524 kör 15 perc szereléssel - magyar motorral

Péntek délután érkezés, tábort verünk és motorozunk néhány kört az aszfalton. Aznap este még társasági életet élünk, lazulunk. Mivel ez az első versenyünk nem sok tapasztalattal nézünk a verseny elébe. Motorozni mindannyian tudunk, nagy baj nem lehet. 4 pilóta 24 órán át 2,5 - 1,5 órás váltásokban. Péntek éjszaka a veterán motorok edzésének csak az éjfél utáni eső vet véget. Reggel a kellemes hűvös párás levegő rögtön felsegít a nyeregbe. Az egyik Gaia GM50-nel (a pótalkatrész) 1 órán át körözök, közben teljesen kiépül a pálya.

A pálya     Kunmadaras - a katonai repülőtér minősége nem rosszabb, mint bármelyik magyar közúté. 800-900 méter hosszú célegyenes után 90 fokos jobbos, aztán egy 95-100 fokos balos és rögtön egy 180 fokos visszafordító. Itt általában a legtöbb motor folyamatosan köszörüli a betont. 125-130 fokos jobbos-balos-balos-jobbos-jobbos-balos-jobbos, majd az utolsó 80 fokos kanyart követően már csak egy balos-jobbos-jobbos-balos-jobbos kombináció marad aztán a célegyenes, és megint elölről.

15:45-kor start. Életem első versenye. Nehéz megállni, hogy a megbeszélt tempót tartsam és 70-75 fölé ne menjek. 2:30-as köröket futok stabilan. A hőmérséklet 30 fok körül lehet, a távolban biztató felhő karfiolok növekszenek. Megjönnek az első hideg széllökések, a hőmérséklet percről percre csökken. Így hűvösben a 2:25-ös körök mellett a pályán körbe cikáznak a villámok. 2 óra 10 perc után 148 km-rel a hátam mögött szárazon szállok le a motorról, és adom át a következő pilótának.

Jimmy 30 kg-mal könnyebb és legalább egy fejjel alacsonyabb. A Gaia csapat első szervize kevesebb, mint egy percet vett igénybe. Jimmy 2:20-as köröket pörget folyamatosan, miközben esik. Jimmy végig szemerkélő esőben motorozik. Az aszfalt és a beton egyaránt nedves, a viharnak csak a széle ért minket. 20:15-ig már 298 km-t tettünk meg időközben a 4. pilóta mégsem jött el. Mindenki 3 órával többet motorozik. Este 10-ig a harmadik pilóta írja folyamatosan a 2:26-os köröket.

Este 10-kor pihenő mindenkinek, amíg a macskaszemeket kirakják a pályára. Az egy órás pihenő alatt átnézzük a motoron a fékeket, láncot, futóművet, világítást. Aztán arra a döntésre jutunk, hogy felszereljük éjszakára a légterelőt. Este 11:20-kor beérkezési sorrendben indítják újra a mezőnyt. A Gaia GM50 hibátlanul teljesít.

A pálya csodálatos lett éjszakára, mármint ahhoz képest, hogy a semmiből világították ki. Minden kisebb ív felénél illetve a nagyobb visszafordítók harmadában világít az autósoktól elkért elakadásjelző háromszög. A pályát jelölő többi autógumin csupán fényvisszaverő matrica jelzi az utat, de a 35 W-os 12 V-os halogén reflektor kivilágít mindent előttem. A kéttenyérnyi légterelő megteszi a hatását, folyamatos 80 km/h mellett tartani tudom a megbeszélt hőmérsékletet. Még csak 8 óra telt el. Éjfélkor újabb105 km után adom át a motort. Egy-két szétrúgott útjelző gumi nehezíti az éjszakai motorozást, melyek általában a kanyarokban henyélnek. Gyakran szikráznak az öreg motorok a visszafordítókban, és néha a szántásban keresik az ideális ív végét. Kétszer én is kilátogatok a szántásba, de szerencsére minden gond nélkül jövök vissza akárcsak a többiek.

0:30-tól megpróbálok aludni, de hanyatt fekve is a köröket számolom, néha borulok álmomban egy kicsit, olyankor szétrúgom a sátrat. Hajnali négyre újra bőrruhában várom a motort, benzin, láncolajzás, gumi ellenőrzés és mehetek is. Mindenkit elküldtem aludni mondván, ne aggódjanak, nem lesz semmi probléma. Próbálgatom az íveket, hol lehetne a köridőn javítani. Érezni a motoron, hogy megszokta az órák óta tartó monotonitást. A gumik bekoptak a pályára. Mállik a pitty, és deres az égalja, avagy rám virrad a motoron. A nap a célegyenes végén kel, gyönyörű látvány.

