Minden idők legrondább robogói?

2011.04.20. 17:36

Ő pirsónő morgolosta
vizelevényeid mint többezes rejteméh
hátán a szederjes gennyekéj.

Huss, fohászom száll feléd
kedvelátos zümmögényem!


Nem véletlenül nyitom a csodálatos poémával a posztot. (Idézet fejből, ezért a pontosság csak jelképes.) Douglas Adams Galaxis útikalauz stopposoknak című művéből származik, amelynek filmváltozatát javaslom olyan szép nagy ívben elkerülni, mint az aszfalton egy durva kátyút; virtuális szerzője pedig a Vogon nemzetiségű Prostatikus Vogon Jeltz, akinek faját nem csak a világmindenség legrosszabb költőiként tartják számon, hanem egyúttal a galaxis legrondább lényeiként is.

Az asszociáció nem véletlen. Annyiban kapcsolódik a Robogó bloghoz, hogy megpróbáltam pár példát keresni - ha nem is a világegyetem, de az általam ismert univerzum legrondább robogóira.

Nagyon olcsó megoldás lenne, ha az új,  zseniális magyar összecsukható elektromos robogóval kezdeném, amellyel alig negyed órát kell szerencsétlenkedni, hogy rájöjjünk: semmi értelme összehajtogatni. Viszont ehhez méltóan szerencsétlenül is néz ki, mintha Plútó kutya szülei a fogantatás szent pillanata előtt bent rekedtek volna a fukusimai reaktorban. Ezt a járművet azonban véleményem szerint nem vehetjük megvalósulásra esélyesnek sem, nemhogy létező robogónak, így még akkor is kihagyom az exkluzív listából, ha lejjebb van pár csak koncepcióként létező jármű.


Honda Flush

A Honda mindjárt jól nyit a listában, három típussal is, ráadásul az a mentség sem áll fenn, hogy túl régiek lennének. A Flush például 1984-es, és úgy néz ki, mintha vízen haladásra alkalmas járműnek tervezték volna a pesti vagy szegedi rakpartra, amikor tavasszal kiönt a megfelelő folyó. (Jókat zúztam egyébként annak idején enyhe  árvíznél a 20-30 centis vízben a lezárt pesti rakparton. Futárként időt lehetett nyerni vele, amíg rá nem jöttem, hogy nem kéne egy kiszedett csatornafedél miatt fejreállni, ráadásul beázó gyújtás miatt kihagyó blokkal lerohadni a vízben sem vicces.)  Vagy mint egy buta űrjármű a Jetsonsból. Egy biztos: ezzel nem próbáltak soha csajozni az akkori tizenévesek.


Honda Beat 50
 

Érezte a Honda a ritmust ehhez a poszthoz, mert a nyolcvanas évek eleji futurizmusával azt sugallta, hogy a jövőben hányással fogunk kommunikálni. Elképesztően finomak az amúgy nem kevéssé ormótlan Beat 50 részletei: mint a szálcsiszolt alu műszarfal-dekor, vagy a tök értelmetlen sötétített plexi térdmagasságban - ahol maximum egy kutya lát ki - ha viszünk magunkkal.


Honda Spacy 125

Sokan fogják mondani, hogy nem egyértelműen ronda. Szerintem sem, de mai szemmel már megmosolyogtató ez a retro-futurista formaterv, ami egy hetvenes évekbeli sci-fi filmbe még bőven jó lett volna. 1984-1987 között bizony így nézett ki a Spacy és később sem lett szebb, csak a divatnak megfelelően megolvadt: úgy már kevésbé extravagáns.


Terrot VMS1 Scooter

A Terrot egy 1901 és 1960 között élt francia motorkerékpárgyár volt, amely megteremtette a robogók pelikánját, majd elkövette azt a hibát, hogy nem változtatta a nevét (ízlés)Terrorra. Így az ötvenes években felvett fő profil, a robogógyártás a hatvanas évekre a cég halálát okozta, talán mert elriasztották vele az összes halat.


Mors Speed S1C

Szintén francia gyártású robogó az ötvenes évekből, amikor még másképp értelmezték a robogók kérdését. A Mors eredetileg autókat gyártott 1902-től az első világháborúig, majd a második világháború alatt olcsó elektromos(!) autókat. Utána jöttek a robogók, köztük egy kacsacsőrű emlős-fajzat (S3) és a  Speed S1, amiről sajnos nem a sebesség jut eszünkbe, hanem egy rollerrel keresztezett öblítős vécé. Ami persze praktikus lehet, ha beszarsz a nagy sebességtől.


Vespa PK3 prototípus

Amikor csodálkozva nézzük a háromkerekű Piaggio MP3-at, magunkban a technika döbbenetes haladásáról motyogva, nem is gondolnánk, hogy a gyökerei már a nyolcvanas évek közepe táján léteztek. A Vespa PK3 prototype a nyolcvanas évek eleji, modernnek és előremutatónak tartott dizájnra váltotta a klasszikust, még erősen befolyásolva a Star Wars popkulturális hatásaitól. Akár maga Syd Mead is tervezhette volna – de csak egy nagyon rossz napján.


Triumph Tessy

Nem meglepő, hogy ez a formaterv is az ötvenes évekből származik, amikor a dizájnerek egy négyhónapos kiskutya lépteinek határozottságával keresték a formatervi arányokat az űrhajók és a földi, belsőégésű motorral hajtott járművek között. (Nálunk éppen van egy négyhónapos kiskutya, innen a képzavar.) Szentségtörés: a modern Triumph motorok a számomra gyakran egy elkúrt streetfighter-építés befejezetlenségét sugallják. A Tessy pedig azt, hogy valamikor az ötvenes években titokban létezett már a Teletubbies, és a kis gyökerek robogóval közlekedtek a bolygójukon.


Cezeta 502

Az orrtokmányos járműszerelvényre nehezen találok szavakat. De nem csak azért, mert a Cezeta 502 annyira rút, hanem mert korcs arányainak csúfságában is annyira gyönyörű a pótkerekével, orrcsomagtartójával, kormánynyaknál levő fémkeretes kontroll-lámpáival és a többi csodálatos részletével.


Moto-Rumi

A veteránosok most biztosan hörögnek, de a Rumi több típusát (talán mindet) valakik biztosan számon tartják a világ legrondább robogói között – termékenyek voltak az ötvenes évek. A sárga förmedvény ugyan érdekes formai megoldásokkal kecsegtet az esztétika skálájának két végletén, a végeredmény azonban nem áll össze elfogadhatóra. Különösen az ortopéd cipőnek beillő ülésekkel együtt.


Achilles Sport 150

A Németországban az ötvenes években pár évig élt robogógyártó Achilles-sarka mai szemmel biztosan a formaterv arányossága lett volna. A kétütemű, 50, 150 és 175 köbcentis blokkok az akkoriban szokásos palettától semmiben sem különböztek. Az Achilles Sport 150 konkrétan úgy néz ki, mint egy gonosz Danny de Vito-álca a Transformersből, átalakulás előtt: tömzsi és béna.


A Yamaha Ploof koncepció sosem valósult meg, pedig környezetvédelmi szempontból nagyon hasznos lett volna: a szocreál várótermi műanyagszékeket újra fel lehetett volna használni. A lényeg itt a kényelem, amely talán nem teljes, lábnak megfelelő felület hiányában keresendő, ráadásul a futómű nem tűnik létezőnek: a beapplikált keréken kívül nyoma sincs, hacsak nem kifejezetten egyenes haladásra tervezték. A jövőben talán nem lesznek kanyarok.
 
Ha van még tippetek, szívesen látom őket!