Lopott vagy nem?
Darázsgarázs Tibi barátom néha vesz robogót magának robogóbuziságból, vagy aljas nepperkedési célzattal, hogy szépen kipofozva túladjon rajta. Mindig lehet nála venni valamit, de általában nem az alsó árkategóriából és nem az első minőségből - kínosan ügyel a hírnevére.
Nemrégiben kiugrott Pest megyébe, egy közkedvelt típust vásárolni, amelyet piszkosul le is alkudott: még Bende Tibi, a TC ügyvezetője is elismerően hümmögött volna. Jött az adásvételi kérdése, motorszám ellenőrzés és hasonlók, amit nem célszerű hanyagolni. Az eladó egy félig már kitöltött biankó adásvételivel jött, mire Tibi azért megkérdezte: ugyan már, ki fia borja vagy te?
Nem mindig lopás, ami annak látszik, de az se nem mindig tiszta, amit annak mondanak.
A srác nyökögött összevissza és elmondta, hogy a haverja bízta meg az eladással, ő az egyik tanú a szerződésen. Megjegyzem, én is csináltam már ilyet, de forgalmi engedéllyel rendelkező járműnél: a sajátom volt valójában, de cégre vettem meg, és a cég teljes körű meghatalmazást adott arra, hogy értékesítsem. Ott volt forgalmi engedély, nálam az adásvételi és meghatalmazó okirat - és sokan még így is paráznak.
Itt pedig egy hivatalosan semmiféle okmánnyal nem rendelkező robogó, amit biankó adásvételivel akarta eladni a csóka. És amikor Tibi megkérte, hogy akkor mutatna egy személyit vagy valamit, ha már az eladó nincs itt, legalább tudjuk, kitől vettük meg biankó adásvételivel a robogót, akkor a nyilvánvalóan tök tisztességes szándékú eladó akkor hagyjuk a faszba az egészet stílusban bekamuzta, hogy nincsenek nála a papírok.
Tibi így is megvehette volna, hiszen jóhiszemű vásárló, igazoltatni sem igazoltathat senkit, akár el is hihette volna, hogy ő az eladó, vagy úgy csinált volna, mint aki elhiszi. Magyarul leszarhatta volna az egészet: teljesen jogszerűen használta, vagy adta volna tovább a járművet, hiszen semmilyen nyilvántartásban nem szerepel. Ha valaha is kiderül, hogy lopott, ő csak széttárja kezeit, főleg, ha már eladta.
Vannak azonban az embernek morális alapszabályai: például az, hogy nem segítjük a tolvaj geciket azzal, hogy lopott cuccot veszünk. Semmit sem, fillérekért sem. Ugyan egyáltalán nem biztos, hogy ez a robogó lopott volt, de nem csekély az esély; okos ember pedig a legkisebb kockázatot választja.
Így megfogadta az eladó tanácsát, hagyták az egészet a faszba. A tanulságot meg mindenki vonja le maga.
Itt vége is lenne a mai posztnak, ha nem futottam volna össze egy-két rendőrrel. Mivel endurózni mentünk és teherautóval vittük a segédendurókat a mezőig, persze hogy kivettek egy kis igazoltatásra. Ha már ott voltunk, rákérdeztem, hogy mi van a kamuötvenes robogókkal, mert mintha a napokban a robogósokat is igazoltatnának. Engem ugyan nem érintő, de sokakat nem éppen megnyugtató válasz jött: ebben a kerületben kifejezetten utasításba van adva, hogy vadásszanak az "ötvenes papírokkal rendelkező", valójában nagyobb robogókra. A kétséges esetek állítólag azonnal műszaki felülvizsgálatra küldik, és ha kiderül, hogy nem ötvenes, többszázezres (?) bírság várható.
Ha ez mind így igaz, hamarosan leáldozik az ötvennek hazudott 125/250-es robogóknak. Addig is: akinek ilyen van, az jobban jár, ha legalább megpróbál úgy csinálni, mintha ötvenes lenne és nem 90-el száguldozik a városban. Persze hivatalos állásfoglalást még nem láttunk.