Nem olcsó, nem szép, nem gyors

Turbo haverom bekattant, ráállt a robogókra, pedig van neki egy XJ 600-asa, ami nem semmi, mert nála nagyobb egyhenger-mániást sosem ismertem, az meg testvérek között is sor négy. Nem találkoztunk mostanában, utoljára úgy 16 évvel ezelőtt, de a robogóblognak vannak áldásos hatásai, megtalált, így felvettük a kapcsolatot, mert a motorbuziság komoly kohéziós erő.

Van ezer közös emlékünk, mert az bizony elmebeteg futárcsapat volt, ahol együtt dolgoztunk. Mostanában volt neki egy igen szép Vinója, amit egyszerűen megunt. A TC flottába került azóta az is, elindítva Rézmányit a motorozás felé, aki még nem tudja, de úgy járt, mint Millenium Falcon a vonósugárral: ez a dolog nem ereszt.

Turbo keresgélni kezdett valami nagykerekű őrületet, mert az SR 125 sajnos dupla ennyi pénzért van talán. Én javasoltam az Aprilia Gullivert, nézett is egy kolbászzsír-metált, de azt mondta, hálni járt belé a hányás, hányni jár belé a lélek, vagy valami hasonló neveddmeg típusú jelző.

Aztán egyszer csak közölte: Peugeot Ludix! Megvette!

Atyaúristen, mondom, mi a rák ez? Tesztelnem kell azonnal! Kicsit késtem, mert Turbo még a rendszerváltás előtti helységneveket használja, Lenin körút, ilyesmi, én meg a mostani elmebeteg névváltoztatás előttit, tehát Lágymányosi híd, így rossz térre mentem.

A Peugeot-t vannak, akik az autókkal azonosítják, de Franciaország kismotor témában egy misztikus, külön világ, amiben a Peugeot-nak nagyon komoly múltja van (még bicikli- és a borsmalomgyártásban is.) Nem jöttem rá azonnal, de a Ludix nem típus, hanem egy család, de fel lehet fogni egyazon típus különféle változatainak a fapadtól a komoly futóműves nagykerekű sportrobogóig. Ez éppen itt az eleje, vagy az alja, a fapad: a Ludix One. 

Iszonyat. Képzelj el egy Choi Norit épp annyira feljavítva, hogy használható. Van alatta rugózás meg némi futómű, de a célszerű egyszerűség száműzött minden felesleges úri huncutságot, mint a Swarovski-kristály berakás, az önindító és az indexek. Valamint a sisaktartó, vákuumos benzincsap, benzinóra, meg úgy nagyjából minden, ami egy mai robogó ismérve.

A hátsó részen egy pőre vascső alkotja a váznyúlványt, erre van hajítva az ülés. Elöl a taposó és az orridom is a lehető legegyszerűbb megoldású, a kormány pedig burkolatlan. Ez bizony igen szimpatikus.

Fejidom nincs, az orrban kapott helyet az egyetlen vetítőlencsés lámpa, aminek kapcsolója sincs, a műszeregység csak egy kilométeróra franciás humorral 80-ig skálázva, benne az egyetlen visszajelző az olajtartályé. 

Az ülés alatt benzin és olajtartály, sisakrekeszről ne is álmodj. Az igazi poén, a motorka non-plusz-ultrája az, hogy az ülés nem zárható, sőt semmilyen mechanika nem tartja a helyén a seggedet kivéve, mindössze egy tapadókorongot helyeztek el rajta. Cuppanással nyílik, pontosan olyan hanggal, mint amikor gyerekkorodban a tapadókorongos pisztolyod lövedékét lecuppantottad az ablaküvegről.

Az ülés alatt elöl a benzincsap, feleslegessé téve a benzinórát, mint egy rendes motoron, amiket a kétezres évekig gyártottak. A taposó egyébként nem hagyományos, hanem középen magasodik a váz, ami a stabilitást fokozhatná, de nem észleltem ilyesmit. Aranyos részlet a karbon utánzat szpoilerszerű kapaszkodó, vagy a rugóstag tetején ülő karbon gömb, aminek nem jöttünk ár a funkciójára,már ha van neki. Az oldalsó prizmák tényleg önmagukért beszélnek.

Sok dolog nincs, de a végén majd megmondom, mi az igazi meglepetés, tehát mi az, ami van.

Képzelj el egy olyan robogót, ami valóban rövid városi használatra találtak ki. Csak felpattansz, mész, leteszed. Nem életérzés, nem pre-GSXR a boyracereknek, nem túramotor és nem megy nyolcvannal. Csak egy kis segédmotor, amivel kiugrasz a közértbe, fürgén hátramész a raktárba a gyártelepen, elugrasz a 2 kilométerre levő munkahelyedre.

A Ludix pontosan ilyen. Gagyi, régies első teleszkóp, de vastag szárral. Dobfék elöl-hátul, ami nem az adagolhatóság példaképe. Közel sem sportrobogó, de az 55 km/órás végsebességről nincs szükség nagy fékezési precizitásra. A gyorsulás is régies, de bőven elég. Persze lehet van benne valami fojtás, de én azt nem bolygatnám, ez a hosszú élettartam titka.

A futómű kemény, de robusztus. A 10 collos kerék csak akkor lehetne komfortos, ha ennél komolyabb cucc volna felette. Megjegyezném, hogy a Ludix más típusai nagyobb kerékmérettel és komolyabb felszereltséggel rendelkeznek. A One széria a fapados kiskerekű, van belőle hiperszuper Blaster verzió is, ami viszont nem biztos, hogy ilyen poénos.

Nagy kanyarodási kalandok nincsenek, nem arra van kitalálva. Ez csak egy jármű, igazi robogó, nem élménymotor, ha figyelmen kívül hagyjuk, hogy az egyszerűsége maga az élmény, ez az a faktor, ami megtetszik az embernek. Robogó csak berúgókarral - nem imádni való cukiság ebben a mai gyökér világban, amikor az emberek egész nap okostelefont buzerálnak?

Miért is vette meg ezt pontosan a Turbo? Nagyrészt a fentiek miatt, de nem gyenge tényező volt, hogy 3000 km van benne. Valós, a motorka szinte új.

A típust tekintve van egy nagy meglepetése a Ludixnak. Olcsó, gazdaságos, robusztus jármű, nagyon szimpatikus - ezt gondoltam róla, amíg meg nem néztem az árakat. Az olcsót nyugodtan ki is húzhatjuk: a One típusból itthon nem találtam, újonnan egykor 300 ezer forintnyi euróért kínálták. Egy komolyabb, tárcsafékes verziót hirdetnek idehaza is, ami sokkal drágább, 400 ezer forint.


Ennél jóval olcsóbban kapunk távol-keleten gyártott nagyteljesítményű gépet, méghozzá nem gagyit, hanem jó műszaki színvonalat, a kínálat csúcsát. Nyilván egy Piaggio drágább, de egy ex-olasz Benelli, egy patinás Kymco elég komoly modelleket ad jobb pénzért, nem beszélve a Keewayről vagy a Motowellről.

A Ludix One nem filléres, de mivel nem régi típus, ha kifogsz egyet jó áron, jó állapotban, és vonz ez a kedves puritánság, lehet érdemes lecsapni erre a bohókásan primitív járműre.