MotoGP: Austin - 2022.

Nekem Austin még gyermekkoromban csípődött be, amikor Jockey Ewing a Dallas sorozatból mindig ide utazott, hogy bizniszeljen. A legjobb lapjárás üzlet szempontjából a hétvégén minden bizonnyal Carlo Pernat-nak jött ki, akinek két versenyzője is a dobogó tetején végzett – Tony Arbolino Moto2, és Enea Bastianini MotoGP –, így ha sikerült az estét átvészelnie, gyanítom, a hazafelé tartó repülőútra már hűtött pezsgőt rendel az első osztályra, zsíros előszerződésekkel a zsebében.

De ne szaladjunk ennyire előre, mert amit a Ducati összelapátolt az edzésen, az utoljára csak a Hondának sikerült 2003-ban Motegiben: az első öt helyről a gyártó motorjai várhatták a rajtot. Bizonyítva ezzel, hogy a szerkezet klassz, egyenesen pompás, mégis sokan már csak legyintettek, és jelezték: várjuk ki a verseny végét. Ha a gyári csapatra jellemző blamát nézzük, sajnos igazuk lett, mert bármennyire is jól indult Jack Miller számára a verseny, csak harmadik lett. Ezek után sokan egyenesen követelni kezdték, hogy a gyárnak a teljes vezetőséget cserélnie kell, mert nem állapot, hogy míg a szatellit motorok rendre jól szerepelnek, a gyáriak csak szenvednek. Többen a Dall'Igna, Tardozzi, Ciabatti triumvirátust tennék felelőssé a sikertelenségért, és bár hiába ismerik el Dall'Igna mérnöki kvalitásait, többen jelezték, hogy az utolsó világbajnoki címét egy Apriliával szerezte.

A Ducati összességében jó hétvégét zárt, hiszen nyertek a Superbike-világbajnokságon, Danilo Petrucci révén a MotoAmericában is dupláztak, és végül, hála Bastianininek, a MotoGP-t is megnyerték, de ott mégis egy tavalyi motorral, miközben az idei csodamasina még mindig gyermekbetegségekkel küzd. Bár az edzések után Pecco Bagnaia állította, megtalálták a megoldást, miután kipróbáltak egy tavalyi versenybeállítást, amellyel működött a motor. Nagyot nem füllenthetett, hiszen idei legjobbját futotta, és ötödik lett, Miller pedig a dobogón végzett, de ennél többre számítottak. A két Pramac motor ezzel szemben kifulladt a versenyen – tapadáshiánnyal küzdöttek -, Martin és Zarco csak a nyolcadik, valamint kilencedik helyen értek célba. Egyszóval minden, ami az edzésen működött, a versenyre elillant.

A legenda, a zseni, a korszakos űrmanó viszont ismét Enea Bastianini lett, aki a katari győzelmét megismételve, egészen bravúros motorozással a texasi futamot is megnyerte. – Ezen a ponton újabb kritikus megjegyzések érkeztek, ezúttal Jorge Martin került a célkeresztbe. Mondván, hogy hiába domborít a spanyol az edzésen, úgy tűnik, a versenyen a munkát idén mindig Bastianini végzi el. Ezzel egyrészt vitába szállnék, másrészt ne ítéljünk négy verseny után. Egyedüliként duplázott az idén, és a tavalyi Ducati is, ennek köszönhetően olyan statisztikai bravúr dőlt meg, amelyet még 1972-ben állított fel Agostini az MV-vel. Ez volt az év, ahol utoljára európai gyártó nyerte a szezon első négy futamát. 2022-ben pedig kétszer a Gresini Ducati, egyszer a KTM és egyszer az Aprilia. Meghökkentő, ugye?

A futam utáni sajtótájékoztatón ismét Jack Miller vitte a prímet, és meglepő őszinteséggel vallott arról, hogy ez a pálya az állóképességből rendkívül sokat kivesz, továbbá, hogy voltak kanyarok, ahol lélegzet-visszafojtva gyorsított ki, annyira para. Ezeket már csak azzal tetézte, amikor Bastianinit zsebmanónak becézte, és megjegyezte, hogy talán még nála is könnyebb tíz kilóval, így esélye sem volt ellene. Ugyanakkor hozzátette, nem keres kifogásokat, mert amíg az olasz számos kanyarban úgy fordult, hogy nem használta a motor hátulját, megkímélve így a gumikat, addig neki ez nem ment, így elismerte, akár még tanulhat is tőle. Ezek után feltették Millernek a kérdést – a hétvégén már megkezdődtek a jövőt illető pletykák, mely talán túl korai, így négy versennyel a szezonkezdet után –, mit szólna, ha a Ducati visszasorolná a Pramac alakulatba? – utalva ezzel Martin lehetséges érkezésére. Erre az ausztrál egyértelműen azt válaszolta: semmi baja nem lenne vele, egy cél lebeg a szeme előtt, hogy a MotoGP-ben maradjon, lehetőleg Ducatival, leginkább mert a Pramac ugyanazt a csomagot kapja, mint a gyáriak. A gépezetbe egyetlen apró tényező zavarhat be: amikor a fiatal, gyári motorra törekvő tehetségek több potenciális márka közül választhatnak, utalva itt az Aprilia eszement fejlődésére. Így talán nem véletlen az sem, hogy a pletykák szerint Enea Bastianini nem feltétlenül hajtana a Ducati-alamizsnára, ha a gyár nem becsüli meg, miután Aleix Espargaro Argentínában elég meggyőzően ment.

