Quaduljunk meg!

2006.08.03. 13:36

Mit tehet a szegény motoros, aki a görög tengerpartig vezető röpke 1000 kilométert kényelmi szempontokból repülővel vagy autóval teszi meg, de ott úrrá lesz rajta a motorozás utáni vágy? Egy hétig bírtam. Majd úgy döntöttem, megnézem, mit kínál a görög motorkölcsönzők piaca a magamfajta turistáknak, nemzetközi nagymotoros jogosítvánnyal a zsebben, benzingőzre éhesen.

Az első lelkesedés gyorsan lecsillapodott, amikor kiderült, hogy az úton-útfélen fellelhető, "Rent a moto" felirat mit is takar: a görög szabályozás 50 köbcentiben maximalizálja a külföldiek számára kölcsönözhető járműveket, legyen szó akár robogóról, Mad Max típusú bukókeretes kétüléses homokjáróról, vagy quadról.

A közeli nagyvárosban jogsival lehetne ugyan komolyabb motort is bérelni, de annak kölcsönzési költségei egyfelől irreálisnak tűntek (100 euró egy napra egy 5-6 éves, széthajtott Suzuki GS 500-ért azért mégiscsak túlzás), másfelől pedig a kaució összege csillagászati, szerény becslésem szerint a fél motor kitelne belőle. Felajánlották ugyan, hogy a kaució helyett az útlevél is elég lesz, és a hatóságok számára kielégítő az a sajtpapír, amit a kölcsönző kiállít.

A görög rendőrségnek alapvetően joviális a hozzáállása a papucsos-rövidnadrágos turistákhoz, de nem úgy a motorosokkal szemben, akik mint mindenhol, itt is társadalmon kívüliek. Valahogy a sajtpapír elégségességéről nem kívántam saját szemmel meggyőződni, különösen miután kiderült, hogy az 500-as motorhoz is ugyanaz a tökhéj-sisak jár, mint az erősen Simson-szerű robogókhoz.

Megbékéltem a gondolattal: ebből nem lesz nagy motorozás, megelégszem valamivel, ami elvisz A-ból B-be az üdülőfalun belül, és esetleg megbirkózik a salakos-homokos dűlőutakkal, amik reményeim szerint a Khalkidiki-félsziget partján fekvő búvárparadicsomokba vezetnek majd. A gépjárműkínálat ezekkel a feltételekkel elég gyorsan leszűkült, mivel a Gilera Runnerek virsligumijai nem kimondottan erre az igénybevételre lettek kifejlesztve, tehát maradt a quad. Kicsi ugyan, de legalább olcsó, és azt állítják, hogy mindenhol elmegy.

Szert is tettem egy remek, 50-es PGO X-Rider quadra, mini-kengururáccsal és méretéhez képest termetes gumikkal. Büszkén hagytam el a kölcsönzőt, mivel a legkedvezőbb városon belüli ajánlatot megragadva, 25 euróért kaptam meg 24 órára a tengerkék csodát. Az utcából kikanyarodva gyorsan rájöttem, bizonyos szolgáltatásokról lemondtam azért az 5 eurós árkülönbségért cserébe, ami a Christie kölcsönzője és a többi "Rent a moto" ajánlata között volt.

A digitális, bár minimalista kijelző szerint konstans 0 km/h-val haladtam, a jobb visszapillantó tükrömet valaki leszerelte (igaz, ami igaz, örüljek neki, hogy a baloldali megvan), a hátsó, csomagtartó-szerű kapaszkodón pedig egy másfél méter hosszú fém zászlórúdon a kölcsönző zászlója lengedezett. Ez utóbbit egyébként az első adandó alkalommal leszereltem, mondván, majd visszarakom másnap.

Motive Power Industry

Az ázsiai gyártóról annyit érdemes tudni, hogy vezető robogó, quad és buggy exportőr Taiwanban, 10 éven keresztül technikai együttműködésben fejlesztett az olasz Piaggióval, quadjait 50-es, 90-es, 110-es, és 150-es blokkal kínálja. Volt szerencsém a cég másik gyártmányához, egy kétüléses PGO Bugriderhez is, amit 200 kilós száraz tömege ellenére ugyanaz az 50-es blokk hajt, így aztán finoman szólva nem ájultam el a nyomatéktól, de bulinak - és a direkt kormányzás okán alkarerősítésnek - jó volt. Ilyet egyébként óránként 15 euróért bérelhetünk Görögországban.

Az 50-es PGO quad közúton egy benzines fűnyíró menetstabilitásával rendelkezik, így a legkisebb bukkanó hatására is megcélozzuk a szemközti sávot. Salakon és aprókavicson azért a kis PGO is tud kellemes meglepetéseket okozni. Farolgatni, helyi apartman tulajdonosokat porfelhővel bosszantani remekül lehet vele, ez pedig már önmagában megérte a 25 eurót.

