no

Tortazabálás Brinkmann professzornál

2007.07.02. 07:55

Minden megtalálható itt, ami a motorosoknak kell, ezért is indultunk ide. Négynapos túránk alatt csak a Fekete-erdőben kb. 1100 kilométert motoroztunk, mindig más utakon úgy, hogy lényegében sosem mentünk kétszer ugyanazon az úton.

A Fekete-erdő már nem fekete

A Fekete-erdő 200 km hosszú, 60 km széles hegység Délnyugat-Németországban. Motorosok és turisták egyik legkedveltebb célpontja, ami nem is csoda, hiszen kanyargós hegyi utakat, változatos tájakat, remek látnivalókat és jó szállásokat találunk itt. Eredetileg nevét a táj az erdőrengeteg sötétjéről kapta, ami a XVII. századi erdőirtások miatt ma már nem teljesen igaz. A fákat először a Rajnáig, majd Hollandiába úsztatták hajóépítéshez. A faállomány erősen megritkult, emiatt erdős-dombos, hegyhátas vidék ma inkább.

Ezúttal nem együtt indultunk Budapestről, azt beszéltük meg, hogy Zürichben találkozunk. Tamás barátom hajnalban indult az osztrák-magyar határ mellől, reggel Bécsben autószállító vonatra rakta a motort, a hosszú autópálya szakaszokat elkerülendő, így délben Innsbruckban már motorral indult az Arlberg hágó felé, majd a Hochtannbergpass hágón keresztül St. Margarethennél lépte át a határt. Másfél órás motorozás után ért este Zürichbe. Svájcban mindenkinek meg kell venni az éves úthasználati matricát. Tankolni viszont már itt érdemes, mert Svájcban a benzin olcsóbb, mint Németországban vagy Ausztriában.

Vonattal a monoton autópályák ellen

Aki el akarja kerülni a hosszú autópálya szakaszokat, (még így is jut elég) az tegye fele a motorját vonatra. Wien Westbahnhofról mindennap reggel 7 órakor indul autószállító vonat, amelyre a motort is felrakhatjuk. Legkésőbb 6:30-ig kell megvenni a jegyet (elővételben is lehet). Az innsbrucki kocsira későbbi időpont is jó, a feldkirchit korábban zárják. A felrakás és a lejövet problémamentes és gyors. Már negyedórával az érkezés után motorozhatunk. Nem kell rögzítőket vinnünk, a lekötést a vasúti kocsihoz az ÖBB végzi, szakszerűen és sérülések nélkül.
A jegy ára motorra: 30 euró
Menetrend: EC 662
Wien Westbf: 7:00
Innsbruck: 11:43
Feldkirch: 13:32

Másnap reggel indultunk, Waldshutnál a Rajnát átlépve egyből a Fekete-erdő lábánál voltunk. Térképnek 1:175 000 léptékűt választottunk, hogy a kis utak is láthatók legyenek – itt van belőlük elég.

Az Alb völgyében motoroztunk északnak, első megállónk Sankt Blasien kisvárosa volt. Itt található Európa harmadik legnagyobb templomkupolája - nagyobb csak a vatikáni Szent Péter-bazilika és a firenzei Mária-templom. Kis pihenő után Todtmoos felé indultunk, felfelé a hegyekben, hogy a meleg elől meneküljünk. Fenn valamivel enyhébb az idő, olyan 30 fok körül. Todtmoos-Bernau-Schluchtsee útvonalon motoroztunk. Rettenetesen melegünk volt. A freiburgi vidék Németország legdélnyugatibb és egyben a legmelegebb területe is. A meleg valahogy megszorul itt, nyáron a 34-36 °C sem ritka. A magasban még csak-csak elviselhető a hőmérséklet, de a szélesebb völgyekben egyszerűen fullasztó a motorosruha. Ezért kora délután mindig kerestünk egy megfelelő patakot vagy tavat, és egy órát hűtöttünk magunkat. A Schluchtsee, egy felduzzasztott tó, ideális fürdőhely volt, a szabad strandokon mindenütt lehet fürdeni.

