Robogós tragédia

Mint színházi műfaj, a Krétakör „A papnő” című színdarabja dráma. Tragédia onnantól válik belőle, hogy Sámpival elkezdünk kellék-robogókat építeni hozzá. Ez a mérhetetlen szopás kategóriába is simán beleillik, mert a robogóknak lábon kell bemenniük, de a darab végén szét kell esniük.

A tavalyi előadásokon egyetlen 3KJ Joggal meg tudtuk oldani, de a mostani körben Romániába, Csíkszeredára és Marosvásárhelyre szállítják őket, mi pedig nem tudunk kimenni, hogy újra összerakjuk. Konklúzió: 3db kell.

Mondanom se kell, nem tudtunk nekiállni időben: a 3 robogót beszereztem, de nem voltak beindítva mostanában. Péntek délre jöttek volna értük, és mi szerda este nekiálltunk. Lehetne ez ilyenkor felszabadult baráti szerelgetés, már amennyiben az ember szeret robogót szerelgetni, de egyrészt ilyen állat nincs, másrészt ez mindenhogy olyan, mint amikor a nyakadba ömlik egy vödör szar.

Kezdjük azzal, hogy a Scarabeót közben Sámpi eladta, ami nem nagy baj, mert kellett neki a pénz. Sebaj, gondoltam, megoldjuk a két 3KJ Joggal. Amiből az egyik valójában már az utód 3YK. Aminek egészen addig nem tulajdonítottam jelentőséget, amíg rá nem jöttem, hogy noha a váz látszólag tök ugyanaz, mégis egészen más, így nem mennek rá a már előre megvásárolt 3KJ idomok. Ráadásul kiderült, kettővel sehogy sem jövünk ki, ami előrevetítette a másnapi programot.

Bónuszként nem akartak beindulni az istennek sem. A 3YK élből berúgós, és nem volt időnk önindítót csinálni rá, a 3KJ-nek viszont nem találtuk az akksiját, így tudtam, hogy nem csak robogót kell vennem holnap, de akksit is. A napot az tetőzte be, hogy a 3YK-ből egyszer csak spontán elkezdett ömleni a benzin, és én kétségbeesetten rohangáltam fel-alá, hogy mi az anyámmal dugaszoljam be a benzincsövet, mert máshogy elállítani nem tudtam. (Hiába kopogtattam a karbit, hátha felakadt az úszó.) Hívtam is rögtön a robogószervizt, hogy megint húzzanak ki a szarból. Szerencsére Ricsi bevállalta reggelre.

Hazaesve hirdetés túrás: épeszű összegig, amit az ember egy összetörni kívánt robogóért ad. A kínálat főként hulladékszarokból állt, egy jó 3KJ ára már brutális, így ki kell jelentenem sajnos: lassan elfelejthetjük az olcsó robogó fogalmát, érzi a piac a tavaszt és a benzinárat. Momentán úgy gondolom, hozzá nem értőnek kiló alatt nem is érdemes beállítani a keresést, ha nem akar a Ricsivel megismerkedni.

Másnap reggel kellett egy szállításra alkalmas autó, hogy ne basszam össze megint az enyémet, amiben a tetves robogók már összeszarozták a tetőkárpitot. Mogyika nem ért rá, elkértem a Norbitól a Millenium Falcon jellegű Opel Combóját, de meg kellett várnom, amíg kivitték a melósokat. A Falcon új motort kapott, már nem ég a check engine, de van benne újítás: egy fa függönykarika nyitja belülről a hátsó ajtót, egy girbegurba dróton keresztül viszi át az utasítást az ajtózárnak. Nem kényelmi extra a belülről nyitható hátsó ajtó, hanem az egyetlen mód, ahogy ki lehet nyitni. Amíg be nem csípődik a drót az ajtók közé, mert akkor beszoptad.

A motorja egyébként zsír, szépen jár, a kasztni sem esett még szét, sőt, olyan jó állapotban van, hogy még a rendőrök sem jöttek utánam szirénázva, megtudni,  szállítok-e lopott, bűzölgő állati tetemeket.

Tetemet aztán mégis találtam: fosul kinéző 3KJ földi maradványait, ami lehet, hogy ment, meg Malossi lófasz volt benne, de nem terveztem be egy tonna rozsda homokfúvását még akkor sem, ha csak összetörni kellett.

A hirdetett járművek többségét persze eladták. Volt, aki nem vette fel a telefont, aztán 2 nap múlva visszahívott, hogy ezt bebuktuk. Ricsi tudott egy Scarabeot, de 125-öst, az túl nagy volt. Sőt, volt egy 3KJ Jog olyan áron, hogy mondtam, azonnal megyek érte, de a csóka közben meggondolta magát, ráadásul levitte télire a rák faszára. Egy csomó kis örülten idegesítő majdnem vitte el az időmet, pedig még ki is kellett volna találni az "átépítést."

