Márquez a sóderben, az Aprilia pedig először a dobogón

MotoGP: Silverstone

2021.08.30. 14:19

Ha csak felületesen követed a MotoGP-t, azt gondolhatnád, hogy a hétvégi futam meglepetések nélkül zajlott. Aki vezeti a bajnokságot, nyert, a többi esélyes visszacsúszott. Ha viszont kicsit jobban a dolgok mögé nézünk, hamar kiderül, hogy a történet mégsem ennyire kerek.

Például az Aprilia megszerezte első dobogóját a MotoGP érában, 21 évvel azután, hogy Jeremy McWilliams dobogóra állhatott szintén Angliában, még a doningtoni pályán, egyébként azon a versenyen, ahol Valentino Rossi élete első győzelmét szerezte. Elképesztő eredmény – végre valahára, mondanák a rosszmájúak – de tényleg. Szegény Aleix Espargaro az elmúlt években nem győzte hangsúlyozni, ő bizony a mezőny egyik legjobb versenyzője, csak a technika hátráltatja, de ha egyszer összeáll a csomag, lesz nemulass.

Sokan csak mosolyogtak, azon pedig még inkább, amikor az edzéseken rendszerint dühöngött, ha néhanapján feltartották. De aki kicsit is hitt a tündérmesékben, az idei évben már láthatta, itt most tényleg valami más, itt most talán valóban történhet némi meglepetés. És történt is. Bár szombat estig az a pillanat volt a legmeghatározóbb idősebb Espargaro számára, amikor a hétvége folyamán egyik alkalommal saját öccse tartotta fel véletlenül, és miatta nem sikerült jó köridőt futnia. Szinte tajtékzott – sokan azt gondolták, azért, mert úgy hitte, osztrák mumusa, aki őt kétszer kilökte – Marc Márquez volt a ludas – végül mindenki számára letisztult a kép, mert nagyon is tudta, hogy ezt az öccsén kell levernie.

A futamot végül a hatodik helyről kezdte meg, amely az idei év teljesítményeit látva cseppet sem volt meglepő. Az viszont annál inkább, hogy egy jó rajtot követően szinte végig dobogós helyeken csatázott. A futam legvégén, amikor Jack Miller megelőzte, sokan igazságtalanságért, és felszabadításért kiáltottak, de Espargaro végül jelezte, ő tényleg egy jó versenyző, és minden megilletődöttséget maga mögött hagyva úgy támadta vissza a bivalyerős motoron ülő ausztrált, és tartotta maga mögött a célvonalig, mintha az a világ legtermészetesebb dolga volna. Persze záporoztak a kérdések, de két választ ezek közül mégis kiemelnék.

Az egyik: mely szerint elmondta, soha nem próbálta a motort a saját stílusához igazítani, inkább mindig ő igyekezett a motorhoz idomulni. A másik, amelyben azt fejtegette, hogy az Aprilia nemcsak nézelődni jött a királykategóriába, még ha sokan ezt is állítják, és igenis hajlandóak komoly összegeket invesztálni a sportba, és a fejlesztésekbe, üzenve ezzel minden bizonnyal azoknak, akik a gyár szüntelen likviditási problémáiról pletykálnak.

Minden bizonnyal megnyugtató távirat volt ez barátja, és újdonsült csapattársa, Maverick Viñalest számára is, akinek talán ólomnyi súly hullott le a szívéről, átigazolásának helyességét illetően. Bár nem szabad elfelednünk azt sem, hogy ezidáig kizárólag csakis Espargaro volt képes maradandót alkotni a motorral. Az elmúlt két hét átigazolási kavalkádjában időközben letisztázódott, hogy Viñales felett az Aprilia immáron szabadon rendelkezhet, a Yamaha semmilyen formában nem tart rá igényt, ezért a spanyol néhány nap múlva már tesztelheti a motort Misanóban, és nem kizárt az sem, hogy már az idén versenyezzen.

