Az optikai tuning nem rossz dolog, sőt, igazán szórakoztató tud lenni, amikor lelkes ízlésficamosok szörnyeket kreálnak. Most azonban zavarban vagyok, hisz ezekről magam sem tudom eldönteni, hogy jó-vagy rossz. A múltkor írtam a moped-átépítésekről, amelyek arról szólnak, hogy jelentéktelen kis haszonjárművecskékből is lehet szépet, büszkeségre okot adó tárgyát kreálni.
A robogó átépítések már hasonlítanak az autók optikai tuningjához, egyszerűen azért, mert sok a műanyag. Persze ez nem csak arról szól, hogy felragasztunk egy spoilert, gyakran komolyabb futóműátalakítások is vannak a ruha alatt.
Természetesen ez is japánból jön, mint a Bosozoku: mondhatni, tipikus japán cuccok következnek.
A Honda Ruckus/Zoomer nem meglepő módon gyakori alany, hiszen a forma adja magát, szerintem a gyári gépkönyvbe is be van írva a kisbetűs részbe, hogy rakj alá bazinagy hátsó kereket.
Magyarország egyik legnépszerűbb nagyrobogó típusa a Suzuki Burgman: manapság könnyű összefutni túrázó robogós társasággal az utakon, és az biztos, hogy jelentős részük Burgman lesz. Naná, hogy a buherátorok nem hagyták ki a más piacokon Skywave-nek is nevezett típust.
A Honda Forza japánban igen népszerű. Amerikába Reflex, Európába Jazz néven került be, és tulajdonképen ez a régi Fusion utódja.
A viszonylag szolid járműből nem csak a szokásos átalakításokat készítik, hanem létezikegy egészen extrém projekt is, amely a Kybele Cyber Scooter névre hallgat. De hogy ez pontosan mi, kapható-e vagy, csak két példány (a képen látható narancs és egy türkiz) létezik, arról nem találtam infót.
A Honda Fusion kissé szögletes, nyolcvanas évekbeli formája talán a retró miatt nem bír elavulni: a mai napig gyártják a 86-ban még jövőt idéző, digitális műszerfalas gépet.
A népszerűséget az is mutatja, hogy nem kerülhette el a pimpelést: a durva beavatkozás helyett inkább a csinosított darabok a jellemzőek.
A Yamaha Morphous/Maxam önmagában is durván néz ki, de gyári állapotában inkább valami elképesztő elegancia sugárzik belőle, míg a két Lambo-sárga szörnyeteg már az extremitás irányában tolódott.
A nálunk is méltán népszerű Yamaha Majesty. A viszonylag szolid formából valami egészen mást is ki lehet faragni, mint ahogy a képes is mutatják. A kérdés, érdemes-e?
Hogy mindeme porig ültetett szörnyűségek hétköznapi használhatósága milyen, azt csak találgatni lehet. Kipróbálni nem hiszem, hogy lesz alkalmam, mert európában az ilyesmi ritka madár. Nekünk maradnak a külsőleg szolidabb, de annál praktikusabb átépítések, mint ez a brutális T-max.