MotoGP: LeMans

A vasárnapi MotoGP futam a legizgalmasabb volt, amit eddig idén láthattunk, de ez nem feltétlenül egy őrületes versenynek, sokkal inkább egy őrületes időjárásnak volt köszönhető. Miután a pénteki reggeli edzéseken kilenc fokos aszfalton kezdték meg a versenyzők a gyakorlást, sokan megkérdőjelezték, vajon mekkora létjogosultsága van egy motorversenynek májusban, Normandia kapujában, ahol még a nyár sem az a gatyarohasztó. A versenyzők egyöntetűen állították, képtelenség lesz felmelegíteni a Michelin első abroncsait, így a rajt utáni körökben a túlélésért kell küzdeniük. Ehhez párosul még az is, hogy a Bugatti versenypálya első néhány kanyarja amúgy is rendkívül gyors.

Ezek után már csak az volt a kérdés: ki éli túl a futamot, és vajon lesz-e hazai győzelem? Az utóbbi ugyan elmaradt, de a végeredmény alapján állíthatjuk, az idei évben nagyjából a Ducati és a Yamaha között dőlhet el a világbajnoki cím sorsa, mivel ennyire kiegyensúlyozott talán még soha nem volt a két gyártó az első öt versenyt követően.

Jack Miller sorozatban második győzelmét aratta, az ausztrál egy érett versenyzéssel, elképesztő motorozással nyerte a futamot úgy, hogy az időközben leszakadó eső miatt motort cseréltek, és a médium helyett a lágy esőgumikat választotta, amelyek a futam végére ronggyá koptak. Emellé a pit lane-ben történt sebességtúllépés miatt benyelt két hosszúkörös büntetést, a futam végén pedig a médium gumikra szavazó Johann Zarco hajtóvadászatot indított ellene. Ilyen megmozdulásokra tényleg csak azok képesek, akikben ott a lehetőség, ezúttal pedig Miller győzelmi nyilatkozata is lényegesen magabiztosabb, és csibészesebb volt, mint az előző versenyen.

Viccesen megjegyezte, valaki csípje meg, mert úgy érzi, ez az egész csak egy álom, majd hozzáfűzte, barátja, Cal Crutchlow nyilván azt fogja mondani a telefonban, csak azért nyert, mert ő már visszavonult. De mivel az angolok most biztos szomorúak, jó lenne, ha a britek örökbe fogadnák, hogy a győzelemnek ők is örülni tudjanak. Egyébként az utolsó ausztrál Casey Stoner volt még 2012-ben, aki két, egymást követő győzelmet szerzett a királykategóriában.

Johann Zarco ismét a legjobb példája annak, hogy a démonokkal megküzdeni nem csak lehetséges, hanem nagyon is ajánlott. Sokáig úgy tűnt, a francia nem áll dobogóra hazai versenyén, de a médium esőgumik végül extra tapadást biztosítottak számára, ő pedig nem adta ki a kezéből a lehetőséget, és végül a nagyobb esélyes honfitársát, Fabio Quartararót is megelőzve a második lett a szatellit Ducatival. A yamahás francia teljesítményére egyébként panasz még így sem lehet, a lágy esőgumik teljesen elveszítették a tapadást, mivel a felszáradó pályán túlmelegedtek.

Sokáig amúgy is benne volt a pakliban, hogy Miller és Quartararo bevállal egy második kiállást, és visszaülnek a slick gumikkal szerelt motorokra, végül mindketten úgy döntöttek, túl kockázatos lenne, egyrészt mert a Le Mans-i boxutca nagyon hosszú, másrészt a félig száraz pályán szükség lett volna legalább négy körre a slick gumiknak, hogy elérjék a megfelelő tapadást. Quartararo egyébként úgy örült a dobogónak, mintha futamgyőztes lenne, amely így is kisebb csoda, két héttel az arm pump miatt végig szenvedett verseny után, és másfél héttel az ebből fakadó kézműtétet követően. A kiállása miatt egyébként a francia is kapott egy hosszúkörös büntetést, mert véletlenül Viñales garázsa előtt állt meg.

