Endurobogó végre élőben!

2011.07.30. 16:50
17 hozzászólás


Csodálatos forma!  

Egy jó PX-R mindent megér. Amikor Herold felajánlotta az övét a múltkori PX-R nyavajgóposztom után bemutatásra, roppantul megörültem. Pár napon belül a pöfimotoromra pattantam, és elindultam Csepel agglomeráción kívül eső részére. Persze megint elkapott az időparadoxon: nem számoltam vele, hogy a várost és az elővárosokat végig kell kocsisoroznom a délutáni csúcsban. Sem arra, hogy bezsibbad a valagam, olyan messze van - de arra aztán végképp nem, hogy mire hazaérek, annyira estébe hajlik a vekker, hogy még azok a cseppet sem helyes lányok is megprostituálódnak a benzinkútnál.


A berheletlen, olajsármentes kipufogó jó állapotjelző.  

Nagymotorral kellett volna menni, bár akkor meg a dugóban lett volna rosszabb. Mivel el is tévedtem, eszembe jutott: nem ártana végre vennem egy GPS-t, mert az előző beszart. Kár, hogy irritálóan rusnya dolog ez a krokodil, én hozzáérni is viszolyognék, és a névválasztás sem túl szerencsés. (Ez utóbbi linket ne nézd meg!)

Pár apró kellemetlenség ellenére, nem változott az az álláspontom a PX-R-rel kapcsolatban – én eddig csak a béna tesót, a PX-et láttam élőben, ezért ideje volt a nagy találkozásnak, mert frankón rá vagyok izgulva.


Műszeregység, 40km/h-ig kottázva - ezt akkor komolyan is gondolták.  

Ráadásul ez egy exkluzív példány: egyrészt azért, mert Herold szintén kettyós. A tavalyi Mopedrallyra keresett járművet, és úgy gondolta, a legstílusosabb az lesz, ha PX-R-rel indul. Mert ez egyszerre robogó és moped, meg egy kicsit terepmotor is – ezzel szigorúan véve is szabályosan teljesíthető a rally. 


Herold nem áll messze a fanatik státusztól: ez csak egy polc a vitrinből.  

Másrészt olyan alaposan felkészítette, hogy tulajdonképpen kettőből rakta össze. Így nekem is volt alkalmam elmerülni a műszaki finomságokban, különösen az alap, csúnyácska PX és az enduro-szerű PX-R közötti különbségben. Az összeépítési történet igen kielégítő, hiszen mind a PX, mint a PX-R létezett sima berúgós és pedálos változatban is: jelen esetben pedig a két szélsőségből lett egy. A PX-R pedálos volt, a PX sima lábtartós, a kettőből készült el a sima lábtartós PX-R, hiszen rühelljük a pedálokat, az olyan nyanyadolog. A PX blokkját felhasználva. A PX-R hengerével. Remélem tudtok követni, mert én alig tudom magamat, pedig igen messze állunk még az agysebészettől.

Herold először a PX-et látta meg, és megtetszéses alapon megvalósította a szerzési szándékot, de nem lopta el, hanem csak - elavult módon - megvette. Ki is derült, hogy egy viszonylag kókányolt szarról van szó, de nem sokkal később talált egy PX-R-t is, amely ízlés szerint jobban/rosszabbul néz ki öntött kerekeivel (szerintem jobban), és alkalmasabbnak látszik terepre.


A PX mint donor, felborult. Az előző tulaj még az első sárvédőt is levágta.
 

Ezt megerősíti az a tény is, hogy a PX-R futóműve komolyabb: rendes első teleszkópja van. Nem a régi robogós/mopedes fordított, ami offroad üzemmódban épp olyan effektív, mint egy darab bot.

Az R ezenkívül 1 collal nagyobb első felnikkel rendelkezik, van egy kis fejidoma és más a műszerfal. Más lényegi eltérés hirtelen nem jut eszembe, de ennyi éppen elég.


Ezzel a "légszűrővel" használták, pont belepörgette a kerék a sarat.

