Miért ne vegyél robogót húszezerért?

Többféleképpen lehet az ember hülye.

Beszélgetettem a járdán valakivel, egyszer csak üvöltő kisköbcentis kétütemű hang, amolyan kipufogó nélküli zaj, amiből aztán kétféle audiovizuális ocsmányság bontakozott ki.

Az egyik egy sportmotor alakú minimotor. Ez a kisebb feltűnés kedvéért a járdán közeledett, rajta egy nyilvánvaló gyökérrel, sisak nélkül. Ami nem nagy baj, mert így legalább reménykedhetünk, hogy ha eltaknyol végre, akkor örökre csend lesz, és egy hülyével kevesebb. A másik fogyatékos egy minicsopperrel jött, vele párhuzamosan, az úton, szintén sisak és kipufogó nélkül.

Sosem értettem, mit élveznek a jobbára feleslegesen zajongó barmok. Főleg az ilyenek, akik még meg sem tudják ideologizálni a biztonság maszlaggal. (Ami szintén ótvar nagy ökörség: a másokat irritálóan hangos kipufogó nem biztonságot nyújt, hanem utálatot. Akinek ez kell a biztonsághoz, maradjon inkább otthon. De minimum fordítsa előre a kipufogóvégeket, mert az undorító hangú motoroknak nem szemből nagy és zavaró a hangja, hanem hátulról.)

Kik ezek az elmebetegek? - kérdeztem ezért beszélgetőtársamat, aki megnyugtatott, hogy rendszeresen előadják ezt a produkciót. Az üvöltő szarjukkal kiállnak a garázsból, elmennek az utca végéig, majd vissza. Azon már meg sem lepődtem, hogy a lakótelep, és az autóstársadalom kedvence, a lambóajtós hányadék-Corsa debil tulajdonosa volt az egyik.

Ha lenne olyan mondás, hogy gazdát az autójáról, ez itt nagyon állna, mert mindkettő maximálisan idióta. El ne felejtsem lefotózni a fostaligát és beküldeni a jajjdecsúnya blogba!

Lehet az ember úgy is hülye, hogy attól még nem igénytelen paraszt, csak buta módon azt hiszi, okosabb a gazdasági törvényszerűségeknél. Ilyen hülye vagyok például én, a húszezer forintos robogóimmal.

A Jog egy legenda, meg úgy összességében az összes japán robogó az. Soha nem volt bajom velük, pedig jó párat elfogyasztottam futár koromban. Egy-egy lerohadás, amit az út szélén szétszedés, karbitisztítás és összerakás metódussal mindig sikerült megoldani. Szervizbe szinte soha nem kellett vinni őket.

Ezzel a lendülettel ugrottam be a robogóblog miatt egy-két szakadt példányba, hogy legyen robogóm most is. Bár többen is azt mondták az "ezek soha nem romlanak el" elméletemre, hogy "dehogynem", a tapasztalataim birtokában biztos voltam benne, hogy nem lesz gond.

Amikor a 22 ezer forintos idom nélküli Jogra élből ráköltöttem 30-at, mert a megvételekor még ment, mint az állat, de másnap már be sem indult, elkezdtem kapisgálni, hogy valami nem stimmel.

A hírhedt Fos (amelyhez Ricsi mellesleg még hozzá se nyúlt, ahhoz képest, hogy két hét múlva itt a Moperdally), szintén egy baromi nagy baklövés volt, 15 ezerért. A blokkja már fel van újítva, de az egész alkatrészkupac vázastul be van baszva a sarokba, úgyhogy Ricsi vagy marha nagy hős lesz, hogy összerakja időben, és a bejáratós blokk sem fog megszorulni a nyélgázas terepezéstől, vagy éppen ellenkezőleg.

Aztán ott van a fekete 3KJ Jog, ami 20 rugó volt, de a megvétel után alig pár nappal már elfosta magát, majd azóta többször megjárta a szervizt.

Én azt gondoltam, azért lehet kifogni néha (nem könnyen) 20-30-40 rugóért egy-egy robogót, mert öreg, esetleg csúnya, nem azért mert szar. A szar nyilván felismerhetően bűzlik. Hát már nem.

Nem kalkuláltam azzal, hogy az én hibamentes japán robogó emlékeim 1995 és 1998 közötti időszakból származnak. Azóta pedig eltelt némi idő, ami futásteljesítményben igencsak mérhető, ráadásul az eltelt idő egyenes arányban áll a gányolási kockázatal is. A legfontosabb apróság, hogy az akkor pár éves Jogok mára akár 20 évesek lettek.

Az öreg robogókon biztos, hogy szar egy pár alapvető alkatrész. Esélyes, hogy a variátor kuka, lehet kopott a henger, szarok a bowdenek, cserés vagy felújítandó a karbi, de ez mind semmiség. A bosszantó szarságok, az elöregedett légszűrőház tömítések, csövek, repedt szívócsonk és a többi elvileg filléres alkatrésszel kezdődnek. És azzal folytatódnak, hogy az összes apró-cseprő hiba miatt furgont kell szerezni, hogy levidd a szerelőhöz.

