Kunmadarasi majális

A rendezők minden évben egy kicsivel tovább mennek. Ezúttal a fő attrakció egy drag autó volt, ami délután kétszer is megmutatta, hogy milyen az, ha szinte korlátlanul áll rendelkezésre az aszfaltot fogó gumifelület. Ja, és ott voltak még a hostessek, akik ezúttal Kunmadaras feliratú egyenruhában tartották a napernyőt a rajtnál. A miniszoknyás lányok legjobb nézőpontja Gyöngyösi Róbertnek jutott, mert a moditwin Aprilia a mezőny legalacsonyabb motorja volt. Bocs, megfeledkeztem a kisebbik Papp Laciról, de a junior kategóriás versenyző nem sok érdeklődést mutatott a lányok iránt.

Vérfagyasztó kedvcsináló?

A felcsigázott nézőket a pályán belül érték a csalódások. A Vamann 2000 Drag Team nem tudott eljönni, mert a névadó szponzorcég kamionját külföldön baleset érte, és annak ügyeit intézte az egész stáb. Papp Laci egy héttel a verseny előtt kapta meg a Muzzytól a szezonhoz szükséges alkatrészeket, gyorsan összerakták a Kawasaki dragot, de itt a pályán nem akart beindulni a motor. Reménykedtünk sokáig, hogy sikerül a szerelőknek életet lehelni bele, de Orha Kornél tudós csapata mát tíz óra körül feladta a reményt, így a zöld szörny csak a fényképezőgépeknek pózolhatott. Erdős Csaba valahol máshol tartott bemutatót, így Belme Józsira várt a competition kategória hírnevének megmentése.

Egy évet pihent a Hayabusa drag, amivel Fucskó Antal annak idején megszerezte a bajnoki címet. A kalandos életű funny bike már a harmadik motoros alatt tűnik fel Kunmadarason. Fucsi állandó műszaki problémákkal küzdött, ezért Belme szinte teljesen újjáépítette a dragot, rengeteg saját ötlettel fejlesztve tovább. Még arra is volt energiája, hogy ügyeljen a motor Hayabusa-jellegére, ezért beépített az idom alá egy utcai műszerfalat, és meghagyta az önindítót az új blokkon. Ez már eleve önbizalomra vall, hiszen míg mások nem győzik lekönnyíteni a motorjaikat, addig Belme még le is terheli némi plusz súllyal.

A többi drag távolmaradása miatt a mattfekete szörnyeteg felé fordult minden figyelem. Tavaly Belme végigverte a hosszúvillás Hayabusával a superstreet mezőnyt, abban tehát senki nem kételkedett, hogy megfelelő előtanulmányok után ül Magyarország legerősebb (bocs Papp Laci!) dragjára. Mindenki kíváncsian várta, hogy a téli hónapok fejlesztőmunkája hogyan bizonyítja eredményét a gyakorlatban. Belme érezte a várakozást, erős lámpalázzal készült első nyilvános rajtjára.

Hadnagy Józsi hangja is visszafogottabb volt a rajtprocedúra alatt. Nagy a tét, hiszen Belme fejlesztése, technikai tudása, rutinja, minden megmérettetésre kerül a következő másodpercben. Talán elsikkad mindez, ha aznap akad más drag is a pályán, de most Józsi és a funny bike lett az ügyeletes sztár. Beállás egyenesbe, burn out. Némi füst, majd gurulás a rajtvonalhoz. Stage, sárga lámpasor, ZÖLD!