A versenynek egyébként voltak még névtelen hősei, olyanok is, akik pontok sem szereztek, gondolok itt Franco Morbidellire. Az olasz már az első körben bukott, elrontva ezzel csapattársa, Valentino Rossi versenyét is, a sóderágyban pedig ismét kifordult a bokája, miután szombaton kificamította egy motorcsere próba során. Hordágyon vitték le a pályáról, összeszedte minden erejét, és újra motorra ült, bízva abban, hogy akár négy kör hátrányban is szerezhet egyetlen pontot. Sajnos nem így történt, de teljesítménye előtt le a kalappal. Ezen a ponton pedig már nem mehetünk el szó nélkül Valentino Rossi mellett sem, aki villantott párat a versenyen, volt, amikor a nyolcadik helyen is haladt, és a top10-ből rajtolt, a futamot pedig a tizenegyedik helyen fejezte be. Nem nagy dolog a MotoGP szempontjából, de annál nagyobb Rossinak.

A Suzuki csapat mindkét legénye bukott, Rins kétszer, és a gyári KTM versenyzők sem brillíroztak. Brad Binder ugyan célba ért, Oliveira viszont nem, és vele egyetértésben többen úgy nyilatkoztak, Le Mans olyan versennyé vált a szemükben, amelyet egyszerűen túl kell élni, amellyel tervezni nem lehet. Az esőt egyébként olyan széllökések kísérték, hogy Miller bevallotta, egyszer a célegyenesben kishíján feldöntötte. Az Apriliák ismét némi fejlődést mutattak, de motorhibával mindkettő feladta a versenyt, rossz nyelvek szerint talán azért, mert Mugellóra valamivel nagyon készülnek, villantani akarnak, és emiatt mindenfélével kísérleteznek.

Az eső miatt bekövetkezett koncentrációvesztésre egyébként többen is panaszkodtak, amely igencsak meglepő, főleg ha nyílt őszinteséget helyezzük előtérbe. Közéjük tartozott Maverick Viñales is, aki elmondta, akár győzhettek volna, de amikor elkezdett esni, elveszítette a ritmusát, és felidegesítette magát. De még tőle is meglepőbb nyilatkozatot adott a visszatérő nyolcszoros világbajnok, Marc Márquez, aki kétszer esett a versenyen. Először vezető helyről, még a szakadó esőben, másodszor pedig motorcsere után, a felzárkózás közben. A spanyol az ilyen helyzeteket uralni szokta, és most is sokáig úgy tűnt, bekövetkezhet a csoda, és a kilenc hónapos rehabilitációt követő harmadik versenyén futamot nyerhet, de a MotoGP keményebb, kegyetlenebb és talán szorosabb, mint valaha. Márquez is bevallotta, a második bukását koncentrációvesztés okozhatta, mert azon idegeskedett, hogy szárad a pálya, és jobb lenne újra slicken menni. Emiatt érkezett túl nagy sebességgel a kanyarbejárathoz, és veszítette el a motor elejét. Vállalta a hibát, és azt, hogy a hétvégén nem a legjobb formáját adta.

Esete is jól mutatja, akik kételkedtek tavaly Joan Mir világbajnoki címében, és úgy érezték, nem elég rátermett, most megbizonyosodhatnak arról is, sem egy MotoGP futamgyőzelem, sem egy világbajnoki cím nem jár alanyi jogon senkinek, mert mind a verseny, mind a motorok annyit változtak másfél szezon alatt, hogy a mezőny leigázása nyers tehetségből már nem igazán sikerülhet.

Remek példa erre egy, a MotoGP közösségi oldalain publikált videó, ahol Roberto Locatelli és Andrea Dovizioso úgy küzdenek egy 2004-es 125-ös futamon, hogy egymást próbálják előre engedni a blokk kímélése érdekében. Erre szórt kommentet az épp lábadozó Jorge Martin, amely így szólt: „ha ezt most csinálnád, egészen biztosan utolsó lennél.” - Nem hiszem, hogy téved.

A verseny két legnagyobb vitéze – itt most engedjenek meg nekem némi elfogultságot – egyértelműen a Tech3 KTM versenyzői, Danilo Petrucci és Iker Lecuona. Hogy az olasz esőben császár, ahhoz kétség sem fért, de hogy az eddig botrányosan teljesítő, vélhetően első gumigondokkal küszködő KTM-et is szinte megbabonázza vízen, az már valami emberfeletti teljesítmény. Ötödik helyen végzett, de az utolsó körei alapján még akár a dobogó sem lett volna elképzelhetetlen, szinte szórta a leggyorsabbak közé sorolható 1.41-es időket. Csapattársa, a szinte még tini Lecuona pedig úgy ette meg a mezőny hajrájában Rossit és Viñales-t, beérve így a kilencedik helyen, hogy sokan azt hitték, gondok vannak az időmérő rendszerrel. Így ha a nap versenyzőire kellene szavaznom, egészen biztosan rájuk voksolnék. Ezek után nem maradt más hátra, minthogy várjuk a sorozat egyik legcsodálatosabb pályáját, Mugellót.