Miller nyilatkozatai leginkább azért káprázatosak, mert fittyet hányva a sajtósok intelmeire, túlnyomó részben, szöges ellentétben a vetélytársakkal, betekintést engednek a versenyzés rejtelmeibe, és kivétel nélkül arra engednek következtetni, hogy sok esetben felesleges a motorok közötti különbségben keresni a miérteket, legalábbis azonos márka esetén, egyszerűen a versenyzők közötti eltérésekre kell fókuszálni.

A következő jelenség, amelyről beszélnünk kell, egyértelműen a Suzuki. A gyártó ötszázadik pódiuma mérföldkő, nem vitás. Ennek ellenére a legtöbben még mindig hajlamosak nem tudomást venni a márkáról és a benne rejlő potenciálról. Miközben Alex Rins ismételt dobogója jól jelzi, a tavalyi kudarcot, úgy tűnik, maguk mögött hagyták, és bíznak a további fejlődésben. A végsebesség jelentősen emelkedett, de a Suzuki előnye talán mégis a motor kiegyensúlyozottságában, versenyzőbarát jellemében és stabilitásban rejlik. Ugyan a pálya jelentős részét újraaszfaltozták, a deformációk nem szűntek meg.

És bár igaz, hogy a pálya állapotának helyrehozását követően a mezőny gyorsult szinte másfél másodpercet, és elvileg a V-elrendezésű blokkok újra tarolhattak volna, a Suzuki nemhogy helytállt, támadta a leggyorsabbakat, ami részben annak volt köszönhető, hogy míg a többiek továbbra is a féktávokon veszítették a legtöbbet, a Suzuki ezeket nagyobb gond nélkül abszolválta. A továbbiakban már csak egy kérdés marad: vajon sikerül-e Alex Rinsnek úgy megbirkóznia a nyomással, hogy az végül ne csapattársa, Joan Mir malmára hajtsa a vizet? És bár tudjuk, hogy a hátralevő futamok száma szinte végtelen, mégsem tartom kizártnak – részben a szexi hangú Suppónak köszönhetően –, hogy a motor valahol az elitligában érkezzen Valenciába. Mir a futam után egyébként jelezte, szeretné ismét a 2020-as formájában folytatni az évet.

Nem úgy a Yamaha, ahol a hétvége ismét a pontmentésről szólt. Talán nem túlzás azt állítani, Fabio Quartararo félistenként használja a motort, és mindent kiprésel belőle, amit csak lehet. Nem véletlen az sem, hogy a hétvége során kommentátori részfeladatot ellátó Randy Mamola csak annyit mondott: Quartararo a Yamaha Márqueze, utalva ezzel arra a heroikus teljesítményre, hogy rajta kívül senki nem tud értékelhetően motorozni az adott technikával. Ugyan a pálya csiki-csuki részein a francia mindent beleadott, hogy felzárkózzon, az egyenesekben remekül érzékelhető volt a 8 km/h-s sebességlemaradás. Ez pedig egy idő után kellemetlenül befolyásolhatja az adott versenyzőt.

Talán ezért sem szabad lebecsülni a regnáló francia világbajnokot, hiszen továbbra is azt láthatjuk: mentálisan erős és kiegyensúlyozott. Az eredmények láttán viszont elgondolkodtató volt a hétvége azon pillanata, amikor az edzés közben interjút készítettek Quartaro menedzserével, Eric Mahével, aki elmondta, hogy ajánlatok már érkeztek, de ezeket pontosabban még akkor sem árulhatja el, ha minden szakmabéli ujja a Repsol Honda felé mutogat. Sokan már ezen megbotránkoztak, mert úgy vélik, bármilyen váltás csak a francia karrierjét rombolná le, és felesleges kockázatot vállalna. Persze ilyen esetekben az sem kizárt, hogy az interjút maga a menedzsment kérte, üzenve így a gyártónak a feltételekről és egy gázsiemelésről. Ugyanakkor szomorú, hogy a regnáló világbajnoknak így, és nem dobogókkal kell felhívnia magára a figyelmet.

