakadó mondjuk pótalkatrész hiány miatt esetleg visszafogja magát bizonyos esetekben?

- A probléma ezen a téren sokkal mélyebbről fakad. Egész egyszerűen arról van szó, hogy ő így nevelkedett. Vigyázni kellett a motorra, a bőrruhára, a sisakra. Ezektől a gondolatoktól, az ebből fakadó gátaktól próbálom megszabadítani. Ebből nem lehet kijönni egyik pillanatról a másikra.

Soha nem gondoltál arra, hogy itt a vége, elég volt, és befejezzük, mert egyszerűen képtelen vagy további kockázatokat vállalni?

- A vonalat már meghúztuk, tovább nem tudunk nyújtózkodni, mint ameddig a takaró ér, arra viszont soha nem gondoltam, hogy feladjam. Ebből nem lehet csak úgy kiszállni. Ez nem egy ilyen sport. És egyszerűen képtelen vagyok azt is elfogadni, vagy elengedni, hogy előbb-utóbb nem jön majd állami szintről valaki, aki meglátja Petiben a lehetőséget, hogy akár egy következő világbajnok is lehet belőle.

Mekkora szerepe van ebben az egészben a lányodnak, Annának, mint Peti párjának?

- Nyilván van, és ha nincs Anna, ezer százalék, hogy nem állok bele, ettől függetlenül így, hogy már elvállaltam a szerepet, hiszek benne, hogy sikerülhet, és ha Petiben alapvetően nem hittem volna, nem kezdtem volna el ezt az egészet. Ezt azért tegyük tisztába. Képes lettem volna ezt is megmondani a lányomnak.

Mit üzennél a külvilág számára?

- A sport egy eredménycentrikus szakág, de úgy gondolom, sok esetben az képes nyerni, aki jobban akarja. Az akarat rengeteget számít, képes ellensúlyozni a gyengeségeket. Én azt hiszem, hogy ebben a csomagban nekünk sok minden adott, ami még jobb eredményekhez vezethet. Szerencsére ez egy olyan kategória, ahol némi tapasztalattal és tudással oda lehet érni a világ élvonalába, csak persze idő kell hozzá. Ezért is mondtam az előbb, hogy Petivel sietnünk kell, a csapat szempontjából viszont több időnk van. Hiszem ugyanakkor azt is, hogy elegendő a magyar mérnökök tudása a sikerhez, hiszen nagyon jó szakembereink vannak, csak tapasztalatot kell gyűjteniük. A HRE a legjobb példa erre. Ők szeretnének egy elit szakember gárdát nevelni, ahhoz viszont szükség van egy vb-s csapatra, hogy a gyakorlatban is megtapasztalják mindezt. Erre pedig akár mi is jó lehetőség lehetnénk. Itt van Bálint (Fekete Bálint), a telemetriásunk, aki még hallgató az egyetemen, mégis azzal, hogy nálunk dolgozik, nagyon rövid időn belül a legtapasztaltabb magyar telemetriássá vált. És persze jó lenne, ha majd egyszer úgy gondolnának vissza rám, mintha én lennék a magyar motorsport Verebese.

Mennyire nehéz itthon dolgozni? Mennyire megy a sárdobálás?

- Nem foglalkozom a külvilággal és a kritikákkal. Szerencsére a sport egy olyan műfaj, ahol az eredmények magukért beszélnek, abból le lehet mérni sok mindent. Egyébként volt olyan időszak, még a kamionos időben, hogy kiköltöztetem a csapatot Angliába, és ez részben megvalósult, üzletileg jól működött és rentábilis volt, de nekem ahhoz túlzottan hiányzott a nemzeti himnusz. Egyszerűen hiszek benne és hiszem, hogy ez itthon is megvalósítható.

Azt viszont elképzelhetetlennek tartod, hogy Petivel esetleg együtt menjetek Moto2-ben?

- Nem látom át sajnos egy Moto2-es csapat működési feltételeit és anyagi igényeit, de nagyon szeretnék.

BL-t simán nyerhetsz pénzzel, és külföldi játékosokkal, de magyar MotoGP versenyződ csak úgy lehet, ha erre a feladatra egy magyar versenyzőt készítesz fel. Szívesen foglalkoznál a témával?

- Természetesen igen. Egyrészt érdekel, másrészt a struktúra felépítése, ami igazán motivál az egészben. Mérnökként az érdekel a legjobban, miként lehetne felépíteni, üzemeltetni és finanszírozni egy hasonló rendszert. Az én jelenlegi olvasatomban ez még persze úgy nézne ki, hogy a működést és az építkezést meg kell kezdeni itthon, majd be kell csatlakozni a spanyol utánpótlásprogramba, ahonnan végül meg lehet érkezni a világbajnokság valamely kategóriájába, onnan pedig további óriási szerencsével valamely MotoGP csapathoz.

Áruld el nekem, mekkora elhivatottságra, vagy egyáltalán mire van szükség ahhoz, hogy csilliárdokat befektess egy sportba, egy személybe, úgy, hogy egyáltalán nem biztos, hogy ez valaha megtérül?

- Nyilván kell ehhez valamiféle exhibicionizmus, elszántság, de sokszor és sokat gondolkodtam már ezen. Mindig arra jutottam, hogy a gyerekeimnek úgy teszek jót, ha hagyom őket érvényesülni, legalábbis egy ideig. Ezen túl valamiért képtelen vagyok irigyelni azokat az embereket, akik gyűjtögetik a pénzüket egy virtuális bankszámlán, majd esetleg tőzsdéznek, és még gazdagabbak lesznek, mert amikor az életük véget ér, nem hagynak maguk mögött a vagyonon túl szinte semmit. Persze, vehetnék én is jobb autót, vagy ilyesmi, de legalább úgy érzem, hogy valamit itt hagyok majd magam mögött, úgy, hogy azzal közben másokat is boldoggá tettem, miközben én is az voltam, mert valami olyanra költöttem, amelyben én is hittem. És képtelen lennék hagyni elveszni hasonló tehetségeket, mint mondjuk a Peti. Kicsit biztos művészkedés ez az egész, hiszen színész is rengeteg van, a jól fizetett hollywoodi sztár viszont elenyésző, de egyfajta belső önmegvalósítás ez is, amely már egyáltalán nem a pénzről szól. Hiszen ha így lenne, rég ki kellett volna szállnom.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalbike, és ettől mi éhen halunk.

A TB olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TB-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.