A remélt bóklászás a tengerparton viszont elmaradt, mert pár méter után már tengelyig ültem a homokban. Tanulság: talán mégsem megy el mindenhol. A kölcsönzőben egyébként a lelkemre kötötték, hogy "Don't use outside city, ok? Bad for the engine_", vagyis tört angolsággal "Ne vidd ki a városból, mert az rossz a motornak", városon belül pedig nekem volt nagyon rossz. A kölcsönző zászlajának leszerelésével legalább elkerültem, hogy aznap a kölcsönzős felismerje a saját, vastag porréteggel fedett járgányát.

Az öt különböző állásba állítható felfüggesztésről én is csak a gyártó honlapján olvastam, az összes kölcsönözhető darab közepes értékre volt állítva, hogy egyformán jó (vagy rossz) rugózási tulajdonságokkal rendelkezzen salakon és aszfalton. Utólag egyébként vásárolható hozzá gyári kit, mellyel szélesebb gumikra, hosszabb lengőkarra és hátramenet fokozatkapcsolóra tehetünk szert.

Benzinszintjelzőről ne is álmodjunk, szóval praktikus legalább egyszer tankolni, mert nem volt ritka látvány, hogy izzadó turisták tologatnak robogót vagy quadot a benzinkút felé. Az elvi fogyasztást alapul véve ugyan 350 kilométert is megtehetnék vele, ami nem túl valószínű egy nap alatt, de az Euro2-es, 50-es motor is gyorsan tud 4 litert fogyasztani két személlyel.

Jót derültem, amikor láttam, hogy az Engine Stop gombot laza egyszerűséggel egy csavarral kiiktatták, mert a kölcsönzős megunta, hogy dühödt külföldiek jártak vissza egész nap, hogy sem önindítóval, sem berúgásra nem indul a gép, holott csak elfelejtették visszabillenteni a kapcsolót. Ezen annyira nem is vagyok meglepődve, hiszen kölcsönzéskor is csak az útlevelemet, illetve annak számát kérték, valamint még egy iratot - elvileg jogosítványt -, de a 25 euró kicsengetése után szerintem a lejárt BKV bérletem számával is beérték volna.

Tény, hogy a kis PGO vezetése nem igényel különösebb jártasságot a gépjárművezetés terén, ennek ellenére az enyém tankjának a tetején horpadások voltak. Máig nem értem, hogy bírt valaki egy ilyen harmatgyenge négykerekűvel fejre állni.

Mindent összevetve teljesen rentábilis volt a kölcsönzésbe fektetett összeg, annak ellenére, hogy egy apartman tulajdonos megkergetett - nem ért utol -, a kezemen pedig lett egy-két vízhólyag. Reggel slaggal lecsapattam róla a porréteget, visszacsavartam a zászlócskát, így aztán mindenki elégedett lehetett. Ugye-ugye, hogy csupán 25 euró a boldogság?

Műszaki adatok:

Motor: kétütemű fekvőhengeres, léghűtéses
Lökettérfogat: 49 cm 3
Keverékképzés: karburátor
Váltó: automataváltó
Felfüggesztés: öt különböző állásba állítható első és hátsó felfüggesztés
Fékek: elöl eléggé visszafogott fékerejű dobfék (Mad Max kör kizárva), hátul 180 mm-es tárcsafék
Üzemanyagtank: 7 liter
Száraz tömeg: 124 kg
Fogyasztás: papíron 2 l/100 km, de gyakorlatban ezt nekem egészen 4 literig sikerült feltornászni.
Maximális sebesség: papíron 70 km/h, de a gyakorlatban 50-nél többet üveghangon sem tudtam belőle többet kicsikarni
Ára: Magyarországon nem találtam hivatalos forgalmazót, a környező országokban a 2006.-os modell ára 600 000 forint körül van, (ami engem illet, én kicsit sokallom).

Tisztelt szerző!

A totalbike.hu-n olvastam görögországi quadkölcsönzési élményeit. A quadokhoz nem fűznék hozzá semmit, mivel nincs tapasztalatom velük kapcsolatban: soha nem mentem eggyel se.

A cikkel kapcsolatban viszont, nem értek egyet azzal a megjegyzésével, hogy kint is társadalmon kívüliek a motorosok. Rengeteg motoros van, a nem motoros közlekedők pedig sokkal jobban figyelnek a motorosokra. Főleg azért, mert aki éppen autóval megy valahova, vagy korábban maga is motorozott, vagy most is csak azért nem motorral megy, mert valamiért a kocsira van szüksége (bevásárlás, messzebbre megy stb.).

