Majdnem megölte a robogóst

2012.05.12. 20:24
241 hozzászólás

A piros sokak szerint a zöld egy árnyalata. Kétféle gyökér van: az egyik nem veszi észre a piros lámpát, a másik meg leszarja. Itt nem csak azokról a vagány robogósokról, biciklisekről, autósokról beszélek, akik nem várják meg, amíg zöld lesz, és elindulnak előbb, mert úgy ítélik meg, hogy úgysem jön senki. Hanem azokról is, akik magukra nézve bocsánatos bűnnek tartják, hogy átcsúsznak a piroson. Esetleg harmadikként a sorban, két másik piroson áthajtót követve. 

Az alábbi eset nem ennyire durva: itt egyetlen autó ment át a piroson. Szubjektív élmény beszámoló következik.

Haladok motorral a Szentendrei úton kifelé. Krúzolok szinte, élvezem a nagy sornégy dohogását, hasonló fíling, mint a kis TW 125-össel, csak ez nem vicces.

A Bogdáni út kereszteződésénél piros a lámpa. Ott áll egy motoros és egy rendszámos robogó, várnak a zöldre. Előttem egy Burgman melléjük érkezik, int nekik, megáll, leteszi a lábát. A lámpa zöldre vált, én feléjük gurulok, majd lassan gázt adok. Előttem elindul a három motor, a Burgman lő ki elsőnek: kihasználja a variátort. Hirtelen egyszercsak balról ezerrel a belecsapódik egy autó. Borzalmas csattanás, műanyagok röpködnek, mintha egy balesetes youtube videót néznék. A másik kettőről is úgy látszik, be fog csapódni, de megússzák.

Megállok én is, biztosra veszem, hogy kanalazni kell a srácot, de baromi mázlija van: az autó még befért elé, nem kapta oldalba. Ő hátulról ment belé, úgy néz ki, megúszta zúzódásokkal.

Mindhárman azonnal kijelentjük, hogy láttunk mindent, és hajlandóak vagyunk tanúskodni. Az autóban ketten ülnek, a sofőr kiszáll, mindkét fél remeg az adrenalintól. Mondjuk az autósnak, hogy szerencsére nem sérült meg senki, írjunk egy baleseti bejelentőt. Okoskodik, hogy ő nem ment át a piroson. Mondom: nem hát, két helyen volt zöld egyszerre, az tuti. De felesleges szarakodni, írják meg, ismerje el, a biztosító úgyis fizet, neki megemelkedik valamivel a kötelező díja és ennyi.

Próbál a feltorlódó autósoktól baleseti bejelentőt kérni, de senkinek nincs vagy senki sem ad. Közben viszont megérkeznek a spanok, valószínűleg egy munkásszállóról. Nem mintha a történet lényegét tekintve ez osztana.

Újra kezdődik az okoskodás. Mondom a robogós srácnak: hívjunk inkább rendőrt. Lehet, hogy három óra múlva jön ki, de ez a csávó ha el is ismeri most, a biztosító levélben fogja keresni. És vagy át sem veszi, vagy addigra mindent letagad. Holnapra meggyőzik a haverjai, hogy ő teli zöldön jött 12 km/órával folyamatosan körbetekintgetve.

Meg se próbáljunk olyat elvárni egy jogosítvánnyal rendelkező felnőtt embertől, hogy elismerje a hibáját és a felelősségét, és ne szexuálja meg a jó édes anyukáját havi pár ezer forint díjnövekedésért. Az persze eszébe sem jut egyik büdösbunkónak sem, hogy megölhetett vagy megnyomoríthatott volna egy embert, és örülnie kéne, hogy egy betétlappal megússza.

Sok jellembajnok nem érzi, hogy nem magát kell mentegetnie azonnal ordenáré hazugságokkal, hanem ki kell állni, mint egy férfi, vállalni a következményeket. Nem mellékesen jobban is jár, aki nem okoskodik: ha a rendőrségnek kell vizsgálódni, akkor könnyen becsúszik egy komolyabb pénzbírság, de a szakértők kirendelésének költségét is a hunyó fogja állni. Így lesz a párezres malusból párszázezres büntetés a hülyéknek. Pluszban, mert a biztosító a rendőrségi határozatra fizetni fog.