Eközben a Yamaha sem tétlenkedett, és próbálta betölteni a hiányzó lyukakat, bár Cal Crutchlow gyári motorra ültetése talán sokakat meglepett. Többen fájlalták, a gyár miért nem Rossinak adja a lehetőséget, de ilyen esetekben nyilvánvaló, hogy a tesztpilóta kaphat szerepet, továbbá az is Crutchlow malmára hajtotta a vizet, hogy hazai közönség előtt állhatott rajthoz. Persze ekkor még gondolhatta volna mindenki, hogy az év hátralevő részében „megkegyelmeznek” a Doktornak, de minden bizonnyal túl bonyolult lehetett ennek kivitelezése, mert a vasárnapi futam körül puffogtatták a bejelentések. Első körben jelezték, hogy Misanótól Franco Morbidelli a gyári csapat versenyzője, Aragonban még Crutchlow ülhet a motorra, másrészt - amely a legnagyobb meglepetés is volt egyben – hogy Andrea Doviziosóval szóbeli megállapodást kötöttek, így az olasz szintén Misanótól csatlakozik a Petronas csapathoz, és ez a felállás mindkét versenyző esetében a jövő évre is vonatkozik. Egyrészt meglepő, mert sokan úgy hitték, Dovizioso valójában telítődött a MotoGP világával, és szívesebben vándorolna a terepmotorokhoz. Bár ezzel eléggé ellentmondásos volt az Apriliánál betöltött tesztelői szerepe. Hogy az olasz gyárral végül mégsem sikerült megegyeznie talán a legnagyobb titok az egész történetben, hiszen igény lett volna rá az olaszok részéről, és abban is kételkedem, hogy a Petronas, hajlandó lett volna többet fizetni, ismerve a korábbiakban már részletezett pénzügyi nehézségeket.

A helyzetet némiképp tovább bonyolítja, hogy ugyan a szemfüles rajongók már rég kiszúrták, hogy Dovizioso mindenfajta terepmotoros tevékenységet Yamahákon végez, az viszont továbbra sem összeegyeztethető, hogy személyes szponzora a Red Bull, míg a Yamaha elvileg a Monsterrel áll szerződésben. Bár nem kizárt, hogy a Petronas esetében kivételt tesznek, és pont ez segített a megegyzésben, így a Red Bull pénze még a csapatnak is jól jöhetett. Ebben a formában hasonló felállás következhet be, mint az eddig egyetlen Red Bull szponzorált yamahás, Toprak Razgatlioglu esetében. Dovizoso leszerződtetésében talán az is szerepet játszhatott, hogy jövőre az olasz WITHu vállalat lesz a csapat főszponzora, és az előzetes hírekkel ellentétben a versenyző majd mégis gyári motorral indulhat. Bár a pontos körülmények továbbra sem ismertek.

A Yamaha gyenge szereplése egyébként továbbra is folytatódott, bár nyilván groteszk hasonlót írni, amikor a gyár versenyzője, Fabio Quartararo ismét verhetetlen volt a futamon. A francia idei teljesítménye egészen elképesztő, Silverstone pedig az a kiszámíthatatlan pálya, amely kedvezhet akár a soros, akár a V elrendezésű blokkoknak. Hosszú, széles, nagy kanyarokkal és gyors egyenesekkel. Őt leszámítva a többi Yamaha viszont az utolsó három helyen végzett, 17., 18., 19. helyeken, Crtuchlow, Rossi, és a beugró Dixon sorrendben. Bár Rossi esetében sokan csodát reméltek, amikor az olasz a nyolcadik helyről várhatta a rajtot. Még az indulás is jól sikerült, sokáig a hatodik helyen motorozott, de mint később elmondta, a hátsó gumik a verseny felére teljesen elrongyolódtak, először egy, később kettő-három másodperccel ment rosszabb köröket az elejétől, így egyetlen célja az maradt, hogy teljesítse a futamot.

Az Aprilia utáni második legnagyobb meglepetés szintén az Espargaro családhoz köthető. Hiszen azt eddig is tudtuk, a Honda általában jól teljesít ezen a pályán, arra viszont kevesen gondoltak, hogy nem Marc Márquez lesz a domináns, hanem csapattársa, Pol Espargaro, aki az első helyről várhatta a rajtot. Ezek után mindenki számára nyilvánvaló lehet, a Hondánál tényleg találtak valamit, és talán jókorát léptek előre, bár Espargaro már a pole pozíció utáni interjúban elmondta, nagyon boldog, de a versenyen minden bizonnyal nem fogja tudni tartani a tempót. Racionális volt, nem kishitű, és igaza lett, bár az ötödik hely számára így is szinte dobogóval ér fel. Ami viszont Marc Márquezzel történt, az ismét elgondolkodtató. Pénteken bukott egy óriásit, egészen pontosan 274-nél ment el a motor eleje, melynek következtében megannyi zúzódás lett testén, és a szeme is megsérült.

