MotoGP: Stájer Nagydíj - 2021.

Az osztrák pályán egyrészt a papírforma teljesült, másrészt voltak megdöbbentő jelenetek. A vasárnapra jósolt eső megkeverte a kártyákat, de a királykategória végül száraz versenyként rajtolt el. A tavalyi évhez hasonlóan ismét egy piros zászló borzolta a kedélyeket, a rajt után nem sokkal Dani Pedrosa - aki 995 nappal a visszavonulása után ismét versenyzett – bukott, Lorenzo Savadori pedig a földön fekvő motorjába hajtott. Az ütközés után Apriliája lángra kapott, így ismét apokaliptikus látvány tárult a közönség elé. Szerencsére mindenki megúszta komolyabb sérülés nélkül, bár Savadori az új rajthoz már nem állt fel.

Amit a verseny előtt is sejteni lehetett, a Ducatik gyorsak lesznek, a KTM-eknek gyorsaknak kellene lenniük, a Suzuki tavaly itt jól teljesített, a Yamaha pedig menti a menthetőt. Tiszta minden, ugye? Végül a gyári Ducatik nem igazán bravúroskodtak, egyedül Jack Millernek volt esélye dobogóra, de bukott, Pecco Bagnaia versenye pedig nem állt össze. Viszont úgy tűnik, Ausztriában azok mégiscsak domboríthatnak, akik a helyi legenda, mindenki Terminátora, Arnold Schwarzenegger után kapják a becenevüket. Ne feledjük, az osztrák sílegenda, Hermann Maier is Herminator néven érte el sikereit, miután húsz éve megsérült egy motorosbalesetben, és a lehetetlent megcáfolva visszatért a világ élvonalába.

És így történt mindez Jorge Martínnal is, a Ducati szatellit versenyzőjével, aki a Martinator becenévvel gyűjtötte be újoncként első királykategóriás győzelmét magának, és egyúttal csapatának, a Pramac Ducatinak. Meglepetést okozva ezzel mindenkinek, mert ha fogadni kellett volna, egészen biztos vagyok benne, hogy mindezt leginkább csapattársától, a francia Johann Zarcótól várta a szakma. De az elvárások és a tények sok esetben különböznek, az élet pedig egészen különleges fordulatokat tartogat. Martin jól kezdte a szezont, a második katari versenyen megszerzett dobogóját követően már sejteni lehetett, akár csodákra is képes lehet, viszont a Portugál versenyen akkorát bukott, hogy hetekre kiírta magát a bajnokságból.

Senki sem tudta, miként lesz képes visszatérni, és hogy önbizalmát mennyire tépázta meg a brutális sérülés. Végül bebizonyította, semennyire, mert olyan elképesztő győzelmet aratott, egy annyira zseniális és magabiztos motorozással, amelyre még a legnagyobb szakértők is csak fejet hajtottak. A spanyol versenyző egyébként elmondta a futam után, nem zavarja, hogy nem a gyári csapatban kapott helyet, mert a motorja így is gyári, és megtudtuk azt is, a nyár folyamán bizonyos dolgokat letisztázott fejben, így sokkal inkább fókuszált volt, mint a szezon korábbi szakaszában.

Ugyan kijelenthetnénk, a másik papírforma is teljesült, hiszen a Suzuki és Joan Mir ismét jól szerepelt, de ennyire azért nem egyszerű ez a képlet. A szezon első felében úgy tűnt, a világbajnoki címvédő tavalyi nagyszerű szereplései már csak emlékként élnek bennünk. Sokan Davide Brivio távozásának tudták be a gyenge szezonkezdést, mások viszont egyértelműen állították, a Suzuki fejlesztései jócskán elmaradtak a riválisoktól, és itt leginkább a menet közben állítható futóműre gondoltak, amelynek süllyesztésével gyorsabbak lehetnek az egyenesekben, csökken az egykerekezési hajlam, ezáltal pedig nagyobb játéktér marad az elektronikával verseny közben, javítva így például a gumi-menedzsmenten.