Megjegyzem, személyi sérülés esetén még durvább, mert az büntetőügy, ahol majd a sértett fogja eldönteni a közvetítői eljárás során, hogy megelégszik egy tetszőleges milliónyi kártérítéssel, vagy inkább elintézi, hogy a tettes büntetett előéletű legyen, és még pár évig bíróságra járjon, meg ügyvédre költhessen. A sértett ugyanis korlátlanul enyhítheti tettes büntetését, de nyilván esze ágában sincs, ha szarakodnak vele. Minél hosszabb az ügy, annál nagyobb cumi lesz a vége, a vétkes úgysem ússza meg. Persze van, hogy a közvetítői eljárást az ügyész élből elutasítja.

Egyetlen rendőr jött intézkedni. A legnagyobb hangú csókát, aki ott se volt a balesetnél, ki is rángatta a helyszínről és elküldte a francba, mert annyira nyomta az okosságot. Mondanom sem kell, hogy addigra már gyorsan jött a motoros, támadtak az ufók, és ki kellett kerülni egy kamiont is. Sőt talán azon a napon a rájuk vonatkozó lámpa csak zöldet mutatott, pirosat sosem.

Nem tudjuk, mi lesz az ügyből. A robogó TK, az nem kérdés, de a srác legalább ünnepelheti a második születésnapját, mert ha pár tized másodperccel korábban ér oda, akkor oda a lába, vagy akár az élete is. Mi - a három tanú - örültünk, hogy ennyivel megúszta.

Megint Ricsi reklám, de ez van: őt hívtam menteni. Bedobta a törött robogót az autóba, majd a műhelyben kinyitotta a zár sérülése miatt nyithatatlan sisaktartót, hogy újjászületett robogósunk kivehesse a cuccait.

Tanulság, az van. Kettő is:

1. Mindig nézz körül alaposan, ha zöldre vált a lámpa. Egy ehhez nagyon hasonló esetet egy régi futár kollégám is átélt, az ő gerincét a hátizsákban vitt csomag mentette meg, mert az ötösbéemvé átcsusszant a piroson, a fenti hülyéhez hasonlóan fullgázzal, hogy még átférjen. Az egyik lába azóta centikkel rövidebb, lábfeje meg ferdén áll: nem olyan tökéletes ez a kifúrjuk a csontokat, két vas be, kívül összekötő acélrúd és megvárjuk, amíg a két csont összenő módszer.

Bármilyen körülmények között is van elsőbbséged, nézz körül! A zöld pedig csak akkor zöld, ha éppen nem jön át a piroson egy barom.

2. Hívj rendőrt. Bármilyen baleseted van, másnapra a vétkes fél mindent le fog tagadni és a biztosító esetleg nem fizet. A biztosító egy olyan állat, aki igyekszik nem fizetni. 

Mezei koccanásnál is láttam már ilyet: hátulról belekoccanó autó megzúzta a zsír új Corsa fényezését. Nagy bocsánatkérések közepette megadta a telefonját és az adatait, mert nem volt baleseti bejelentő egyik félnél sem. Pár órával később már nem volt hajlandó aláírni, hogy elismeri a felelősségét, hiába magyaráztuk a követési távolság fogalmát.

Sok éve, még a Yamaha SR-el futárkodva két vén hülyét láttam csattanni, nyanyástul. Elképesztő módon kurvaanyázták egymást, az én telefonomról telefonálgattak a rendőrségnek meg a rokonságnak - mintha nekem ingyen lenne -, amíg nem mondtam, hogy most már elég lesz. És hiába hívtam fel az egyik kedves vérparaszt tata figyelmét a mackósajtra, cseppet sem érezte magát sem úriembernek, sem épelméjűnek annyira, hogy felfogja a szituációt.

Most elgondolkoztam egy sisakkamerán, most igen jól jött volna. A GoPro tuti jó, de bazidrága nekem, a kezelése meg macerásnak tűnik. Az olcsóknak szar a felbontása, vagy legalábbis kipróbálni nem nagyon lehet őket. Ha van valakinek ötlete, milyet érdemes venni, írja meg nekem mélben!

Ezúton is köszönöm a két tanúskodó motorosnak, akik 2-3 órát a helyszínen töltöttek megvárva, amíg minden rendben lesz. (Egyikük a robogós tanú, a képen rózsaszín pólóban.) Köszönet Ricsinek is, és mindenkinek, aki segített.