Ki ez a Toprak, aki megnyerte a Superbike-vébét?

Portré: Toprak Razgatlıoğlu

2021.12.11. 07:15

Vannak olyan nevek a motorsportban, akiket nem kell bemutatni. Amikor Valentino Rossi bejelentette visszavonulását, nem nagyon kellett magyarázni, hogy ki is ő, és miért olyan nagy dolog, hogy befejezi. Vagy amikor Max Biaggi először megnyerte a Superbike-ot, akkor sem volt sok kérdés, hiszen előtte évekig ment a MotoGP-ben. De vannak olyan berobbanó fiatalok, akiket érdemes megismerni.

Ilyen volt tulajdonképpen Fabio Quartararo is, aki huszonkét évesen gyorsaságimotoros-világbajnok lett. Mert bár tudtuk, hogy nem ügyetlen, de a Moto2-ben és a Moto3-ban valahogy soha nem adta ki neki igazán. És most itt van Toprak Razgatlıoğlu, a huszonöt éves török srác, aki véget vetett az északír Jonathan Rea 2015 óta tartó egyeduralmának, méghozzá alighanem az utóbbi időszak legkiélezettebb bajnoki versenyfutásában, amely egészen az utolsó fordulóig nyitott volt.

Razgatlıoğlu sem úgy jött, hogy szépen végigjárva a ranglétrát, minden egyes közbenső géposztályban behúzott egy-két bajnoki címet. Voltak eddig is sikerei, de a Superbike-ban robbantott igazán nagyot. A motorozással és a sebességgel már egészen korán megismerkedhetett, hiszen édesapja, Arif ismert és népszerű motoros kaszkadőr volt. Olyannyira, hogy a nem túl szerény beceneve a Tek Teker, azaz Egykerék volt. Aztán sajnos a motorozás lett a végzete is, balesetben halt meg 2017 novemberében, a mögötte ülő barátnőjével együtt Antalyában.

De vissza Toprakhoz, akinek a sikereihez kellett egy mester - Kenan Sofuoğlu, a Supersport 600 kategória egykori királya. Sofuoğluék hárman voltak testvérek, mindannyian versenyeztek, de Sinan motoros balesetben vesztette életét, Bahattint pedig egy autó ütötte el. Kenan ellenben ötszörös Supersport-világbajnok, megfordult a Moto2-ben, és egy szezont ment a Superbike-ban. Ugyanúgy 54-es rajtszámmal, mint most Razgatlıoğlu. Most pedig az ifjú Toprak mentora és menedzsere.

Razga már ötévesen motorozott, első kétkerekűje egy Yamaha PW50 volt, de 13 esztendősen már szupersport-kategóriás gépeket hajtott. Nagyon sokat edzett Sofuoğlu gokartpályáján, és a hallgatag, szerény fiú igazából mindig tehetségesnek számított. 2011-ben második lett a török bajnokságban egy Yamaha R6-ossal, rá egy évre már nem talált legyőzőre. Megfordult a Red Bull MotoGP Rookies Cupban, két év alatt pár dobogós hely és egy futamgyőzelem jött össze, de a nagy áttörés nem sikerült. Sofuoğlu biztatására aztán beneveztek a 2014-es Superstock 600 Európa-bajnokság idényzárójára, Magny-Cours-ban pedig elképesztőt ment a fiatal török, és nagy meglepetésre megnyerte a futamot, mindössze két tizeddel megelőzve a francia Anthony Dumont-t és a finn Niki Tuulit. Az agresszív versenyzési stílusát remekül megfigyelhetjük ezen a videón, amin 2015-ben csatázik Imolában:

A következő évet nem meglepő módon már teljes egészében ennek a sorozatnak szentelte, és túlzás nélkül végigdominálta a szezont. A nyolc futamból ötöt megnyert, hétszer állt dobogón – a maradék egy versenyt nem fejezte be. Nagy előnnyel húzta be a bajnoki címet a mostanság szintén WSBK-menő Rinaldi előtt. Toprak itt még Kawasakit hajtott, csakúgy mint később a Superstock 1000-ben, ahol Európa-bajnoki második helyig vitte. Érdekesség, hogy pont a már említett Rinaldi mögött lett ezüstérmes.

A Superbike-ra váltás idejét 2018-ban érezték elérkezettnek, de ezt apja, Arif már nem élhette meg, hiszen nem sokkal a Superstock-szezon után szenvedte el azt a végzetes balesetet. Kenan Sofuoğlu egyébként arról beszélt, hogy mentoráltjával már a Superstock 1000-ben eltöltött idő alatt eltökélték, hogy kőkemény közös munkával meg sem állnak a világbajnoki címig. Az első török Superbike-világbajnoki aranyéremig.

