A legolcsóbb legenda

Fekvő Minareli blokk, szíjhajtás, dizájnos idom, sisaktartó, akkori viszonylatban nagy test. Ki ne akart volna ilyet?

 

Sokan bevállalják a mai napig, ugyanis a legendás Jog sorozat harmadik tagja még ma is megállja a helyét. Olcsó, megbízható, dögivel van hozzá alkatrész. Annak idején tonnaszám hordták konténerben Japánból, ami azért sokkal jobb, mintha mangapornót, 

japán popzenét, vagy bármi egyéb aberrációt importáltak volna.

 

Őszintén szólva a Jogot én nagyon ajánlom a mai napig. Ha nincs pénz Vinóra - ami stílusban különbözik, de műszakilag nem nagyon, így utódnak tekinthető - tűrhető példányokat lehet fogni 60 körül. Ennél drágábban pedig egészen szépeket. Van bennük általában kilométer, de a hengerfúrás-dugócsere nem sokkal nagyobb

ügy, mint amikor elemet cserélsz a kocsi távirányítójában. De annál ritkábban kell.

 

Ráadásul a legtöbb már túl van ezen, ezért ha normálisan megy, biztos lehetsz benne, hogy nincs a blokkban annyi kilométer, amennyit az óra mutat.

 

Különösen örültem, amikor egy olvasónk felhívta rá a figyelmemet, hogy tud egy eladót húszezerért. Nem túl szép (középszar) állapotban, és futármotor is volt, ami nem éppen értéknövelő tényező, de egy próbát megért. Különösen, hogy Attila haveromat már rég be akartam oltani a robogózással.
 

 

A Jog még akkor is jó, ha csak dobfékes. Néha ugyan meg kell zsírozni a tengelyt, nem árt fújkodni a bovdeneket, de a fékhatás így is kielégítő. Ezen mi most még nem vagyunk túl, de jó pár más dolgon igen.

 

A Jog ugyanis nem akart elindulni már megvásárlás előtt sem. Ez gyakran előfordul a kétüteműeknél, ha sokat állnak. Sőt a régebbi, karbis négyütemű motoroknál is akár: a hidegindító jó barátom volt a Kawasaki GPZ és Suzuki GSX idején is.

 

Szerelgetni azért nem akartunk, ugyanis nem kellett okvetlenül robogót vennünk. Én akartam csak Attilát eltávolítani a BKV-életmód nyomorából, de a kérdés meg is oldódott azzal, hogy az előző tulaj bevállalta, hogy életre kelti.

 

20 ezerért nem volt egy tökély: összevissza kábelek, öninditó nuku, berúgó szar, a sztender lógva kiált gumipókos asszisztenciáért, idomok hiányoznak. De a középhányás külső olyan, mint csúnya lányoknak az automata fogamzásgátlás, csak itt a tolvajokat próbáljuk vizuálpszichológiai módszerrel távol tartani. Biztos, ami biztos, már a hazaúton lerohadt. El is vittem szervizre, kellett azért rá költögetni, mert csodák nincsenek. Onnantól működött egy darabig, amíg Attila egy napon fel nem hívott, hogy megállt alatta, és sporttevékenység keretében hazatolta.

 

Mivel amúgy is terveztem, hogy rendbe hozzuk neki, felajánlottam, hogy elhozom és megoldjuk. Nem volt nagy baj, Ricsi szerint valami dugulás lehetett: elindult, de amikor elvittem lemosni az évtizedes retket, alattam is megállt. El is gondolkoztam az életem értelmén, hogy most, 16 évvel futárkarrierem után megint robogót tolok - vajon jó-e ez nekem? Persze csak a vákuumcső esett le, de ezt ott a sötétben nem tudtam kitotózni.

 

Nem volt mese, neki kellett állni, mert olyan nem létezik, hogy szar Jog. Persze, amikor elmeséltem Ricsinek, hogy ezeknek tudomásom szerint soha semmi bajuk, felvilágosított: dehogy nincs. Ezek szerint futárkoromban mázlim volt. Bár lehet, számított az a metódus, hogy akkoriban nem nagyon javíttattunk: a kisebb dolgokat a járókelők legnagyobb örömére megoldottam az út szélén. Amikor meg már tré volt, ment eladóba fillérekért, ha el nem lopták addig.

 

 

Így soha nem értem meg, hogy gyújtás-, membrán-, variátor-, vagy egyéb problémám legyen. Nyilván jóval újabbak is voltak, hiszen ugyanilyen dobfékes Jogot használtam akkoriban én is, még a piaci ára is körülbelül annyi volt, mint most. 80-ért lehetett venni jókat - csakhogy 100-150 ezer baromi jó fizetés volt akkor, amikor 23 ezer volt az albérlet és 120 körül a benzin. 

 

Kapásból sorolom, mi baja volt a kis Jognak, nehogy azt higgyétek, 20 rugóért csodát kaptok: kipufogó, légszűrőház, szívócsó, idomok, önindító, olajcső, benzincsap, tanksapka, kuplungrugó, de eresztett a tank is. Ezeket mind meg kellett csinálni, de ez korántsem olyan vészes, mint a saját Jogom, amiről még nem írtam.

 

Az majd a "miért ne vegyél húszezerért robogót" munkacímű posztom témája lesz. Nem keverendő össze a 15 ezres hulladékkal, aminek már új váza van, de még nincs kész, így egy valag pénzért buktam a pót-mopedrallyt idénre.