Jártam Szalonikiben, Athénban, Pireuszban motorral, először nagyon izzadtam, stresszeltem, annyira kellett mindenre figyelnem, aztán mikor rájöttem, hogyan kell kint közlekedni a városi dugókban motorral, felüdülés volt minden kilométer. Az a trükkje a dolognak, hogy nem kell állandóan a tükröket figyelnem, azon rettegnem, hogy ha szlalomozok a kocsik között, akkor vagy valamelyik autó, vagy gyorsabb motoros elkaszál hátulról, mert pont holttérben jött, vagy nem vettem észre. Az a hallgatólagos szabály, hogy mindenki az előtte haladóra vigyáz. Így mikor a kocsisor másik oldalán vesz észre az ember egy kis helyet, ahol elfér a kocsisor mellett, akkor csak átszlalomozik oda és meg van oldva a dolog. A mögöttem jövők, lassítanak és elengednek, és valahogy nem dudálnak. Nem a rendszám miatt engednek el, látva, hogy külföldi, mert a magyar eu-s rendszám nagyon hasonlít a görögre. Volt, hogy görögök tőlünk kértek útbaigazítást.

Idén történt saját motorral görög földön velünk, hogy szerpentines szakaszon megelőzött egy Smart (félelemérzet az nincs a görögökben. Azon a kanyargós úton úgy menni azzal a kocsival.. .) Aztán pár km-rel később, az egyik hajtűkanyar után áll az úton, félig kilógva a kocsi ablakán, veszettül integetett az előbbi smartos fickó. Nem értettem mi baja van, de hát pont útban volt, így jelentősen lassítottam. Mikor közelebb értem a kanyarba, akkor láttam, hogy pont azon az íven, ahol mentem volna, egy jó nagy olajfolt van az úton. Hát ezért integetett. Emlékezett rá, hogy jön mögötte egy motoros. Őszintén, itthon előfordulna ilyen? Az idei 5400 km-es görög túránkon nem fordult elő, hogy le akartak volna szorítani az útról, vagy egyszerűen nem vették volna figyelembe, hogy én, mint motoros ott vagyok. Amint hazajöttünk, másnap munkába menet máris megtörtént, hogy a saját sávomból kiszorítottak autóval. No comment.

Visszatérve a Görögországi motorbérlésre, mint a cikkben említi, hogy eredetileg motort akart bérelni, ezzel kapcsolatban szeretnék egy-két saját tapasztalatot megosztani. Kedvesemmel most már ide s tova 5 éve járunk Görögországba, és minden alkalommal motoroztunk (nem robogó) kint. Tény és való, hogy nagyon meg kell nézni a görögöknél, hogy mit bérel az ember és mennyiért, de azért lehet találni nagyon jó ajánlatokat. Vannak jó és rossz tapasztalatunk is. A jó tapasztalat: Rodoszon találtunk napi 25 eurós áron Suzuki VL 250-es Intrudert, ami majdnem új volt (4-5000km), normális bukósisakot adtak hozzá és látszott a kölcsönző tulajdonosán, illetve a motorjain, hogy él hal a kétkerekűekért. Mikor két évvel később voltunk ott, akkor ugyanonnan, majdnem ugyanazt a motort béreltük ki, de ekkor már 10 napra, napi 19 euróért. Ezzel szemben Krétán rendesen rászedtek. Ott nagyjából 25-30 eurós/nap áron béreltünk volna 5-6 napra 6-800 cm 3-es choppert, de a fénykép alapján megbeszélt motor helyett (800-as Intruder), mondván, hogy amikorra kérjük "házhoz" szállítják az apartmanhoz, egy, akkor még számomra ismeretlen Kymco Venoxot hoztak. Amikor szóvá tettem, hogy nem erről volt szó, akkor kötötték az ebet a karóhoz, hogy a képen látott másik motor most szervizben van, kölcsön van adva, itt van, ott van, szóval kiderült, hogy nincs is nekik olyan. A pénzt persze nem adták vissza. Szintén Krétán béreltünk egy 250-es Viragót. Ezzel csak annyi baj volt, hogy mivel a moci már öreg volt (8-10 éves, de jó állapotban), és a gumi is az volt rajta. Így sikerült egy kanyarban elcsúszni vele. Szerencsére se nekünk, se a motornak nem lett komoly baja, csak az egyik indexe tört le. A sérült indexért, utólag utánanézve az alkatrész áraknak, pontosan a bekerülési árat számolták fel, így legalább ennél a bérlésnél korrektek voltak.

Szóval azt tapasztaltam, hogy nagyon meg kell nézni, hogy honnan és milyen állapotú motort bérel az ember. Konkrétan a bérleti díj leszurkolása előtt szemrevételezni kell a bérelni szándékozott motort, lehet találni kiváló műszaki állapotban lévő motorokat is és lepukkant, agyonhajtott példányokat is. Ha az ember körültekintően jár el nagyon kellemes élményben lehet része. Olyan helyekre lehet eljutni, ahova az egyszerű turista soha nem jut el, még azok sem, akik autót bérelnek. Azóta már saját motorral járunk ki, vagy komppal Velencéből, vagy a szerbeken és a macedónokon át.

Üdvözlettel,
Tuza Norbert