Tökéletes rajt, tökéletes gyorsítás, a motor kicsit jobbra húzódik, oda, ahol kicsit poros még a pálya. Belme visszahozza, kifut a negyedmérföldből, minden szem az időmérőn_ 8,9 másodperc! A lámpaláz elmúlt. Innentől kezdve az egész csak örömmotorozás volt. Magabiztos startok, nyolc és fél másodperc körüli idők, stabil tartás, még az egyre erősödő szél sem zavarta meg Józsit. A döntőben már lazított. Villámgyors rajtot produkált, Papp Lacit (aki most kénytelen volt az utcai ZX 12 R-rel beállni a compatition-be) ezzel maga mögött hagyta, az utolsó métereken aztán még vissza is vette a gázt, ezért csak 200 km/h és 9,6 lett az eredménye. De még így is majdnem egy másodpercet vert rá az ellenfelére.

A Speed Riders MC gondosan őrzi Kunmadaras motoros jellegét. Nem hiszem, hogy az autósok valaha is átvennék az uralmat a Motul Kupán. De a gyorsulási versenyek profi szintén már szerintem nem is az számít, hány keréken megyünk. Az extrémitás itt már akkora, hogy összemossa a határokat a járműkategóriák között. Arra jó volt a German Racewar csapat bemutatója, hogy kis ízelítőt kapjunk abból a világból, ahol nem szab határt a lóerőknek a kis méretű váz vagy a "keskeny" gumi.

Silvio Strauch kétszer gyorsult délután, másfél órás időközzel. Már a depóban beültették a kocsiba, a csapat többi tagja végezte el a rajthoz állást és ők távolították el az indítás előtt a kipufogók védősapkáit. Hagytak egy kis időt a fényképészeknek, aztán beindították a motort. Láttam a Racewar emberein a fülvédőt, ezért kétségbeesetten kerestem én is valami alkalmatosságot, amivel a kezemet mentesíteni tudom, hogy foghassam a fényképezőgépet. Végül a Bátszi Motor standján kaptam füldugót. Szerintem ezt hirdetniük kéne a rakétamotor júliusi bemutatója előtt.

Hiába állítottam a leggyorsabb sorozatfelvételre a gépemet, ha én nem voltam képes olyan gyorsan utánafordulni. Burn out után, ahogy a lóerők rászabadultak a hátsó tengelyre, a gumik átmérője megnőtt a centrifugális erőtől, és a nyolchengeres V-motor fülrepesztő recsegése egy szempillantás alatt már négyszáz méterrel arrébb szólt. Pedig óvatosságból nem is adták rá mind az 1200 lóerőt.

Matusik Andrea - már megint - verhetetlen volt a 125-ös kategóriájában. Azt hittem, idén már nagyobb motoron fogom viszontlátni, hiszen eddigi eredményei alapján biztos meg tudna ülni egy izmosabb gépet. Tökéletesen rajtolt végig, és fölényesen vert mindenkit. Csak a döntőben szorongatta meg Czimer Péter, aki két századmásodpercre bírta megközelíteni. Andrea Hondája nagyon jól összerakott motor, de az indulásokon is látszik a szépen csiszolt tudás.

A hatszázasban illusztris versenyzőt köszönthettünk: Márki Sándort, Kunmadaras polgármesterét. A polgármester úr gyönyörű időt futott az edzéseken, be is került a legjobb nyolcba, ahol viszont egy rossz rajt miatt alaposan lemaradt már az elődöntőben. A kategória nagy esélyese, Czinder Róbert viszont a középdöntőnél nem jutott tovább, mert kiugrott. Czinder megpróbálkozott egy merőben eltérő kategóriával is: benevezett a szociba egy MZ-vel. Sajnos itt sem jutott túl a középdöntőn. Ebben a géposztályban Boda Viktor egy igazi épített draggal indult, mert mi másnak nevezzem a zártszelvényből összeállított, szuperlapos építésű, Romet tankos, végletekig lekönnyített motort? Az edzéseken egész jól szerepelt, aztán a középdöntőben a beálláskor leállt. Újraindítani nem tudta, segítséget nem fogathatott el, kizárták.

Erről egy tavalyi jelenet jutott eszembe. Bossert dragja leállt a startnál, és azt a motort csak egy csapattársa segítségével indíthatták volna el, ezért elveszítette a futamot. Belme a benne hagyott önindítóval vállalt egy kis plusz súlyt, de ezzel függetlenítette magát. Okos!