Az orvosok tovább engedték, bár a szeme még szombaton is hátráltatta, így az ötödik helyről várhatta a rajtot. Ami viszont a versenyen történt, tőle némileg szokatlan volt. Vagy éppen mégsem. A rajt utáni tülekedésben Jorge Martínnal koccantak, amelynek következtében a ducatis került helyzeti előnybe, Márquez viszont a tőle megszokott módon, néhány kanyarral később visszatámadta honfitársát, elveszítette a motor elejét, így mindketten elestek. A verseny után azonnal a Pramac garázsába sietett, ahol elnézést kért tőle és a csapattól, mégis úgy gondolom, a jövőre nézve kissé szimbolikus lehet a jelenet. Nevezhetjük akár generációk találkozásának is, amely azért is szokatlan, mert alig van néhány év a két versenyző között, mégis jól mutatja, a MotoGP milyen irgalmatlan sebeséggel fejlődik, és talán azt is, hogy egy addig érinthetetlennek hitt bajnokot is képes megtörni egy olyan bestiális sérülés, mint amit Márquez elszenvedett a tavalyi évben. Martín a futam után tajtékzott, még a bocsánatkérés ellenére is.

Talán ő a mezőny eddigi egyetlen versenyzője, aki bár újoncként érkezett, mégsem tekint bálványként a nyolcszoros világbajnokra, és pont úgy viselkedik vele szemben, ahogy Márquez viselkedett riválisaival, amikor megérkezett a királykategóriába. Pimasz, néha arrogáns, mégis elképesztően jól motorozik, és már a katari dobogóját követően elmondta, nem lát abban semmi különöset, ha majd rendszerint előtte végez. Emlékezzünk a tavalyi évre, amikor a versenytársak szinte alig hitték el, hogy szinte bárkiből lehet világbajnok. Quartararónak kellett egy év, mire elfogadta ezt, és most valóban benne van a gyilkos ösztön, Jorge Martín mégis más, kissé olyan, mint egy pimasz farkas, aki megérezte a vér illatát, és fittyet hányva a rangidős, gyengélkedő falkavezérre, magához ragadja a kezdeményező szerepet. Hasonló attitűddel érkező versenyzőt a Márquez érában eddig nem láthattunk a királykategóriában, így a Ducati vezérkarnak talán tényleg érdemes lenne elgondolkodnia azon, hogy ezzel a sráccal valamit kezdeniük kell, mielőtt egy másik gyári csapat komoly ülést kínálna neki.

Hiszen a gyáriak ismét lépéshátrányban voltak, és bár Miller szépen motorozott, Bagnaia tizennegyedik helye csalódást keltő volt. Gyenge tapadásra panaszkodott, és valójában nem értette, mi történik a versenyen, csak azt érezte, hogy képtelen tartani a tempót. Elmondta azt is, hogy beszélniük kell a Michelinnel, mi történik, mert második alkalommal tette tönkre a versenyüket feltehetőleg a gumi, és emiatt kiszolgáltatott helyzetben érzik magukat. Hasonló problémái voltak Joan Mirnek, akinek az első abroncsa ment tönkre, és képtelen volt emiatt jó versenyt futni, miközben Silverstone alapvetően kedvez a Suzukinak. Alex Rins, a pálya nagymestere mentette a helyzetet egy második hellyel, amely valljuk be, igencsak szükséges volt számára, miután kissé elveszítette a fonalat csapattársa világbajnoki címét követően.

A KTM is mentette a menthetőt, pontosabban Brad Binder és Iker Lecuona, miután a hatodik, valamint hetedik helyen értek célba. Binder a tizenkettedik helyről zárkózott fel, Lecuona a tizennyolcadikról. Keserédes, hogy a spanyol azt követően kezdi el szállítani az eredményeket, hogy menesztették, jövője még továbbra is kérdéses. Az sem elképzelhetetlen, hogy a gyár megtartja, és visszalépteti Moto2-be, Aki Ajo csapatába. Hiszen a legújabb pletyka szerint, az sem kizárt, hogy Danilo Petrucci KTM alkalmazott marad, és átigazol a gyár Dakar részlegéhez, mert állítólag Doviziosóhoz hasonlóan ő is szívesen kipróbálná magát egy terepmotoros szakágban. Azt hiszem ennek a hírnek a legtöbben örülnének, miután az olasz többször is elmondta, nem vágyna a Superbike világbajnokságba.

A két hét múlva esedékes Aragón Nagydíjra ezekről is talán már többet tudunk, és arról, hogy Marc Márquez egyik kedvenc pályáján mire lesz képes.

MotoGP Silverstone 2021
Végeredmény
1. Fabio Quartararo FRA Monster Energy Yamaha MotoGP
2. Alex Rins SPA Team Suzuki Ecstar
3. Aleix Espargaro SPA Aprilia Racing Team Gresini
4. Jack Miller AUS Ducati Lenovo Team
5. Pol Espargaro SPA Repsol Honda Team
6. Brad Binder RSA Red Bull KTM Factory Racing
7. Iker Lecuona SPA Tech3 KTM Factory Racing
8. Alex Márquez SPA LCR Honda Castrol

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalbike, és ettől mi éhen halunk.

A TB olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TB-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.