Végül a Darázsgarázsból kaptam a tippet egy "importőrhöz", akinek Honda Dio-i voltak. Itt már rég lemondtam arról, hogy bármi másra használható robogót találjak, sőt, én már robogót az életben nem szeretnék semmire használni a mopedrallyn kívül. Ezért el is hoztam egy japánból frissen importált, itthon még egy centit nem ment, elég szép, kvázi értékes Diót, ami éppen csak be lett indítva egy-másfél év kényszerpihenő után.

A blokk hangja ennélfogva olyan, minta beleöntöttek volna egy marék csavart és ez neki nagyon fájna, de azért szépen indul, megy, gyári fojtással, mint a tetű. A célra jó lesz, bár amikor meghajtottam a kipufogó kiturkálása után, hogy úgy érezze, mintha élne, és a színpadon is hajlandó legyen menni, annyira dinamikus voltam, hogy 50 méter után le akart lökni az útról egy büdösgyökér egy zöld Toyota Hiace-szel. Akinek nyilván nem mesélte még a jó k. anyukája, hogy hátrafelé nem kell elsőbbséget adni egy buzinak sem. Még robogóval se.

Aztán direkt felmentem a hegyre, de a vége felé mindketten feladtuk: én és a Dio is. Visszafordultam és lenyeleztem a lejtőn, hadd érje el végre az aznapi lélektani sebességhatáromat, a hatvanat. Örülten villogó "túl gyorsan mész" jelzéssel a műszerfalon: hja, a japánok betartják a szabályokat, a segédmotor az segédmotor.  

Visszafelé, már sík úton, egy szűken, de egyáltalán nem veszélyesen előző platós teherautó érdekes módon nemhogy nem volt paraszt, de még vészvillogós gesztust is tett: nem mindenki vértahó, aki teherautót vezet.

Közben Ricsi felvette a 3YK-t és átvitte a műhelyébe megszerelni, ami egyébként eggyel odébb költözött, és sokkal nagyobb, de ez is tele van.

Mi addig elkezdtük preparálni a két fostalicskát. Mivel 800km utat minimum meg kellett tenniük lespaniferezve egy kisbuszban, a lehető legtöbb idomot leszedtük, a komplett fejidomokat is, és a maradékon ideiglenes csavarkötéseket alkalmaztunk, amit majd az előadás előtt ki kell tekerni. Megjelöltem ezeket egy szigszalaggal, és írtam egy rövid használati utasítást.

Közben beszereztem azokat a vasakat, amelyekből patentokat akartunk gyártani, de az ötlet pont annyival volt szarabb élesben, mint elméletben, hogy a reménytelenség sóhaja után a takonyágyú ismételt alkalmazása mellett döntöttünk.

Estére Ricsi is kész lett, de addigra vissza kellett vinnem a Combót. Lábon nem tudtam elhozni, mert nem volt rajta lámpa. Igencsak káromkodtam ezen a ponton, de aztán jött Mogyi, és elhozta, akinek így bemelegítés volt másnapra, amikor mentünk az endurójáért. Amikor megjött, akkor jöttem rá, hogy nem adtam oda Ricsinek a kulcsot, de megoldotta egy Honda-kulccsal, ez ám a művészet! Kár, hogy nem hívott fel inkább, jó lett volna még  a kulccsal rohangálni, de szerintem érezte, hogy nekem már nem sok van a szanatóriumig. Hullafáradtan, fél agyvérzéssel zuhantam az ágyba.

Péntek délután kettőre jöttek volna a robogókért, de persze reggel nem indult egyik sem. Valahogy felélesztettük, Sámpi közben fullra összerakta a 3YK-t a nem rá való idomokkal. Brutál lett, megtartom.

Reggel megírtam a kölcsönadási szerződést, hogy ne legyen a határon gond. Persze amikor jött a srác a robogókért, akkor jöttem rá, hogy elrontottam a dátumot, így fél 3, és némi újabb rohangálás lett belőle, már meg se lepődtem. Aztán végre elvitte, és én arra gondoltam, bár sose látnám őket viszont, de ez nem fog menni, mert jövő héten budapesti előadások lesznek. Nekem meg mellesleg másnap reggel hétkor kellett indulnom ötvenes endurókat vadászni, így ennek tudatában próbáltam szétesett aggyal dolgozni is valamit, mert két napom kiesett. (Az endurók meglettek, de ez egy másik sztori.)

Ma hétfő este van, és hívott a technikus srác: a próba faszán ment, a berúgós 3YK-t használták, ahogy mondtam. De nem indítgatta a másik kettőt, hiába mondtam, hogy reggel és előadás előtt mindig járassa őket. És most előadásra egyik sem indul.

Hirtelen levert a szar, de aztán rájöttem: elfelejtettem mondani, és a használati utasításba beleírni, hogy a robogóknál húzni kell a féket önindítózáskor.