Az ördög meg az ügyvédje Mandellóba megy

Mit lehet tenni, ha egyszer ekkorra esik a Moto Guzzi gyár alapításának évfordulója, és ilyenkor van kinn a legnagyobb buli. Már az is nagy hőstett volt, hogy egyáltalán el mertek indulni, bár az is lehet, hogy csak egyszerűen nem voltak vele tisztában, mire vállalkoznak.

Az Alpokban legtöbbször esik az eső, és szeptember végén a hőmérséklet alig éri el a nulla fokot, és köztudomású, hogy motoron plusz tíz fok alatt már csaknem elviselhetetlen a hideg, még profi felszerelésben is. Ők mégis nekivágtak, hiszen Ákos, a Moto Guzzi Magyarország Egyesület elnöke hivatalos volt a legendás olasz márka világklubjának alakuló gyűlésére.

A Tarvízióig vezető első etap különösebb esemény nélkül telt, hacsak azt nem számítjuk, hogy a Nevadából kifogyott a benzin. Ennek ellenére este hétre már egy kellemes kis panzióban voltak, ahol megérkezésüket gerappa ünnepséggel tették emlékezetessé - némi grappa segítségével.

Másnap gyönyörű napsütés, plusz húsz fok, és az unalmas Pó-síkságon keresztül vezető autópálya várta az utazókat. Mikor Bergamonál lekanyarodtak Lecco felé, lassan megváltozott a táj. Ez az út már a hegyek felé vezet, változatosabb lett a vidék, a hőmérséklet fokozatosan csökkent. Ahogy elérték a Comoi-tavat, már lépten-nyomon a találkozó plakátjaival találkoztak, nem csoda hát, ha fokozódott az izgalmuk.

Mandello del Larioban egyenesen a helyi Moto Guzzi klubba érkeztek meg, ahol az olaszok lelkendezve fogadták a magyar márkatársakat. Mivel szállásuk még nem volt, a klub prezije felajánlotta, hogy aludjanak nála. Nem akartak kellemetlenkedni, így inkább a második ajánlatot fogadták el, és megkeresték azt a panziót, ahol a klubtagok találtak nekik szállást.

A szálloda egy pici faluban, két hegycsúcs között a völgyben volt. Arról, hogy itt szívesen látják a motorosokat, hamar meggyőződtek. A panzióban minden tele volt Moto Guzzi ereklyékkel, serlegekkel, fotókkal, plakátokkal, makettekkel.

Szombaton, mire visszaértek Mandellóba, már az egész várost elzárták az autósok elől, és motorral is csak a gyár előtti parkolóban lehetett megállni. Rengetegen gyűltek itt össze, a világ minden részéről érkeztek Guzzi tulajdonosok. A belépő 10 Euro volt, ami a gyárlátogatást, illetve a múzeum megtekintését is magában foglalta, egy ajándék pólót, és rengeteg prospektust is adtak hozzá. A pénz leperkálása után Ákos és Pisti egy kordonokkal elkerített folyosón találta magát, ahol árusok sora előtt kellett elhaladniuk, mielőtt bejutottak a múzeumba.

Délutánra hirdették meg a Circo de Mandello elnevezésű felvonulást, ami egy nagyjából száz kilométeres túra a Comoi-tó partján és a hegyekben. Mivel az útvonal nem volt biztosítva, az autósok befurakodtak a motorosok közé, így a hatalmas motoros konvoj nem marat együtt, ezért nem volt olyan jó hangulata a túrának, mint egy itthoni felvonulásnak. A túra felénél egy kisvárosban megállt a felvonulás, a motorokat egy parkolóban hagyva ismét egy múzeumba terelték őket, ahol pizzával és pezsgővel kínálták a márka szerelmeseit.

Mivel a pizzaszelettől csak még éhesebbek lettek, hát megálltak egy étteremnél megvacsorázni, majd tovább indultak, de valahogy elvesztették egymást a guzzikaravánban. Ákos a gyönyörű Belaggioba jutott. Erről a városról nevezték el Las Vegas legnagyobb kaszinóját, és itt élt egy ideig Liszt Ferenc is, akinek emléktáblája is van a városban.

Visszaérkezve bungalót béreltek a kempingben, hogy ne kelljen a hegyi szerpentineken kanyarogni a hatalmas buli után. Miután végigkóstolták a borárus összes borát, a nemzetközi moto guzzis asztaltársaság minden tagjának megtanították az olyan, feltétlenül szükséges magyar szavakat, hogy "egészségedre" vagy "köszönöm". A fergeteges jó hangulatot csak zavarta meg, hogy a színpadon a helyi gyermekkórus Bon Jovi slágereket énekelt gregorián stílusban.

Vasárnap reggel összecsomagoltak, és már indulásra készen gurultak vissza a gyár elé, ahol a World Moto Guzzi Club alakuló ünnepségét tartották. A nemzeti klubok képviselőit a színpadra szólították, és fennállásuk ideje alapján sorban adták át a világklub tagságát igazoló oklevelet. "Ékosz Ridzs" csak többszöri szólításra ismerte fel a nevét, pedig akkor már csak egyedül állt a színpadon, mint a legfiatalabb klub - talán legfiatalabb - elnöke.

Még az ünnepség végét sem várták meg, hiszen még aznap haza akartak érni, és csaknem 1200 kilométer állt előttük. Bár Olaszországban még mindig húsz fok volt, minden tankolásnál öltözködniük kellett, mert folyamatosan hűlt a levegő. Este hétre értek Tarvízióba, majd a rövid pihenő alatt eldöntötték, hogy a maradék két órás utat gyorsan lenyomják az osztrák határig, és ott majd elhatározzák, hogyan tovább.

Az Alpokban addigra leesett a hó. A kellemetlenségeket csak tetézte, hogy sötétedéskor elszállt a Nevada összes műszere. Nagyjából este fél tízre érkeztek a magyar határhoz, majd Rönökön beültek egy hotelbe felmelegedni, vagy aludni. Egy -két forró tea után úgy döntöttek, hogy nekivágnak a maradék kétszáz kilométernek.

A hideg annyira elviselhetetlen volt, hogy ötven kilométerenként meg kellett állniuk, egy idő után pedig a fáradtság is kezdett erőt venni rajtuk, de ilyen kevéssel a cél előtt nem akarták feladni. Éjjel kettőre értek haza. Az ezerkétszáz kilométert tizennégy óra alatt tették meg, ebből az utolsó kétszáz három és fél óráig tartott.

Persze az elszenvedett viszontagságokat az idő, a hazahozott szuvenír és az emlékek megszépítik. A tapasztalatokat pedig nem veheti el tőlük senki. Ezentúl Ördögh Pisti egész biztos, hogy minden túrára visz magával esőruhát, Ákos, pedig ha fázik, biztos felveszi a többi ruhája tetejére a magáé, hogy ha már a hidegtől nem is, legalább a széltől megvédje.

Jó hír, hogy 2003-ban nyár közepén, július 11-13. között lesz Mandellóban a Nemzetközi Moto Guzzi találkozó, ahová az egyesület hatalmas, közös túrát szervez.