A blokkcsere nem volt teljesen triviális, igazából egy tönkrement (csavar)furat miatt volt rá szükség, de végeredményben a PX blokk aljára ment a megfúrt PX-R henger, és persze új dugót is kapott. Itt még volt egy variáció a hengertalpnál, mert a két verzió vagy gyárilag nem pontosan egyforma teljesítményre hegyezett (hiszen a sima PX nem annyira sportos, mondjuk fél lóerő különbséggel), vagy az egyik fojtott volt.


A bicikli-mechanizmus, hátul a PX kerekek.  

A legnagyobb érdekesség számomra a pedál kérdés, aminél megkönnyebbült sóhajjal konstatáltam: attól, hogy egy PX pedálos, valójában nem lesz betekerős moped. Nem is igazán értettem, hogyan oldották meg, mivel a blokk hagyományos variováltós robogó blokk. Most kiderült, hogy sehogy: egyszerűen építettek a másik oldalra egy biciklihajtást. Vagyis nem lehet betekerni a motort a pedálokkal: csak biciklizni lehet. A hátsó kerék bal oldalára szereltek lánckereket, amelyet komplett láncfeszítő mechanizmuson keresztül hajtanak a pedálok. A pedál tengelye ott van, ahol a lábtartós verziónál a lábtartó, így az egész butaságot leszerelés után bátran ki lehet hajítani a kukába, majd felszerelni egy lábtartó csövet. A PX-é éppen kéznél volt.


Szép a blokk, de beleragad a sár.  

A futómű furcsasága, hogy a blokk-hátsó futómű-egység együtt rugózik, így berugózáskor olyan benyomást kelt, mintha a motorka középen megrogyna. Ez mókás hintázásokat biztosít, amikor repesztünk a földúton. Ahol egyébként vigyázni kell arra, hogy a nagy sár könnyen eltömíti a blokk nagyméretű hűtőbordáit. Hosszabb távra, vagy egy Mopedrallyhoz már kell valami tisztító eszköz, nehogy megszoruljon.


Rendes robogó-hajtás, monoshock.  

Az akksi-önindító páros ezen a példányon sem muzsikál, de valószínűleg csak az előbbi halt be. Herold pedig vagy lusta, vagy pedig a Winkler-féle macho-robogóberúgásban hisz.


Elöl csak dobfék, de nem rossz az! A PX-R első teleszkópjai komolyabbak.

Az első benyomás az, hogy a PX-R jobban megy, mint az a két PX, amit eddig próbáltam. És legfőképpen csendesen, nem heréltRomet-hanggal. Ez gondolom elsősorban a műszaki állapot függvénye. Ezzel együtt azt mondanám, hogy erős túlzás lenne olyat állítani, hogy jól megy. A gyorsulása közúton pont kevéske, a végsebessége szerintem centire 40km/h. Látszik, hogy van a blokkban tartalék, nem pörög szanaszéjjel – ezt így találták ki, erre a sebességre lett tervezve. A régi iskola, a régi segédmotor elvárásokat teljesíti, amikor még nem akart minden 15 éves motorjogosítvány nélkül nyolcvannal nyelezni az autók között.

Terepen ez az erő szintén nem visz krosszmotori magasságokba. Lendületből azért felmegy a töltésen, és ami a lényeg: ezzel a csekély menetteljesítménnyel is kurva nagyot lehet vele esni a sárban-porban, mert bizony a dzsuvába hajtva szépen tekeredik a hátulja, nem győzöd korrigálni.

Teljesítményileg azt mondanám: hobbistáknak laza terep-kalandra teljesen jó, legalább a sebesség a viszonylag biztonságos tartományban marad. Én a magam részéről nem krosszozni, stresszelni és kezem-lábam törni járok terepre, hanem lazulni, poroszkálni, baleseti kockázat mentesen ökörködni.

Erre pedig elég a PX-R. De szeretnék egyet! Már ha lenne eladó, és nem annyiért, amennyiért endurót kapok. 


A kormány tetején pneumatikus duda. Kéne! (Nem a duda.)