Vissza az utcai motorokhoz! Ezúttal az ezresek kifejezetten lassúak voltak. Nagyon szoros csatákat láttunk, de senki nem ment 10 másodperc alá. Ráadásul kedvencem, a szegedi Vér Attila, akinek a papírforma szerint el kellett volna jutni a döntőig_ nem jutott el. Streetfighter verseny ezúttal nem volt, csak bemutató. De milyen! Szőllősi Pepe és Erdei Balázs félelmetesen jó szinkronmotorozást mutatott be. Ugyanezt még csiszoltabban a Demény testvérek. Angyal Zoli mutatványára sokaknak elakadt a szavuk. Háttal állva egykerekezett! Senki sem tudja ezt megcsinálni a világon! Három motorral adta elő a műsort, a preparált MZ a végén eldobta a hátsó kerekét stoppie közben, a fináléban azt kerülgette a másikkal, amiben meg első kerék nem volt.

Mókusról tavaly sokan mondták - én is -, hogy hiába volt nagyon ügyes a Simsonon, nem bír felnőni a Hondához. Nagy hiányossága volt a folyamatos stoppie, nem nagyon bírta megemelni a Honda hátsó kerekét annak ellenére, hogy a kismotorral óriásikat gurult. Most rácáfolt minden rossz híresztelésre. A télen nem sajnálta az új motort, össze-vissza törte, de mindent megtanult, és ugyanolyan Mókus-stílusban adja elő már a mutatványait, mint a Simsonnal. Bár amikor elengedte a Hondát, és rohant utána, ezúttal kissé hosszabbra sikerült a futás, mert a japán motor jobban gurult, mint a Pannónia. Mikor Mókus beért a depóba, a lihegő arcán láttam, hogy ezt nem egészen így tervezte.

Az a helyzet, hogy Mókus kissé megemelte már a közönség ingerküszöbét. Olyan extrém gyakorlatokat mutatott már, hogy nagyon nehéz saját magát felülmúlni. Ezért aztán az istenkísértés kategóriába tartozik az, amit most láttunk tőle: létrát szerelt a Pannóniára (nem is kicsit), és ennek tetejéről irányította a motort. A pálya hosszában kétszer fel-le mászott villámgyorsan (mint a mókus!), és úgy állt az utolsó előtti fokon, ahogy én még álló helyzetben sem mertem volna. Harminc fokban, sisakban, teljes öltözékben.

Már ennyi is elég lett volna Mókustól, de közben a háttérben már készítette a csapat a Hondát a következő számhoz. Láttuk, de nem hittünk a szemünknek. A motor fölé olyan keretet szereltek, amit Little Laugh és Pepe is használt a fejen átforduláshoz. Na de ott az egyik egy pehelykönnyű enduro, a másik meg minimotor! Mókus persze rájátszott, előtte a közönségtől elnézést kér, ha nagy bukás lenne a mutatvány vége. Nekiindul, fék, és egy szabályos átgördülés után egykerekezve megy tovább. Hatszor állt fejre a Hondával, és a tisztelt közönség tombolni méltóztatik.

Főszereplővé váltak a kaszkadőrök, pedig csak bemutató volt a cél. Viszont érdekes, hogy egyre népszerűbb a gyorsulás a streetfighterek között, hiszen az indulók között volt Hidi Miki, Szabó Ákos, Borsay Szabi. Igaz, egyik se jutott a legjobb nyolc közé, de nekik talán nem is ez volt a cél. Ha a dragok szempontjából nézem a versenyt, akkor a Motul Kupa most eléggé a mélyponton volt. De Belme teljes fényében megmutatkozott, így még nagyobb érdeklődéssel várjuk a júniusi nagy összecsapást, amikor összemérheti erejét a Muzzy-Kawával.