Nos, az utóbbiak táborának gyanúsan igaza lehetett, mert a nyári szünetben végül megoldották a Suzuki mérnökei a problémát, és mindkét versenyző megkapta a süllyesztési lehetőséget. Szándékosan nem írom, hogy elektronikát, mert az elektronikusan állítható futómű nem engedélyezett a királykategóriában, így a versenyző egy kapcsoló segítségével, feltehetőleg egy részben hidraulikus, részben mechanikus megoldással nyomja össze a futóművet, amellyel az egyenesekben jelentős századokat, tizedeket javíthatnak, ez pedig az edzéseken különösen fontos, mivel a jelenlegi, extrém szoros mezőnyben a rajtpozíció a komplett verseny végkimenetelét meghatározhatja. Az, hogy a szerkezet már az első éles bevetésen működött a Suzukinál, kisebb csoda, hiszen a szezon elején minden gyári motor szenvedett vele.

Sőt, a kékek állították, a szerkezetet még a tesztpilóta, Sylvian Guintoli sem kapta meg, kizárólag japánban próbálgatták a helyiek. Így nyugodtan kijelenthetjük, a mérnökeik ismét remek munkát végeztek, amely a versenyen is megmutatkozott. Mir már az edzésen is jól szerepelt, ezért a versenyen végig ott tudott lenni az elejében, nem kellett körökön keresztül a felzárkózással bajlódnia. Ezek után nem elképzelhetetlen, hogy a Suzuki címvédő missziója csak most kezdődik meg igazán, bár tény, hogy az ötven pontos hátrány nem túl kecsegtető.

Mert ez a szezon más, mint a tavalyi, ezért Fabio Quartararónak még az esélytelennek hitt Yamahával is sikerült egy óriásit menteni, miután a dobogó harmadik fokán végzett. Úgy tűnik, a hangvillások mégiscsak találtak valamit, mert még a kilátástalannak tűnő pályákon is képesek felzárkózni, és pontokat menteni, melynek köszönhetően a tavalyi hullámvasútnak nyoma nincs. Quartararo a nyári szünet előtt említette, valami nagy változtatási javaslat jutott eszébe, amelyet kommunikált a gyár felé, de erről többet nem mesélt, így tippelni sem lehetett, mire gondolt.

Bár ezek után talán nem véletlen az sem, hogy Cal Crutchlow tesztversenyzőként visszatért, és Morbidellit helyettesítve versenyen próbálgatta a Yamahát. Mert arra egy pillanatig sem kell gondolnunk, hogy az olasz 2019-es motorjával körözgetett feleslegesen a tizenhetedik helyen, ezért úgy sejtem, ha már ott volt, megbízták némi értelmesnek tűnő feladattal is. Marketing szempontból mindenképp jót tett a visszatérése, és bár a villantás elmaradt, kommunikációban még mindig szórakoztató. Amikor megkérdezték tőle, hogy érzi magát, azt válaszolta: az első felmenetelnél úgy vélte, szüksége lenne egy narancssárga mellényre, ahogy az utcai versenyzőknél szokás.

Külön érdekesség, hogy a Petronas Yamaha, a Rossi - Crutchlow felállással vállalta, hogy a történelem egyik legidősebb formációját versenyezteti, őket talán csak a Moto Guzzi 1954-es, olasz nagydíjának párosa – Fergus Anderson és Alano Montanari – előzte meg, akik mindketten negyvennégy évesek voltak. Ezt az információt Martin Raines-től, a MotoGP mindent tudó statisztika gurujától tudhattuk meg.

Ezek után nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy a dobogó legidősebb tagja Joan Mir volt a huszonhárom évével, amely egyértelműen jelzi, az új generáció teljes hatalomátvételre készül.

