Ezt nem fogják soha eladni

Egész levéláradatot kaptam az SW-1 robogó-ritkasággal kapcsolatos posztom után, amelyekből megtudhattam sok mindent. Például hogy ez nem is egy hengeres, hanem kettő, mert két kipufogója van (tévedés), valamint hogy nem is ritkaság, van egy csomó az országban.

A felmerülő új információk alapján tényleg kiderült, hogy tömegével érkeztek a Red Baron jóvoltából ide az SW-1-esek, legalábbis ők biztosan behoztak legalább egyet Japánból, amit végül is nevezhetünk tömegnek. (Hogy ez pontosan számszakilag így van-e, annyit nem ér, hogy felhívjam a Redbaron-t.) De megbízásból importáltak és szervizeltek egy másikat is, amelyet Gergő talált Oslo-ban. Így biztosan van legalább két darab az országban.

Mivel Gergő is írt nekem, ez utóbbit legalább ki tudtam próbálni. És szemre tudtam vételezni egy másik levélíró véleményét, aki szerint jól áll neki a távolság.

Hát a közelség is: az SW-1 igen szép, minőségi kis cucc. A műszerfal dekoratív, a műanyagok kidolgozása jó, és egyáltalán nem baj, hogy a műanyagnak kinéző műanyag burkolatok műanyagból vannak. Az ülés szép, az egész motorka tök egyben van, szinte kéne.

Négyütemű egyhengeres kettőötvenes blokkja van. Ez az, amit én egy-az egyben Suzuki GN 250 blokknak gondoltam, de nem egészen így van. A burkolat miatt logikusan jelenlévő olajhűtőt leszámítva sem.

Valószínűleg nagyjából ugyanaz, csakhogy ért egy kis meglepetés kipróbáláskor: ennek a motornak ugyan rendes kuplung-lábváltó szerkezete van, mégsem a hagyományos módon működik.

Itt ugyanis sorban lefelé vannak a sebességek, szám szerint 4. Taposni kell a váltót, de mivel lapos V alakú a karja, a sarkadnál van a kar másik fele, így sarokkal lehet visszagangolni. Sikerült is pont visszafelé váltanom először, kettőből nem háromba, hanem vissza egybe, mert nem fogtam fel, hogy az egyes nem másik irányban van.

Teljesen olyan, mint egy körváltó, leszámítva, hogy ez nem körváltó, tehát a negyedik után nem jön az üres és az egyes. Lábtartó trepni van egyébként, hiszen a trepnis motoroknál alkalmazzák ezt a sarokkal is kapcsolható megoldást.

Ez gondolom azért kellett, hogy azért ne legyen teljesen mezei motorkerékpár, ha már úgy néz ki, mint egy robogó. Pár jellegzetességet leszámítva - mint a hátsó kerék burkolatába épített rekeszek vagy a tank helyén levő szintén nyitható tároló - teljesen olyan, mint egy motor.

Azaz komoly futómű van alatta, tök kellemesen dönthető, nagyon jó vezetési élményt ad. Abszolúte nem robogósan viselkedik. Szinte ötvözi a kettő előnyeit. (Leszámítva, hogy nincs taposó, amin elvihetnél egy kredencet, viszont nem is nézel ki rajta hülyén, mint minden robogón.)

Sajnos egy SW-1 fenntartása ritkasághoz méltóan nem éppen olcsó mulatság. Gergőnek régóta megvan, olyan 4 kiló körül lőtte + forgalombahelyezés, de azóta ráköltött legalább még egyszer, ha nem kétszer ennyit.

Nem feltétlenül azért, mert elromlik, hanem mert volt sajnos egy baleset, és ez aztán tényleg szó szerint belpiac, nem volt egyszerű sem térben, sem időben, sem pénzben beszerezni az alkatrészeket. Nehézség lehet még olyan alapvető tételek beszerzése is, mint a 16-os gumik.

Voltak néha egész éven át tartó javítások. Nem csoda, hogy nem fogja eladni soha. Egy ilyen kuriózumot nem is szabad.