Remélem senki nem énekelte végig ezt, mert úgysem jött volna ki, nekem sem jött, mert Budapesttel megy csak. De elsőre a brno-i versenypályáról egyszerűen ez jut az ember eszébe, csodálatos. Főleg a természeti környezet maga gyönyörű, még ha a kiszolgáló létesítmények színvonala nem éri el akár csak a Hungaroring szintjét sem. De a versenyek hangulata, a nézők száma minden évben közelíti a spanyol, az angol vagy a német pályákon tapasztalható élményt.
Mivel az elmúlt években már kétszer voltam
jelen a Motoros Gyorsasági Világbajnokság (MotoGP) Cseh futamán,
idén sem hagyhattam ki, és három másik cimborámmal felkerekedtünk
GP futamot lesni. Az idei (10. futam) cseh verseny a majdnem
egy hónapos nyári szünet után köszöntött ránk és a GP
mezőnyére.
Ezalatt az idő alatt a rendszeres GP futam
nézőkön
súlyos elvonási tünetek kezdtek kifejlődni (no nem
dávidsándor bealtató kommentárjai hiányában), így kétség sem fért
hozzá, hogy a világbajnokság második felvonásának kezdetét a
helyszínről, az az a
Masarykúv Okruh nevet viselő brno-i pályáról tekintsük meg.
Ezen kívül van egy igen ésszerű oka is a GP futamok közül pont a
csehországi meglátogatásának, mégpedig az, hogy mindössze 320
kilométerre fekszik Brno Budapesttől, és alig több, mint 3 órányi
autópályás haladás után már oda lehet érni.
Az utazásról annyit, hogy
aki korán kel, jó helyet lel alapigazság most is bejött.
Sajnos ez a korán vasárnap reggel 3 órát jelentett, amit korai
bealvással próbáltam ellensúlyozni, de mint net-függő ez igen
nehezemre esett.
Két másik egyednek meg abszolút nem sikerült felkészülni,
ugyanis a szombaton zajló Budapest Parádéról úgy hajnali kettő
táján érkeztek meg, igen erős hangulatban. Sebaj, az Audi 80-as
hátsó ülésén simán bealudtak, én meg elvoltam a sofőr szóval
tartásával, ami érdekemben állt, mert így legalább közvetve
részesévé váltam az autó passzív biztonsági rendszerének.
Mindenkinek, aki legközelebb a versenyre megy,
ajánlom a szlovák (850 ft) és a cseh (990 ft) autópálya matrica
megvásárlását, mivel ha a strázsáknak kedvük van, akkor
ellenőrzik a határon, és alsóbb rendű utakon minimum 2 óra
plusz utazási idő igénybe vételével érhető csak el a pálya. 98-ban
kipróbáltuk. Az M1-esen haladva Rajka irányába, majd a szlovák és
cseh autópályákon át a 182-es kijárónál kell letérni az E65
számozású útvonalról a versenypályához, eltéveszteni az útvonalat
szinte képtelenség, annyira egyszerű.
Mit mondjak, lehet hogy a reggeli fél négyes
indulás korai volt, mert nyugodt tempóban hét óra előtt odaértünk,
a forgalomra jellemző, hogy kb. ha 15-20 autóval találkoztunk
összesen! Még a kisebb nagyobb folyó ügyeinket is elintéztük már, a
legjobb parkolóhelyet is megleltük, de a pénztárak még ekkorra sem
nyitottak ki, még úgy tíz percet vártunk erre a műveletre. A
jegyeket ugyan az interneten keresztül is meg lehet rendelni, de a
cseh pálya
weboldalának színvonala miatt eddig erre egyszer sem mertem vetemedni,
pedig támogatom a netes vásárlást erősen.
Helyben sem drágább a belépő.
Ülő helyre nem érdemes jegyet venni, mert nagyon kevés van
és nem lehet többet látni, max. ha a depó ügyekre vagyunk
kíváncsiak. Én személy szerint a C szektort ajánlom, kb. 8000
forintos helyárával, nagy TV kivetítőjével (ami az egyetlen a
pályán, sajnos) übergut! Itt megjegyezném, hogy az árak nagyon
rendben vannak a cseheknél. A Hungaroring szervezőinek lenne mit
tanulni ezen a téren, és akkor most még nem az F1 idején
tapasztalható büfé árakra gondolok, hanem egy egyszerű Alpok-Adria
vagy EB futam ideje alatt alkalmazott rabló-garázdálkodó árakra.