Abban reménykedek, hogy elalszik mindenki, és 3-4 órára kint felejtenek a pályán, de sajna 1/2 6-kor kiintenek, újra Jimmy ül motorra, és elkezdi a körözést a verseny 13. órájában. A következő váltásig a pálya szélén időt mérek és szurkolok Jimmynek. Alatta hallhatóan könnyebben forog a gép. Ez van, le kéne fogyni. Legközelebb kilenckor ülök motorra valamiféle kómából ébredve a pálya széléről, végre sikerült aludnom. Szaladok a depóba, újra motoron találom magam rövid két órára. Az aszfalt fölött minimum 55 fok van. A pályán foltokban vannak hűvösebb részek, de azok is lassan felszívódnak. Már csak 6 óra van a versenyből, még mindig vigyázunk a motorra. 11:20-kor hibátlanul adom át a gépet, közben megélénkült kicsit a légmozgás is és a célegyenesben végig hátszél fúj.

Jimmy elindul és 2:10-es köröket fut a motorral. Nyugodtan alszom el és kelek a váltás előtt 10 perccel. A pálya melletti lajtos kocsiból fürdök műanyag mélytányérral, amikor egy dadogó motor megy el mellettem! Jimmy az. Mire a depósátorhoz érek már lent van a hengerfej. Belül minden a legnagyobb rendben. Hengerfej vissza és már indítjuk is, de csak az önindító kerepel. Semmi. Hengerfej megint le, és ahogy fogom, meglátjuk a teljesen elfáradt gyújtógyertyát. A néhai hézagnak mostanra híre sem maradt. A fegyverzet nem tört le, csak elfáradt és behajlott. Másik gyertya, hengerfej vissza, indítás és már megy is. A 3. pilóta száll vissza a motorra, kimegy a pályára. 3:00 perces körök után nincs teljesen meggyőződve a motorról, és 6 kör után újra kiáll. Lecseréljük a benzint, megint gyertyát cserélünk, mert elsőre naná, hogy csak használtat találtunk, és visszaküldjük Attilát még egy órára. Lesz, ami lesz. A hőmérséklet 35 fok. A páratartalom sincs 50% fölött. 2:35-ös körök után mutatja, hogy minden rendben van a motorral. Még tíz körig 2:35 körül tartjuk, aztán eleresztjük. Beáll a szokásos 2:22-es körökre.

Öltözök, még két kör és megkezdem az utolsó órát. Már nem tankolunk, átrakom tartalékra és kimegyek. A pályán a győzelemért folyó küzdelem lebilincselő, a P20-as Pannónia küzd a 250-es címvédő MZ-vel. Most a verseny végére már jó pár motoron látni az eltelt 23 órát. Egyik-másik már csak kipufogókönyökkel megy, előzés után 15 másodpercig semmit sem hallok.

10 perc van hátra a versenyből, felemelő érzés tudni, hogy még 4 kör és végére érünk a hosszú útnak. Az utolsó kör igazi örömmotorozás, leintésnél több mint 100 ember ugrál a célvonalnál. A jelenlevő emberektől kivívtuk az elismerést. Még egy utolsó tiszteletkörrel búcsúzom életem első motorversenypályájától, és nyomás a depóba. Az egész Gaia csapat a sátor körül ugrál, mindenki az én nyakamat szorongatja. Szolid könnycsepp mindenki szemében. Leteszem a motort és pár percig azt sem tudom, hol vagyok. Fantasztikus érzés, és már ebben a pillanatban hiányzik a ricinussal átitatott levegő.

Cigi, szóda, sárgadinnye, díjkiosztás, pakolás és menet haza. A legjobbabb hétvége volt!

Összegezve:     - 21:45 perc alatt 1440 km - 66,5 km/h átlagsebesség - Fejenként 460-480 megtett km - Minden kiállásunk 3-4 perc volt összesen tizenkétszer (40 perc) - 1 óra 20 perc kötelező pihenő éjszaka - 15 perc szerelés! A benzint nem méregettük külön-külön. 105 litert hoztunk. 55 l maradt. Összesen a versenymotorba tankoltunk 50 l keveréket, ami kevesebb mint 3.5 literes átlagfogyasztásnak felel meg 100 km-ként Versenyzői tapasztalatlanságunkból adódott, hogy starthoz álltunk az egy éves használt gyertyával. A süninek is négy lába van. Az 524 megtett kör mindössze 217 körrel marad el a győztes mögött. A saját kategóriánkat megnyertük ezzel a körszámmal, és összesítettben is jó helyen végeztünk.

Jövőre a Gaia motor ismét megjelenik egy ill. két meglepetés csapattal és motorral. Köszönjük a szervezőknek a zökkenő- és problémamentes szervezést, valamint minden csapatnak a sportszerű viselkedést. Öröm volt együtt motorozni! Köszönjük a szurkolóknak a részvételt és a biztatást!