Kell-e mindenkinek motoroznia?

Ha csak a címben feltett kérdésre adott nemleges válasz mögötti érvekre vagy kíváncsi, akkor egyszerű: egy motor irányítása egyszerűen nagyobb figyelmet, jobb fizikai kondíciót kíván, mint egy autóé, és mivel az esetleges hibák súlyosabb következményekkel járnak, egyszerűen jobb mentális állapot szükséges hozzá. 

Persze az egész csak teoretikus, mert akkor sem motorozna mindenki, ha kötelező lenne, így érdemesebb onnan megközelíteni a kérdést, hogy

mi lesz jobb, ha hirtelen sokan elkezdenek motorozni?

Akik motort, kiegészítőt, alkatrészt árulnak, jobban fognak élni. Az ő jólétük pedig motiválja a vállalkozó kedvűeket, hogy alapítsanak ők is üzletet a motorozásra, az ügyfelekért folytatott verseny pedig jót fog tenni a szolgáltatások színvonalának. De nem csak újabb üzletek lesznek, hanem jobb képzések, hangulatos út menti büfék, versenypályák - legalábbis elméletben. Sőt, ha nagy a kereslet, a motorok és a motorozáshoz szükséges cuccok is olcsóbbak lesznek: az importőrök minél nagyobb tételben rendelnek készletet, annál kedvezőbb áron jutnak a termékhez a gyártóktól.

A városokban tavasztól őszig csökken a dugók száma, egyszerűbbé válik a parkolás, és tisztább lesz a levegő - mindennek eredményeként jobb lesz időt tölteni a városban, kevésbé érzi úgy a lakos, hogy az agglomerációba kell menekülnie, hogy aztán órákat álljon munkából jövet-menet a dugóban.

Tehát az optimista forgatókönyv szerint mindenkinek jobb lesz. Én viszont egyszerűen szkeptikus vagyok az optimista forgatókönyvvel kapcsolatban, és felteszem a másik kérdést is.

Mi lesz rosszabb, ha többen motoroznak majd?

A kereslet-kínálat felborulása például a végfelhasználó számára nem biztos, hogy annyira jó lesz. Aki látta már Magyarországon valaminek a hirtelen felfutását, autónepperkedéstől kezdve a vendéglátózáson át az ingatlanozásig, az azt is megtapasztalta, hogy ilyenkor a tisztakezű, becsületes, szorgalmas üzletembereknél nagyobb számban bukkannak fel leleményes gazemberek, akik hatalmas lendülettel ugranak rá a piacra. A pesszimista (a hívői szerint: realista) jóslat szerint gombamód fognak szaporodni a kontár szervizek nagypofájú vezetővel, a gyors meggazdagodásban reménykedő kétes nepperek, és azok a kereskedők, akik szentírásként kezelik Stadler József első törvényét (amit meg lehet áfázni, azt meg is kell áfázni). Tehát a kereslet megugrásától romlani fog a szolgáltatások színvonala.

A városi közlekedés élménye sem biztos, hogy javulni fog, hiszen önmagában az a tény, hogy többen érintettek benne, nem hozza automatikusan magával azt is, hogy nő a tolerancia. Például a városi autózásban is igen sokan érintettek, aztán mégsem a békés, megértéssel teli együttéléssel írnám le a jelenséget. Budapesten egyébként éppen azért jó motorral közlekedni, mert kevesen vagyunk, mindig van egy rés, ahol elférsz. Szóval sok motorral/robogóval a városi közlekedés hiába lesz összességében gyorsabb és jobb, a mostani városi robogózással/motorozással összevetve rosszabb lesz, részben azért, mert az új beszállók nem feltétlenül fogják ismerni az ehhez szükséges etikettet.

De nem csak városban lesz kicsit rosszabb motorozni, a motoros forgalom mindenhol megnőne - a jó motoros útvonalak mellett már most rühellik az egészet, a növekvő tömeg csak felgyorsítaná a korlátozások és kitiltások bevezetését.

Az igazat megvallva, nem tartok attól, hogy a fenti két forgatókönyv közül bármelyik is megvalósulna, ugyanis a világ más irányba megy. Aki érzi a bugit a motorozásban, annak első sorban gazdagnak kell lennie, mert mind az új, mind a használt motorok egyre drágábbak - a megvásárlásuk és a fenntartásuk egyaránt, így nem arról van szó, hogy a fiatalokat egyre kevésbé érdekli a dolog, hanem csak simán annyi, hogy akinek kevesebb pénze van (pl. a fiatalok és a szegények, akik 60-70 éve éppen a fő célközönségei voltak az egésznek), azok egyszerűen kiszorulnak belőle.