Egy új légszűrőház nem tétel, a szívócsonk sem, de ez utóbbihoz minimum ki kell billenteni a blokkot a rugóstag leszedésével, mert a váztól nem lehet hozzáférni. Otthon éppen nem tudod megcsinálni sehogy, lehet telefonálni fuvarért. Mi kicseréltünk mindent, kipucoltuk a kipufogót, új membránt, beállítottuk a fékeket, megcsináltuk az önindítót, ehhez kapott új akkut is.

Kicseréltem a szakadt idomszettet egy másikra, amelynek fő elemei zsírúj utángyártottak. Az középállvány tengelyének felfogatása kikopott, ez hegesztgetés nélkül javíthatatlan, és nem kell elmondanom, micsoda öröm hegesztő embert keresgélni egy ilyen melóra. Íves felújítást választottunk, legalábbis így hajítottam a kukába, majd kapott helyette egy oldalsztendert, amihez viszont az idomot kellett kivágni. A gyújtáskapcsoló is ki van kopva, de ez újonnan horror, bontottban pedig vagy van, vagy nincs. Ezt egyelőre meg se kérdezem.

Mert most éppen fuldokik gázra. Karburálási gondra tippeltem, mintha nem kapna benzint. Kivittem Atiékhoz Vörösvárra, akik nem gyenge társaság, röhögünk rendesen, de közben árgus szemmel csekkoljuk, mit csinálnak, mert két emberben biztosan nem bízik az ember: az egyik az autó-, a másik a motorszerelő.

Éppen egy Hyosungot élesztgettek. Nekem nagy bizalmam van az olcsó, használható motorok iránt, még ha presztízsmentes távol-keletiek is, és sokan csak a kínai szart látják bennük, mert a kispénzűek számára is elérhetővé teszik a motorozást.

Így inkább nem nyilvánítok véleményt, mindenki döntse el, mire következtet abból, hogy ez a motor 3700 km-el az órájában már elromlott, pedig egértévés.

A projekt az volt, hogy beállítják a Jogon a karbit, összerakják és szevasz, de Ati közölte, hogy gyújtás alaplap hibás. Majdnem került bele egy új, de az Keeway volt, így el kellett vinni az eredetit tekercseltetni. Persze nem volt biztos, hogy ez újra tekercselhető, már hívtam Odormotort bontottért, de végül is a tekercselőember bevállalta.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ott kellett hagynom, hiába mentünk a Millenium Falconnal, hogy hazaszállíthassuk. De legalább találtunk útközben fényezőt, aki nyomott áron lefújja a Falcont, mert már nehezen látszik, hogy a rozsda alatt ez egy Combo. Már ki is találtam, hogy fessünk rá lézerágyút meg vukifanszőrt.

Közben hívott Telós Bandi, hogy menjek a Yamahéhoz robogót tesztelni, így az elég fos napomat és a fos járműveket kompenzálta pár kör az új X-max 125-tel, hogy a robogóknál maradjunk.

A Jogra nem tudom, mennyit költöttem. Legyen most 60-70 ezerben, azaz ráköltöttem haveri alapú szervízdijakkal is az árának a dupláját. Ennyiből vehettem volna egy jót, ahol persze nincs kizárva, hogy ugyanezt végig kell játszani.

Mármint akkor volt ez az ár, amikor ezt vettem. Mert idén úgy felmentek a robogóárak, mint az állat. Még TC szerkesztőségen belül is problémás egy jó robogó beszerzése. Ma már a 100-120-as kategóriát javaslom minimum. (Angéla Apriója olyan ajándék, amiért hálásan kell köszönetet rebegni, hiába volt vagy 120.)

Pedig nemrég még 50-60-ért egész jókat lehetett kifogni. A Jog pont nem egy nagy cucc a 10-es kerekeivel és a gyér futóművével: nem egy divatrobogó, de nálunk is meglett a kultusza és aranyárban megy. 60-ért tényleg moslékokat láttam csak. Képzeld el, milyen állapotban vannak az "eladóm szeretett robogomat nadjon yól megy" típusú sportos hulladékok.

Ha robogóvásárlás előtt állsz, nem könnyű a dolgod. Sokan felismerték, mi a benzinár ellenszere, akad nepper is bőven. Javaslom a megbízható kereskedőket, akik lehet, fognak egy huszast a motoron, de legalább átnézték. Értenek hozzá, nem akarnak bukni, és neked  sem lepukkadt szart adnak el, hogy aztán visszavidd.

Csak olyat vegyél, ami műszakilag kifogástalan és esztétikailag sem igénytelen. Összevissza lógó kábelek, szakadt idomzat, furcsa hangok, nehéz indulás mind bejárat abban az utcába, ami a nagy Orál Kúthoz vezet.

Hidd el, én legszívesebben felgyújtanám az összes szaromat.