Egy kellemes feles poharas cseh sör, amiből
előbb említett parádézó hőseink meglehetősen számosat
fogyasztottak, 250 forint körüli, dobozos ücsi 200 forint, egytál
húsi + hozzávalók 800 forintos áraikkal csábítanak arra, hogy
felesleges teli hűtőtáskával érkezni, és mindez egy vb
futamon, a hazánkkal kb. egy életszínvonalon élő cseheknél, az
összes bódéban egyazon árakat használva! Egyetlen ok, ami miatt
mégis érdemes felszerelkezni hűtőtáskával és telerakni ivólével meg
kajával, hogy a futam ideje alatt elég nehéz a meredek
domboldalakon (helyenként hegy-szerű) felszambázni úgy, hogy jó
néhány részeg németet kell kerülgetni az odafelé vezető úton, meg
visszafelé sem sokkal könnyebb megrakottan.
Mint már jeleztem, aki korán kel, jó helyet
lel, választhattunk bőven, így a C szektor középső részén ütöttük
fel a főhadiszállást. Merthogy
kis széket vinni nagyon ajánlott,
ásóval, ugyanis a pályán lévő nézőtér szinte kivétel nélkül
igen meredek domboldalon van, beásás nélkül biztos az 5 percenkénti
borulás.
Olyan korán érkeztünk meg, hogy a bemelegítő
edzésekig jócskán maradt időnk terepfelmérésre, ahol pár igen
érdekes alakot fedeztünk fel. Hiába a GP mindig is vonzotta az
extrém eseteket. Az idő egyre melegedett, ahogy a hangulat is
fokozódott,
a Rossi és a Biaggi tábor egymás mellett kapott helyett, 100
méterre balra mellettünk, de nem volt köztük probléma, ami azért
egy fradi-dózsa tábornál biztos kardlapozásba fajuló cselekedetet
vonna maga után.
Saját becslésem szerint úgy 70-80.000 néző volt
kíváncsi a hivatalosan
Gauloises Grand Prix České republiky-nak nevezett
rendezvényre. Az elmúlt évekkel ellentétben, idén sok magyar
zászlót és szurkolót láttunk, ami ugye nemcsak a Biaggi és Rossi
között dúló nagy csatának és Rossi mindössze 10 pontos előnyének,
hanem a 125 köbcentis VB mezőny magyar indulójának, Talmácsi
Gábornak is köszönhető.
Mivel Talma az olasz Racing Service színeiben a
8. edzésidőt érte el, fokozott izgalommal vártuk a 125-ös
géposztály startját. Talma szokásához és motorjához képest jól
startolt, a 10. hely környékén jött el, és érkezett meg a mezőny
első felében elénk, amit egymást túlordítozva jutalmaztunk meg. A
19 körös futam első tíz körében nem akartunk hinni a szemünknek,
Talma az élbolyban harcolt, olyanok mellett, mögött, előtt,
mikor hol, akiket pár éve ő is maximum csak a TV-ből láthatott.
Hát igen, Drapál János, Juhász Karcsi és Szabó
Bregyó óta nem volt ennyire jó helyen magyar pilóta GP mezőnyben.
Nyilván Gábornak a pályaismerete előnyére vált, de a többiekénél
jóval gyengébb motorja meg a hátrányára. Gyári Gilerák jöttek
mögötte, akik szerintem egy hónapban annyit költenek, mint a Racing
Service egy teljes évben. Na elég a fanyalgásból, Talma legjobb
poziciója a 7. volt, de sajnos a verseny második felére motorja és
talán ő is
kezdett elfáradni a cseh Smrz és Hules-sel vívott folyamatos
csatározásokban.
Oda-vissza előzgették egymást,
Talma előzésnél mi ujjongtunk, Smrz vagy Hules akciónál a
közelben heverésző cseh szurkolók. Közben vészesen jött fel a
spanyol Pedrosa, és amikor felért a három versenyzőre, annyira
megzavarta őket, hogy leszakadtak a vezető hatos élbolytól, amiben
Elias, Sanna, Sabbatini, Cecchinello, Ui, Jenkner küzdött egymással
elég rendesen. Két körrel a vége előtt a fiatal spanyol Elias
meredeken rakta ki Ui-t a pálya szélére, aki lendületét vesztve már
nem tudott az első hely sorsába beleszólni. Sanna megpróbálta a
lehetetlent, és az utolsó kör utolsó kanyarjában bebújt volna Elias
elé, de elszámolta magát és egy szolid high-side-ot bemutatva
elfektette motorját.
Elias győzött, a második Cecchinello, a
harmadik Ui lett. Talma Sanna bukásával a 10. helyről a 9. helyre
lépett elő, így
pályafutása legjobb ereményét érte el a Cseh Nagydíjon. A
világbajnokságban vezető Manual Poggilai a 12. körben bukott, ezzel
a pontversenyben visszacsúszott a második helyre, Talma a 22. 15
pontjával.
A nagy izgalmakra ettünk, ittunk, pisiltünk,
csajokat néztünk egy kicsit. A 250-es futam az idén megszokott
koreográfiával indult, Katoh el, utána Harada majd McWilliams és
Melandri, kicsit leszakadva Alzamora. A második körben Harada máris
visszavette az első helyet, és bár Katoh próbált egy darabig vele
menni, ez
nem izgatta túlzottan az Aprilia japán menőjét, és lerázva
magáról honfitársát biztosan szerezte meg idei második győzelmét.