Ezek után külön talány, hogy a nyolcszoros világbajnok, Marc Márquez vajon képes lesz-e még idén futamot nyerni, de egyelőre úgy tűnik, valami nem áll össze a spanyol háza táján. A futamon nyolcadikként ért célba, és bár most megúszta bukás nélkül, úgy tűnik, bármennyire is szeretné, valamiért nem jön össze a konstans jó eredmény. Bizonyos források szerint hibás hátsó gumit kapott a Michelintől, ez hátráltatta. Ez talán a kezét érintő problémától is összetettebb, és találgatásokba is kár lenne bocsátkozni, mindenesetre Assenhez képest jóval elmaradt az első helyezettől.

Akkor tíz másodperc, most tizenhét volt a hátránya, de nem szabad elfeledni, hogy a hétvégi eredményét versenyzői (?) hibák is árnyékolták. Az első rajt után kis híján kilökte a pályáról Aleix Espargarót, aki nemtetszését egyértelműen jelezte felé, de ez mit sem számított, mert Márquez a második rajt után megismételte a manővert, Espargaro pedig szintén a tiltott zónában találta magát. Az apriliás végül technikai hiba miatt adta fel a versenyt, de a futam után úgy nyilatkozott: „Márquezre egyáltalán nem haragszom, az utóbbi tíz évben mindig is így versenyzett, a monitor mögött ülő bírákra viszont annál inkább, mert ahelyett, hogy megbüntették volna, biztos az olimpiai közvetítést nézték.”

A KTM hazai pályán történő gyengébb szereplése volt talán a legnagyobb meglepetés, mert bár Brad Binder negyedik helye nem tűnik rossznak, ezt az utolsó körben bemutatott bravúros motorozásával sikerült elérnie, amikor két helyet javított. A dobogótól viszont távol voltak, azok után, hogy tavaly nyerni tudtak, a vasárnap este biztos nem az ünneplésről szólt. Miguel Oliveira szintén technikai hiba miatt adta fel a futamot, bár a portugál amúgy is szenvedett, miután az edzésen egy furcsa, ugyanakkor orbitális bukás áldozata lett, amikor ledobta motorja. Egész hétvégén fájdalomcsillapítót szedett, és megjegyezte, hogy alaposan rajta van a cuccon, a szerencséje mindössze annyi, hogy legálisan.

A beugró tesztpilóta, Dani Pedrosa viszont még így is szenzációsan motorozott, és visszatérése bravúrosra sikeredett a tizedik hellyel. Erre talán senki sem számított, legfeljebb arra, hogy pontot szerez, főleg, hogy a hétvége célfeladata nem az eredményre, hanem a 2022-es motor élesben való bevetésére hegyeződött ki. Sokakban felvetődhetett a kérdés, ilyen tempóval vajon miért vonult vissza, de amikor néhány éve, már KTM alkalmazottként interjút készítettünk vele, egyértelműen elmondta, végleg felhagyott a versenyzéssel, leginkább azért, mert a világbajnoki cím elérhetetlen távolságba került, így nem látta értelmét a sorozatos sérüléseknek és a folyamatos kórházi kezeléseknek. Tesztpilótaként pedig nyomás nélkül dolgozhatott, eredménybéli elvárások nélkül, a Hondától átvitt tapasztalataiért cserébe az osztrákoktól viszont kapott egy zsák pénzt, és megannyi dicséretet.

A Valentino Rossi visszavonulásával kapcsolatos cunami vasárnapra enyhült némileg, bár meg kell jegyeznem, hogy véleményem szerint a legszebb üzenetet egykori legnagyobb riválisától, Max Biaggitól kapta. A római megírta, büszke arra, hogy Rossival versenyezhetett, egymás iránt érzett ellenszenvüket soha nem titkolták, de bizakodó, hogy a jövőben képesek lesznek megbeszélni nézeteltéréseiket egy pohár bor mellett, és további boldog életet kívánt honfitársának. Azt hiszem erre mondják: valódi úriember.

