Női bugyi a rendszámtáblán

2010.06.23. 05:06
303 hozzászólás

Nem a motoros gyorshajtás okait akarom leírni. Minek? Csak az nem lépte át legalább egyszer a sebességhatárt, aki toronydarut vezet. Előfordul, néha-néha nagyobbat teker a csukló – észre sem vesszük, máris tízzel, hússzal, harminccal átlépjük az előírt limitet.

Ebben én nem látok veszedelmet: ha az útviszonyok és a forgalom megengedi, miért ne mehetnénk néha a biztonságos határon belül gyorsabban. Mielőtt az önjelölt erkölcscsőszök nekem esnek, nem az óvodák és játszóterek környékére gondolok, nem az ész nélküli jaszkarizásra mondok áment.

Azonban nem igazán tudok megbékélni azzal a csoporttal, amelyet tudatos gyorshajtóknak nevezhetünk. Ők alapból arra készülnek, hogy a szabályokat megszegjék, és ez kívülről is látszik. Az igazi sportmotorosokkal szemben ők nem a másodpercek, hanem a traffipaxok ellen harcolnak – eszközük a láthatatlan rendszám.

Az egyik legelterjedtebb a sosem mosott felület, de ez annyira ártatlan kis trükk, mint egy köpőcsöves támadás az általános iskola harmadik osztályában – egyikünk sem pucolja ugyanolyan erővel a rendszámtáblát, mint a sisak plexijét. Az igazi kemény csávók a sárhányó aljára, a kerék elé csavarják föl a fémlapot, hogy a kamerának esélye se legyen a leolvasására. Gyakori a rendszám visszájára fordítása, amely egy közúti ellenőrzés során még kibeszélhető: „a haverok megfordították, jajj, velem csesztek ki, nem én magukkal, már rakom is vissza drága, kedves biztosurak!”

Az ejnyebejnye mértéke csak a rendőrökön múlik, hisz ez is tilos. A KRESZ 5. § (1) bekezdésének a) és b) pontja alapján a közlekedésben csak olyan járművel szabad részt venni, amelynek jogszabályban meghatározott érvényes hatósági engedélye és jelzése van. A közúti járművek forgalomba helyezésének és forgalomban tartásának műszaki feltételeiről szóló 6/1990. (IV. 12.) KÖHÉM-rendelet 27. § (1) bekezdése alapján a járműre – az e célra kialakított helyre – a jogszabályban előírt hatósági jelzést feltüntető táblát kell felszerelni.

A járművek rendszámmal történő ellátásáról és a közúti közlekedési igazgatási feladatokról szóló 35/2000. (XI. 30.) BM-rendelet 47. paragrafusa az alábbiakat mondja ki: a motorkerékpár hátuljára B típusú rendszámtáblát kell felszerelni. Nem elég a járművet az előírásoknak megfelelő módon rendszámmal ellátni, hanem a KRESZ 5. § (5) bekezdésének is eleget kell tenni: a hatósági jelzést a járművön jól olvasható állapotban kell tartani, azt megváltoztatni, meghajlítani vagy letakarni tilos. Bugyi a rendszámtáblán, marék iszap, lelógó övtáska vagy nagyemmó matrica – mind felejtős.

Ezt a passzust többen ajtózsanér közbeiktatásával próbálják meg kikerülni. A rendszám látható marad, olvasható és takarva sincs; igaz, nagyobb gázra azonnal felfekszik a szélre és nem lefotózható. Ugyan a KRESZ és a 6/1990-es KÖHÉM-rendelet nem mondja ki a fix rögzítés szükségességét, de az előírt jó olvashatóság ezt is felülírja. Megúszni ugyan meg lehet, de törvénysértő.

Ha a rendszámot nem az előírások szerint helyezték el, vagy a járművön nem az előírt számú hatósági jelzés van elhelyezve, fennáll a veszélye, hogy ezt a szabálysértésekről szóló 218/1999. (XI. 28.) kormányrendelet 54. paragrafusa alapján a közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértésének minősítik.

A motorkerékpár egy rendszámtáblájának eltávolítása már ok a bűncselekmény megállapítására. Ha rendőri intézkedésre kerül sor, külön vizsgálják, hogy a rendszámtáblát eltávolították, meghamisították, esetleg egy vagy több karakterét leragasztották, olvashatatlanná tették, vagy más karakterré változtatták. Ilyen esetben a rendelet 84. § (1) bekezdése alapján a rendszámtáblát és a forgalmi engedélyt a helyszínen elveszik és a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 277. paragrafusába ütköző, egyedi azonosító jel meghamisításának gyanúja miatt büntetőeljárást indítanak.

A 6/1990 KÖHÉM-rendelet 28. § (1) bekezdése szerint a hatósági jelzést, illetve annak tartószerkezetét a motorkerékpárra hátul, a jármű hosszirányú függőleges felezősíkjában vagy attól balra kell felszerelni. Legalsó engedélyezett pozíciója az úttest szintjétől legalább harminc, legfelső legfeljebb százötven centi magasságban lehet olyan helyen, ahol könnyen leolvasható.

A megfelelő megvilágítás hiánya is duzzogásra adhat okot a hatóság részéről: a 49. § (1) alapján a hátsó rendszámtáblát megvilágító lámpával kell felszerelni. A hatósági jelzést színtelen fénnyel, teljes felületen, egyenletesen és olyan fényerővel kell megvilágítani, hogy az álló jármű rendszámát sötétben, tiszta időben legalább húsz méter távolságból el lehessen olvasni. A lámpa hátrafelé közvetlenül fényt nem bocsáthat ki.

Ennyit a törvényről, hiszen a tudatos gyorshajtókat ez nem érdekli. Népszerű válaszuk, hogy úgysem állnak meg, hisz motorjuk gyorsabb a magyar rendőrautóknál, a rendszám meg a kis trükkök miatt úgysem leolvasható. A motorosok ellen időről időre beélesített razziákon túl valóban nem gyakori, hogy üldözni kezdjenek egy közel háromszázas végsebességre képes sportmotort – értelme sem volna. Szerintem, ha nem merül fel súlyos bűncselekmény gyanúja, mondjuk nem egy gixxeren menekül a móri gyilkos, akkor nem mozdul rá a járőr. Kiköphet egy sűrűt, kívánhatja másnak a pár vesét, de a hatósági Astra nem alkalmas arra, hogy Cobra 11-et mímeljenek az M2-esen.

Persze a motorok kilencvenkilenc százalékának van műszakija és a rendszáma is rendben, esetleg csak egy picit koszos. Ezt még a rendőrök is lenyelik, maximum hátraküldik a vezetőt letakarítani. A rendszámhiány ügyében a legnagyobb vétket maga az állam követi el. Évek óta képtelenek arra, hogy a segédmotoros kerékpárokra és az illegalitás határán egyensúlyozó ötvenesekre valamiféle hatósági jelzést akasszanak.

A ganajgombócként görgetett tehetetlenségükön kívül semmiféle okuk nincs, hogy a jelöletlen robogók fölött szemet hunyjanak – a baleseti statisztikákban sokkal nagyobb nyomot hagynak, mint az a néhány száz sebességfüggő, rendszámtakargatós nagykamasz. Már tíz éve is késő lett volna, de a halogatás ide vezetett: ellenőrizhetetlen, kaotikus állapotok és vihogó tolvajok – ez a probléma, nem az a néhány, női bugyival álcázó idióta.

fotó: Gilicze Bálint