Negyvennel a gyalogosok közé

Óvatos duhajként ülök minden járműre, hiszen sosem lehet tudni, milyen meglepetéssel szolgál. Az e-Rollertől egyenesen paráztam: azt hallottam nagyon megy és ránézésre is félelmetes, főleg, hogy ez tényleg roller. Üülés ugyan jár hozzá, de nem kötelező a használata. Anélkül viszont nálam kizárt! 

10 perccel azelőtt érkeztünk a Hosuba Garázsba, ez e-Rollerek lelőhelyére. Pár perc után nem találtam a kulcsomat, pedig mindig az övemen levő karabinerre akasztom, de mivel szórakozott hülye vagyok, simán előfordulhat, hogy leteszem valahova, vagy benne hagyom a zárban.

Óva intettek ettől. A szalon ugyanis a Boráros téren van, arrafelé meg sok a vicces ember a turistáktól a hajlékosokig, és ha nem akarom, hogy valaki a benne talált kulcs miatt belelkesedve elvigye egy körre a motoromat, jobb, ha meggyőződök, hogy nem maradt a kinn. Nem véletlenül nem tolják ki a motorokat a szalon elé: megunták, az illem és a magántulajdon határaival tisztában nem levő érdeklődőket, a lazázókat vagy az egymást a motoron fényképező japán turistákat leszedegetni a gépekről. 

Vicces, de az e-Roller VSXR1300 sem kevésbé az.

Tisztázzuk először is azt, hogy nem robogó, a robogóblogba csak kis színesként fér bele. Így értelmetlen bármihez is hasonlítani. Akármennyire is szörnyűnek  tűnt elsőre, gyorsan a homlokomra csaptam: ez egy roller. Oké, kissé túlmotorizált az 1300 Wattos teljesítményével, bár nem tudom, egy ember hány lóerős, miközben lábbal hajtja a mezei rollert. A 2 lóerő azonban egyáltalán nem kevés, sőt.

Az elektromotorral az a helyzet, hogy a maximális nyomatékát azonnal leadja, nem fordulatszámfüggő. Így a gáz csavarására - amely nem egy teljes markolat, inkább egy gyűrű a markolat belső részén - ijesztő rántással indul el. Nem néznéd ki belőle. Persze előtte el kell fordítani a gyújtáskulcsot, amit semmiféle hangjelenség nem kísér, csak a gázmarkolat melletti töltöttség-visszajelző lámpákon látjuk, hogy be van kapcsolva. Ha az ember benézi, és véletlenül meghúzza a gázt, könnyen burleszkbe fordul a dolog.

Nem megy őrült módon, de ez relatív, mert rollernek egyenesen brutális. 40 km/h végsebesség (az XJR órája szerint) eléggé jelentős, főleg, hogy akár a járdán is lehet ennyivel tépni, de bízzunk a júzerek józan ítélőképességében.

A kormányzás rolleres. A futómű azonban ahhoz képest komoly: hátul lengővilla, két rugóstag állítható előfeszítéssel, elöl pedig egy csupasz rugó támaszkodik a mart alumínium és acél elemekből álló rácskeretes futóműre. Nincs teleszkópvilla: kicsit a BMW-kre emlékeztető lengőkaros megoldás pótolja az ilyen kicsiben minden bizonnyal nem kivitelezhető hagyományos megoldást. Egészen masszív...

Elöl-hátul kormányról vezérelhető mechanikus tárcsaféket találunk: dobfék megoldhatatlan lett volna a mini, 6,5 collos felniken, ilyen apró járművön. A gumik olyan szélesek, hogy legszívesebben döntögetnéd kanyarban, de ezzel felesleges próbálkozni; viszont vannak annyira ballonosak (90/65), hogy valamit azért csillapítanak.

Miért van erre szükség? Nemcsak vakítás, hanem mert egy átlagos rollerhez képest igen nehéz. 35 kg pont annyi, hogy nem kapod a hónod alá. A súly az akkucsomagnak köszönhető, ami a trepni alatt lakik. Bizonyos szempontból hasznos, mert a legmélyebb ponton van, ezzel pedig fokozza a stabilitást. Ha pakolni kell, az akkucsomag kivehető, táskába van csomagolva fülekkel, így be tudod dobni a csomagtartóba és utána küldeni a nélküle már könnyű rollert.

Persze összecsukható a kormányoszlop mögötti kar segítségével. LED-es lámpák alkotják a felszerelést, meg egy bicikliülés. Bár paráztam tőle, ülés nélkül sem vészes, állva is könnyedén vezethető, de észnél kell lenni, mert 2 lóerővel, negyvennnel csúnyát lehet esni, hiába hatékonyak a fékek. 

A gázkar mellett - ahol egy motoron az önindító lenne - van egy teljesítménycsökkentő gomb azoknak, akiknek túl erős. Nem mondom, hogy teljes teljesítményen közúti közlekedésre maradéktalanul alkalmas, de kis utcákban, rövid távon tökéletesen működik, és még a rettenet útviszonyainkon is olyan, mintha jármű lenne alattunk.

A hivatalos besorolása szabadidős sporteszköz, mint egy gördeszka vagy igazi roller. Ez valószínűleg egy joghézag, jogosítvány nem kell rá, de nem vehet részt vehet a közúti forgalomban. Nincs is erre szükség: tökéletesen el lehet vele surranni járdán, kerékpárúton és hasonló, hatékonyabb útvonalakon.

Mivel nem minősül járműnek, nagyjából ott megyünk vele, ahol akarunk, kivéve a közutat, amelyen való közlekedés viszont egyelőre nem képezi rendőri zaklatás tárgyát, ellenben forgalmas szakaszokra azért nem ajánlanám. Egy biztos: kerékpárnak is csak akkor minősítették volna, ha 300 wattot nem haladja meg a teljesítménye.

Annak ellenére, hogy csak szabadidős sporteszköz, fel van szerelve lámpákkal, igaz, az elsőből nagy hatékonyságot nem nézek ki. Egészen vicces a duda, pontosabban a csengő, ami még biciklire is primkó lenne: egy darab lemezt kell hátrahúzni, hogy nekiütődjön a csengőtestnek, vicces kis hangot hallatva.

A hatótáv kb. 25 km. Ez arra a célra, amire ez a jármű való, tökéletesen elég, szinte csak hetente kell tölteni. Azok a szerencsések, akik nem laknak túl messze a munkahelyüktől, környezetbarát módon tudnak így közlekedni - ha nem kerülne 180 ezerbe, félnék, hogy barmok száguldoznának negyvennel a járdán. Mellesleg a 100 kilóm alatt ment negyvenet, ki tudja, mit művel egy 60 kilós emberrel? 

A fenntartási költség töredéke egy autónak, de nyilván a fogyasztás nem nulla, forintokban realizálható töltési költség van. Van szervizköltség is akkucsere formájában, de ez nem vészes, használattól függően kell néha rákölteni negyvenezret 2-3 évente. A csúcsmodell azért nem olcsó. A gyengébbek talán még jobban megérik, csak azokkal sportolni, meg ökörködni kevésbé lehet.

A hangja valami fenomenális, ez csak utólag visszanézve tűnik fel: mintha X-szárnyú vadásszal indulnál a yavini csatába. Nem gondolnád, de ez valójában az exhibicionisták járműve. Soha, semmivel nem néztek meg így. Sem az MT-01-el, sem a hangos kipufogós Harleyval. Forogtak utána, autók lassítottak le, bár a csajok nem hiszem, hogy felizgultak.