Istennel, motorokkal és rendőrséggel megismerkedtem körülbelül ugyanaz az időbe, mint kis srác.
|
Ez történt, hogy szomszédba lakot egy asztalos mester, aki nagyon vallásos volt, és minden szabad időt nem úgy, ahogy egy rendes paraszt ember tölti el a falu kocsmába, de inkább bejárt templomba.
Volt neki hat gyereke, ebből négyen
ministráltak a papnak, két leány nem tudott, mert még akkor nem
volt emancipáció (ahogy tudom még mindik se ministrálnak, ha már
van is emancipáció).
Lényeg az, hogy a legkisebb fia volt nekem legjobb barátom.
Az apja tartotta fiúkat elég szigorúan, és kellet nekik segíteni
más templom munkákba is. Legjobb volt az, hogy ők voltak megbízva
harangozással. Minden fiú a faluba irigyelte őket, és néha-néha
valamilyen vesztegetéssel elvittek egy pár srácot harangozni. Nekem
mind a legjobb barátjának volt külön státusza, és
gyakran átengedte a legkisebb harangot nekem. Úgy húztam,
mint őrült. A közepes és a nagy harangot húzták idősebb testvérek,
mert marha nagy voltak (a harangok, és fiúk is).
Már nem emlékszem pontosan, de azt hiszem, hogy
vasárnapon volt, amikor délközbe kellet megszólalni a harangot.
Ketten Petivel fölmásztunk a templomtoronyba, és Peti intett nekem,
hogy harangozzak a legkisebb harangon. De nekem más volt az
eszemen. Valahogyan sikerült elgyőzni a barátomat, hogy
a kis harang helyet szolitcsuk meg a legnagyobbat.
Mindaketten húztunk, ahogy bírtunk, de valahogyan sikerült csak egy oldalt ütni. Nem tudom honnan ez származik, de hogy ha nagy harang szól, csak egy oldalán, azt jelen, hogy falut ért nagy veszedelem. Gyerekek, egész falu ott volt a téren, amikor lejöttünk a toronyból. Pofonokat nem számítom. Ez a jelenet többet adott nekem az ateizmus fejlődésnek, mint egész kommunista rendszer éveken keresztül.
Aztán megismerkedtem gonosz rendőrbácsival, mert rászedtem a
haveromat, hogy lopjuk el az apjától büdös szivarját, és sikerült
felgyújtani másik szomszédnak fél házát (de ez már másik story), és
a szülei totálisan eltiltottak neki barátkozni velem. De akkor már
nem bántam, mert megismerkedtem motort, és volt más barát is.
Amikor keresztény motorosokat láttam először nagy kereszttel a hátukon, nagyon megörültem neki. Gondoltam magamnak, keresztesek gyülekeznek össze, bisztos lesz megint nagy keresztes mozgalom keletre, mint középkorba volt. Ez nem is rossz dolog, gondolkodok. Férfiak elmennek hosszú időre, ott hagynak utánuk fiatal menyecskéket, és barátnőket, lesz miből válogatni.
Nagy izgalommal vártam a bejelentést. Igaz,
hogy nem lovon közlekednek, de a vasparipának el kell idő hozzá,
hogy eljusson Jeruzsálemig és vissza, addig
lesz bőven időm egy pár elhagyott léleket és testet
megvigasztalni. A legnagyobb csalódásra megtudtam, hogy a
vasparipán száguldó nemes vitézek nem közel keletre indulnak hitet
terjedni, de inkább itthon beverni az isten hittelen fickóknak és
csajoknak.
Egy ideik nem volt velük semmi dolgom, ők mentek egy úton, én pedig más utakon. Ha találkoztunk, akkor egymást elkerültünk. Aztán Greg Hirst, aki vezeti a Brotherhood CMC (Catholic Motorcycle Club) organizált promotional ride motoros találkozót a bathursti motorversenyekkel, amelyik rendőrség 83-tól eltiltotta, mert pimaszon viselkedtek (rendőrség), és meg voltak verve. A zsaruk nem szeretnek vesztesek lenni, és egész rendezvény betiltottak.
Az hiszem, vagy tizenöt évig tartott
visszahozni a motoros találkozót, és Greg volt egyik a szervezők
között. Másik szervező volt egy privát company, amelyik pár holnap
múlva az esemény után csődbe jutott (nem volt benne a kezem,
ahogyan néhányan gonoszan rágalmasak engemet). Egy párezer motoros
vett részt a promotional ride-on.
CMC-vel találkoztam úgy, hogy János valamelyik napon összefutkozott velük az úton, és mielőtt elment Magyarországra, bemutatott engemet nekik, nehogy egyedül morozzak a két balkezekkel ismeretlen tájakon. Nem említve egy kissebséget, hogy még az Isten is az ők oldalon áll, mi nem mindegy, ha valami probléma van az úton.
Nem tudom, hogy Magyarországon már létezik
ilyen stílusú motoros klub. Többet meg foktok tudni az interneten,
mert majdnem mindenkinek van web oldala. Ha valakinek jó megy az
angol,(jobban, mint nekem magyar), akkor nagyon javasolok elolvasni
könyvet The Brotherhoods (inside the outlaw motorcycle clubs) by
Arthur Veno, akinek most megjelent a könyve az ausztrál motoros
klubokról.