Marc Márquez pedig A! versenyző, akinek nevét szinte csupa nagybetűvel illendő írni a jövőben. A spanyol legenda indulása sokáig kétséges volt a tartós duplalátás végett. Végül múlt kedden olyan képet posztolt, amely bizonyította, hogy edzőmotorjával ismét gyakorolni kezdett. Egy nappal később már a reptérről láttunk róla képet, amikor bejelentette: csatlakozik a mezőnyhöz. A futam előtti sajtótájékoztatón Márquez elmondta, hogy orvosai semmi jóval nem kecsegtették, mert az egyik látóideg elmozdult, így a jövőben bármilyen bukás gondot okozhat számára, függetlenül attól, hogy mennyi ideig pihenteti jelen esetben. Ennek tudatában vállalta a visszatérést, mert a motorversenyzés az élete, nem tud másban gondolkodni.

Austint természetesen azért választotta, mert ezen a pályán mindig jól ment, egyetlen alkalommal nem tudott nyerni, 2019-ben, akkor is a vezető helyről bukott, így szüksége volt egy olyan helyszínre, ahol visszanyerheti önbizalmát. Az edzés végül nem úgy alakult számára, ahogy tervezte, részben Enena Bastianini miatt, részben pedig azért, mert bevallotta, nem volt meg az önbizalma. A futamot a kilencedik helyről kezdte, majd az utolsóra csúszott vissza egy titokzatos műszaki hiba következtében. Néhányan úgy vélték, a rajt előtt véletlenül bekapcsolta a pit-limitert, de ezt mind a csapat, mind ő cáfolták. Állítólag már a felvezető körön is hibaüzeneteket küldött a motor, ennek ellenére vállalta a futamot. Tök utolsó helyről, eszement, a mezőny és rajongók számára csaknem „értelmezhetetlen” motorozással hatodik lett. Hasonlót az elmúlt évek lüktető, végtelenségig kihegyezett MotoGP versenyein nem igazán láthattunk. Márquez szinte végig szórta a leggyorsabb köröket, így a mi lett volna, ha kezdetű mondat ugyan felesleges, de sejteni azért sejthetjük. Más liga, egyéb jelzőt aligha mondhatnánk. És bár a tündérmese elmaradt, mégis megnyugodhatunk, mert úgy tűnik, a nyolcszoros világbajnok ismét régi formájában tündökölhet a jövőben, ha kiadja számára is az élet.

A múlt héten még futamot nyerő Aprilia ezúttal nem villantott, bár Aleix Espargaro bevallottan gyűlöli a pályát. Vele ellentétben csapattársa, Maverick Viñales mindig kedvelte, de az áttöréshez még ez sem volt elég, így a csapattársa előtt tizedik helyen ért célba. Espargaro egyébként megemlítette, hogy a múlt heti győzelmet követően menedzsere felvette a kapcsolatot a gyárral, de a helyzet jelenleg több mint elkeserítő, mert a csapat eddig nem volt hajlandó ajánlatot tenni, ami szintén azt sejteti, hogy az Aprilia ezúttal a fiatal, sikerre éhes, áttörés előtt álló versenyzők felé nyitna. A KTM helyzete sajnos kétségbeejtő, miután mindkét gyári versenyző, Brad Binder és Miguel Oliveira egyértelműen arra panaszkodtak, hogy a motor mindent csinál, csak nem fordul, legalábbis gyorsan nem. Ennek tükrében a dél-afrikai tizenkettedik helyezése szinte csodával határos, az indonéz futamgyőztes, Oliveira tizennyolcadik pozícióban történő hazaérkezése viszont demoralizáló, és jól mutatja, a jelen MotoGP-ben a győztesekből egy nap alatt lehetnek vesztesek.

A következő helyszín Portugália, így a mezőny visszatér Európába, ami azért bír nagy jelentőséggel, mert sokan úgy vélik, az igazi szezon csak ott kezdődik. Meglátjuk.

MotoGP Austin 2022
Végeredmény
1.	Enea Bastianini	ITA	Gresini Racing MotoGP
2.	Alex Rins	SPA	Team Suzuki Ecstar
3.	Jack Miller	AUS	Ducati Lenovo Team
4.	Joan Mir	SPA	Team Suzuki Ecstar
5.	Francesco Bagnaia	ITA	Ducati Lenovo Team
6.	Marc Márquez	SPA	Repsol Honda Team
7.	Fabio Quartararo	FRA	Monster Energy Yamaha MotoGP
8.	Jorge Martin	SPA	Pramac Racing