A verseny végeredménye:

Pos.	Points	Num.	Rider	Nation	Team	Bike	Km/h	Time/Gap
1	25	43	Jack MILLER	AUS	Ducati Lenovo Team	Ducati	142.9	47'25.473
2	20	5	Johann ZARCO	FRA	Pramac Racing	Ducati	142.7	+3.970
3	16	20	Fabio QUARTARARO	FRA	Monster Energy Yamaha MotoGP	Yamaha	142.2	+14.468
4	13	63	Francesco BAGNAIA	ITA	Ducati Lenovo Team	Ducati	142.1	+16.172
5	11	9	Danilo PETRUCCI	ITA	Tech 3 KTM Factory Racing	KTM	141.8	+21.430
6	10	73	Alex MARQUEZ	SPA	LCR Honda CASTROL	Honda	141.7	+23.509
7	9	30	Takaaki NAKAGAMI	JPN	LCR Honda IDEMITSU	Honda	141.4	+30.164
8	8	44	Pol ESPARGARO	SPA	Repsol Honda Team	Honda	141.2	+35.221
9	7	27	Iker LECUONA	SPA	Tech 3 KTM Factory Racing	KTM	140.9	+40.432
10	6	12	Maverick VIÑALES	SPA	Monster Energy Yamaha MotoGP	Yamaha	140.9	+40.577
11	5	46	Valentino ROSSI	ITA	Petronas Yamaha SRT	Yamaha	140.8	+42.198
12	4	10	Luca MARINI	ITA	SKY VR46 Avintia	Ducati	140.3	+52.408
13	3	33	Brad BINDER	RSA	Red Bull KTM Factory Racing	KTM	140.0	+59.377
14	2	23	Enea BASTIANINI	ITA	Avintia Esponsorama	Ducati	139.8	+1'02.224
15	1	53	Tito RABAT	SPA	Pramac Racing	Ducati	139.5	+1'09.651
16		21	Franco MORBIDELLI	ITA	Petronas Yamaha SRT	Yamaha	118.4	4 Laps
Not Classified
		93	Marc MARQUEZ	SPA	Repsol Honda Team	Honda	137.6	10 Laps
		41	Aleix ESPARGARO	SPA	Aprilia Racing Team Gresini	Aprilia	138.7	12 Laps
		88	Miguel OLIVEIRA	POR	Red Bull KTM Factory Racing	KTM	137.6	15 Laps
		42	Alex RINS	SPA	Team SUZUKI ECSTAR	Suzuki	128.6	15 Laps
		32	Lorenzo SAVADORI	ITA	Aprilia Racing Team Gresini	Aprilia	137.1	16 Laps
		36	Joan MIR	SPA	Team SUZUKI ECSTAR	Suzuki	155.2	23 Laps

 

A világbajnokság állása:

Pos.	Rider	Bike	Nation	Points
1	Fabio QUARTARARO	Yamaha	FRA	80
2	Francesco BAGNAIA	Ducati	ITA	79
3	Johann ZARCO	Ducati	FRA	68
4	Jack MILLER	Ducati	AUS	64
5	Maverick VIÑALES	Yamaha	SPA	56
6	Joan MIR	Suzuki	SPA	49
7	Aleix ESPARGARO	Aprilia	SPA	35
8	Franco MORBIDELLI	Yamaha	ITA	33
9	Takaaki NAKAGAMI	Honda	JPN	28
10	Pol ESPARGARO	Honda	SPA	25
11	Brad BINDER	KTM	RSA	24
12	Alex RINS	Suzuki	SPA	23
13	Enea BASTIANINI	Ducati	ITA	20
14	Alex MARQUEZ	Honda	SPA	18
15	Jorge MARTIN	Ducati	SPA	17
16	Danilo PETRUCCI	KTM	ITA	16
17	Marc MARQUEZ	Honda	SPA	16
18	Stefan BRADL	Honda	GER	11
19	Valentino ROSSI	Yamaha	ITA	9
20	Miguel OLIVEIRA	KTM	POR	9
21	Luca MARINI	Ducati	ITA	9
22	Iker LECUONA	KTM	SPA	8
23	Lorenzo SAVADORI	Aprilia	ITA	2
24	Tito RABAT	Ducati	SPA	1