A rövid frissítő fürdés után körbemotoroztunk a híres Titiseet, ettünk valamit, és az 500-as úton északnak indultunk. 10 km után balra lekanyarodva a Hexenloch malomhoz kanyarodtunk. Ez Németország legrégebbi malmainak egyike (13 lóerő), ma is működőképes, kedvelt motoros találkozóhely. Kávézás után továbbindultunk Gutach, majd Waldkirch felé. Az esti napsütés a hőségen nem enyhített, az égbolt sárgás-fehéren izzott. Ezért a völgyből felmentünk az 1242 méteres Kanderre, ahol kicsit elviselhetőbb volt a hőmérséklet. Mivel volt sátrunk, úgy döntöttünk, hogy egyelőre nem próbáljuk ki a fogadókat – amelyek falai szintén át voltak melegedve – a szabadban éjszakázni célszerűbbnek tűnt. Este még Sankt Peter rokokó kolostorát néztük meg, majd elindultunk szálláshelyet keresni. Hamar rájöttünk, hogy ez annyira nem egyszerű dolog, mert az összes alkalmasnak ígérkező hely valakinek a tulajdonában volt, körbekerítve. Így egy fél órába is beletelt míg sötétedéskor egy erdőszélen felverhettük a sátrat.

A Schwarzwaldklinik (Fekete-erdei klinika) tévéfilmsorozatot a közelben forgatták, Glottertalban. Brinkmann professzor ismert klinikája magánintézet, de ma is szívesen tájékoztatnak a sorozatról a falubeli Café Schillben.

Finomságok

Ha a Fekete-erdőben motorozunk nem kell lemondanunk a kulináris örömökről sem. Ki ne ismerné a Feketeerdő-tortát, a Schwarzwälder Kirschtorté-t, amely az itteni cseresznyepárlatból készül. A torta nem itt készült legelőször, de a nevét innen kaphatta, mivel a cseresznyepárlatot (vagy cseresznyelikőrt) előszeretettel készítik errefelé. Csokis, habos, cseresznyés, alkoholtartalmú csodasütemény. A schwarzwaldi sonka szintén híres, neve EU-védjeggyel védett, érdemes megkóstolni. De ugyanígy megpróbálhatjuk a schwarzwaldi füstölt szalonnát is. Schwarzwald italkülönlegessége az Obstwässerle nevű gyümölcspárlat, amit motorosnak korlátozottan ajánlunk.

Reggel a péknél friss péksüteményeket vettünk és kávéztunk, majd a forgalmas 294-es útról Elzachnál balra letérve a 792 méter magas Hohe Geisberg mellett Ettenheimbe motoroztunk. Nagyon szép út volt, de már megint kezdett meleg lenni. Elértük a hegység nyugati határát és a Rajna völgyébe jutottunk. A melegnek köszönhetően ismert szőlővidék ez, a hegyoldalak tele vannak ültetvényekkel. Lahr városát keletről elkerülve visszamentünk a hegyekbe, megnéztük Geroldseck várát, majd a patakban hűsöltünk egy órát. Meg akartuk nézni az egyik legismertebb várat a szőlővidéken, és előre felkészültünk a forróságra. Ennek ellenére sosem fogom elfelejteni azt a sisakba csapó 50 fokos forró levegőt, amikor Oppenau és Oberkirch felé a mellékútról kikanyarodtunk. A környék kihalt volt, amikor a Staufenberg kastélyba értünk. A panoráma-kilátást a hőség élvezhetetlenné tette, nem is maradtunk sokáig. Egy előttünk elhaladó gyors zivatar remek motorozóidőt teremtett, megvártuk, míg felszárad, amikor az 500-as Schwarzwald Hochstrasséra rákanyarodtunk. Ez a motoros-főútvonal a hegységen keresztül, a gerincen vezet végig 50 km hosszan Baden-Badenig. Kiváló aszfalt és gyors kanyarok. Éppen ezért radar is előfordulhat erre. A fákat a gerinc alatt 1999-ben vihar tarolta le, ezért csodás kilátás van a környező völgyekre.

A baden-badeni kaszinókat kihagytuk a pénznyerés (-vesztés) lehetőségét másra hagyva, és keletnek fordultunk Gernsbach kisvárosa felé. Vacsorát itt vásároltunk, és Reichental mellett egy vadászháznál éjszakáztunk. Forrásvíz és csapvíz is volt.