Az átigazolási fronton viszont nagyon is felkavarta az állóvizet, hiszen mindenki sejtette, a bejelentés meg fog történni, mégis várni kellett. Így az átrendeződés ismét folytatódik, a legkellemetlenebb történetbe pedig pont a KTM került emiatt, amely talán különösen rossz fényt vetett hazai versenyükre. Történt ugyanis, hogy Raul Fernandezt ebből kifolyólag megkörnyékezte a Petronas Yamaha, és szerették volna, ha jövőre hozzájuk igazol a királykategóriába. Fernandez jelenleg a KTM Ajo Motorsport Moto2-es csapatának versenyzője, csapattársa pedig az a Remy Gardner, aki vezeti a bajnokságot, és jövőre a Tech3-as KTM csapat biztos pontja. A Petronas érdeklődését viszont rossz néven vette a KTM MotoGP részlegének mindenható ura, Pit Beirer, így kihasználta Fernandez szerződésében azt a pontot, mely szerint jövőre még ők rendelkeznek versenyzőjük felett, és egy huszárvágással szombaton bejelentette, a spanyol csatlakozik idei csapattársához, és vele együtt folytatja jövőre a MotoGP-ben. Mondhatni kisebb kommunikációs zűrzavar keletkezett a bejelentésből, mert erről sem Hervé Poncharalt, a Tech3 tulajdonosát, sem a jelenlegi két versenyzőt nem tájékoztatta, így Petrucci és Lecuona gyakorlatilag a sajtóból tudta meg, hogy menesztették őket. A Petronas természetesen hajlandó lett volna kivásárolni Fernandezt, de Beirer erről hallani sem akart.

A döntés házon belül is feszültséghez vezetett, mert a spanyol menedzsere az a Hannes Kinigadner, akinek édesapja Heinz, a gyár egykor kiemelt versenyzője volt. A KTM által jól ismert Kini termékek a nevéhez kötődnek, így gyakorlatilag egy házon belüli háború is kezdetét vette. Kinigadner fia egyébként annyira belsősnek számít, hogy a gyár gyakorlatilag miatta hozta létre a Wings For Life alapítványt, miután lesérült egy motoros balesetben, és Beirerhez hasonlóan tolószékbe kényszerült. A belső harc jelentőségét jól érzékelteti, hogy Beirer még így, Kinigadnerre való tekintettel sem engedte el Fernandezt, sőt, interjút adott a MotoGP.com-nak, melyben csalódottságának adott hangot, és elmondta, külön a versenyző kérése volt, hogy jövőre is a Moto2-ben szerepelhessen, így kissé váratlanul érte a Petronastól érkező kivásárlási ajánlat. Persze Kinigadnerre sem illik haragudni, hiszen a menedzser dolga, hogy a versenyző számára a legjobb opciót keresse, de gyanítom, hogy a történet ezzel még nem ért véget. Fernandez szintén nyilatkozott, melyben elárulta, cseppet sem boldog a jövő évi feljebb lépéstől, mert nem a Tech3-nál képzelte el a folytatást. Ember legyen a talpán, aki ebben a helyzetben képes lesz jól teljesíteni.

A KTM-nek egy hét múlva ismét lehetősége nyílik a szépítésre, mert jövő vasárnap a mezőny újfent a Red Bull Ringen lép pályára. Az átigazolási hullám jegyében, a vasárnap utolsóként célba érkező – feltehetőleg a rajt előtt történt valami a motorjával, ezért csak a mezőny után indulhatott – Maverick Viñales jövő évi helye sem biztos még, bár továbbra is úgy tűnik, hogy az Apriliához tart. Egy hét múlva talán már erről is többet tudhatunk, és nem kizárt, hogy a Yamaha hivatalosan is bejelenti, Quartararo csapattársa Franco Morbidelli lesz.

MotoGP Styria 2021
Végeredmény
1.	Jorge Martin	SPA	Pramac Racing
2.	Joan Mir	SPA	Team Suzuki Ecstar
3.	Fabio Quartararo	FRA	Monster Energy Yamaha MotoGP
4.	Brad Binder	RSA	Red Bull KTM Factory Racing
5.	Takaaki Nakagami	JPN	LCR Honda Idemitsu
6.	Johann Zarco	FRA	Pramac Racing
7.	Alex Rins	SPA	Team Suzuki Ecstar
8.	Marc Márquez	SPA	Repsol Honda Team