T. T. A.

Ez a három betű olvasható Razga sisakján. Egyfelől édesapjára és az ő becenevére utal: Tek Teker Arif. Másrészt pedig saját és testvére, valamint apjuk neveinek kezdőbetűit viseli a fejvédőn: Toprak, Tümay és Arif.
De nemcsak ezzel tiszteleg édesapja emléke előtt. Ellesett tőle pár trükköt is, egyik kedvence a stoppie, nem áll távol tőle, hogy így ünnepelje győzelmeit. A vébécímmel sem volt ez másképp. És ha már a tisztelgés: amikor Magny-Cours-ben futamon stoppieval gurult át a célvonalon, azzal mestere, Sofouglu legendás mutatványát ismételte meg.

 

A WSBK-ban Razga Kawasakival kezdett, ami nyilván nem tűnt rossz választásnak, tudván, hogy Jonathan Rea is azzal uralja a kategóriát. Túlzás lenne azt állítani, hogy már az első pillanattól sorra jöttek a nagyszerű eredmények, de az év végéhez közeledve csak meglett az áhított első dobogó, Argentínában a pódium harmadik fokára állhatott fel – összetettben kilencedik lett. A következő idényben már érzékelhetően jobban ment neki, szépen gyűjtögette a dobogós helyezéseket, Franciaországban pedig főfutamot és sprintversenyt is nyert. Ekkor már egy idényvégi ötödik hely is kiadta. A dobogón mellesleg nemigen láthatunk tőle látványos pezsgő – vagy prosecco – locsolgatást, nem véletlenül. A vallása tiltja az alkoholfogyasztást.

2020-ra a Yamahához igazolt, és nagyon jól is kezdett. Phillip Islanden az idénynyitót megnyerte, aztán hozott egy második helyet is, a szezon közepén viszont kevésbé jöttek az eredmények. Huszáros hajrával, egy nagyszerű estorili teljesítménnyel azért megcsípte a negyedik helyet, és noha jól látszott, hogy piszok gyors és nagyon tehetséges, azt talán még akkor sem sokan várták, hogy idén ő lesz Rea fő kihívója.

De az lett, és ami a nemrég véget ért Superbike-vébén történt, az ma már motorsport-történelem. Az egyik oldalon ugyanis ott volt a címvédő, pardon, hatszoros címvédő, élő legenda, Jonathan Rea a Kawasakival, aki magabiztos rajtot vett, és nagyon úgy tűnt, folytatódik az uralkodása. A másik oldalon viszont ott volt ez a huszonöt éves török srác, aki szépen lassan beérte Rea-t, majd a saját javára fordította a küzdelmet. A vébé a végletekig, az utolsó versenyhétvégéig nyitott volt, bár addigra már annyit kiharcolt Razga, hogy pontazonosság esetén az ő fejére kerüljön a korona a több főfutam-győzelem miatt. Végül nem ez döntött, pontszámban is a nagy rivális előtt tudott maradni.

Röviddel a szenzációs győzelem, Törökország első Superbike-világbajnoki címének megszerzése után elképesztő alázattal és szerénységgel úgy nyilatkozott, hogy ez az egész most nem is igazán róla szól, hanem az édesapjáról: „ez volt az ő álma. Mindig értem dolgozott, és sokszor mondta, egy nap világbajnok leszel, fiam. Sajnos már nem láthatta, négy éve elment. A mai egy igazán különleges nap, de nem igazán az én napom. A siker az édesapámé, én ezért vagyok nagyon boldog.”

Egy ilyen parádés szezon után – valójában már közben is – természetes, hogy felmerül, hogy Toprak esetleg a MotoGP-ben is kipróbálhatná magát. Noha a Yamaha M1-et már a télen tesztelni fogja, a váltásra még biztosan várni kell. Nyáron ugyanis két évvel meghosszabbította szerződését, így 2023 végéig marad a WSBK-ban. Utána meg majd meglátjuk, mindenesetre Johnny Rea már ellátta jó tanáccsal: addig lépjen, amíg fiatal, és akarják őt. Az idő ugyanis telik, a lehetőségek elszállnak. Mi mindenesetre csak jól járhatunk, ha jövőre ők ketten ismét egymásnak feszülnek.

Forrás: WorldSBK, Brembo, Red Bull



Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalbike, és ettől mi éhen halunk.

A TB olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TB-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.