Ha még ez nem lett volna elég Katohnak, Melandri körről körre
dolgozta le hátrányát, amit a verseny első negyedében összeszedett.
Kőkemény csatában szerezte meg a második helyet Katoh előtt az
utolsó körben, mindössze 0.054 másodperces előnnyel.
McWilliams korai kiesésével a további sorrend a
Fonsi Nieto, Rolfo, de Puniet és az elfáradó Alzamora lett. Na ezt
is láttuk, vélekedtünk a 250-es futamról, persze két parádézós
cimboránk ezt nem mondhatta el, mert a cseh sör és a vakító
napsütés kivégezte őket egy időre.
Már előre készültünk a nagy mérkőzésre a két
olasz sztár közt. Volt előtte himnusz, masírozó lányok, kaja, pia,
sör, csaj, ja meg rohadt meleg. A pálya elhelyezkedése miatt mindig
fújdogál kis hűsítő szellő, és szerencsénkre most sem volt ez
másképp. A feltehetően olasz táborok felett
piros és sárga füstbombák húztak el alacsonyan és adtak
kellő aláfestést, amikor az 500 köbcentis mezőny jeles képviselői
kiálltak a boxokból a rajtrácsra. A füstölés mellett a NASA is
megirigyelhette volna azt a rakéta arzenált, amivel főként a német
és olasz drukkerek rendelkeztek. Ha ezek bármelyike félre ment
volna, értsd nem felfelé hanem a tömegbe, csákón arcába, lett volna
anyag a Rotten.com-ra az tuti. De semmi ilyen érdekeset nem
láttunk, és addigra a sofőr srác csontra fagyasztott üdítős üvegei
is felengedtek a hangulat és/vagy a nap hatására.
Az 500-as futam startját Kenny Roberts és Max
Biaggi kapta el legjobban, de a közismerten pocsékul rajtoló
Valentino Rossi, csapatunk kedvence, sem szégyenkezhetett a
meglepően jól sikerült startja után. A harmadik körben Biaggi az
élre állt, és megpróbált elhúzni üldözői elől. Ez egy ideig úgy
nézett ki össze is jön neki, nagy bánatunkra, de miután Rossi
megelőzte Roberts-et, és ment vagy 2-3 körrekordot egymás után, már
rajta volt Biaggi nyakán.
Éppen hogy csak felkészítettük látóidegeinket a kibontakozó
nagy csatára, a 10 körben Max Biaggi a szemünk láttára, és tőlünk
alig 100 méterre fetrengett el a sóderágyban. Persze, hogy a Rossi
táborral együtt ugráltunk örömünkben, még ha ez káröröm volt is, de
azért öröm.
Mivel Abe legalább 6-7 másodperccel volt Rossi
mögött lemaradva, az ifjú olasz magabiztosan nyerte meg a versenyt,
és mindössze
egy méhecskével kellett megküzdenie, aki valahogyan a
sisakja belsejébe tévedt, de szerencsére Rossi ki tudta zavarni egy
plexibillentéssel, ahogy mindez a futam utáni sajtótájékozatón
kiderült. Sajnos Abe nem tudta megtartani 2. helyét, mert Criville
és Capirossi ellenállhatatlanul jött fel a verseny vége felé, így
három Honda pilóta foglalta el a dobogó mind három helyét. Biaggi
az esés után még összeszedte a cuccát, és 10. helyen érkezett be a
célba, jókedvét még most is keresik a sóderágyban. Ezzel a
győzelmével Rossi biztos 29 pontos előnnyel vezeti a vb
pontversenyt Biaggi előtt, a harmadik Capirossinak már végképp
semmi esély a végső győzelemre.
Ennyi izgalom után nem siettünk nagyon a
tömeggel, leültünk még falatozni egy kis helyi
grilles húsit, kovászos uborkával, közben a cseh csajokat
osztályozni. A kijáratnál rendkívül óvatosak voltunk, semmi esetre
sem fordultunk volna rossz irányba, aminek tavaly egy 2 óras
gyalogtúra lett az eredménye a pályát övező erdőben.
Hazafelé az autó már kívülről ismerte az utat, de a gyors hazamenetelt a szlovák-cseh határon megpróbálták a szlovák határőrök kis munka szabotázzsal hátráltatni, amiért meg is kapták a magukat tőlünk, szóban, magyarul, a kocsiban. Mire hazaértünk alaposan elfáradtunk, senkivel sem kellett bárányt számoltatni. Ennek ellenére már most elhatároztuk, jövőre sem tarthatják meg a cseh futamot nélkülünk, és ezt mindenkinek ajánlom a figyelmébe!