Beazonosítjuk a tóból kifogott motort

2015.10.19. 12:10 Módosítva: 2015-10-19 12:10:17
3 hozzászólás

El nem tudom képzelni, mennyire sanyarú gyermekkora lehetett annak, aki soha nem akart régész lenni. A régi, elveszett kincs megtalálása elég alap vágy, és a kincskeresésnek, mint tevékenységnek mindig is nagy húzása volt. Gondoljunk csak a fáraók sírját fosztogató kincsvadászokra, az egész dél-amerikai indián kultúrákat lemészároló konkvisztádorokra, vagy a kalózok elkapart aranyáról szóló történetekre.

Egyáltlán nem meglepő, hogy Attila sírja máig izgatja az emberek fantáziáját, komplett vállalkozások épülnek az egykori spanyol és angol flotta elsüllyedt hajóinak felkutatására, és az sem véletlen, hogy az életünket érdemben befolyásoló történések ellenére is egy titkos náci kincsesvonat foglalkoztatja leginkább a lengyel közvéleményt.

Csak saját kisgyerekkoromból tudok féltucatnyi olyan történetet, amikor az Alföldön aranypénzt vagy ezüstékszert találtak szántás vagy csatornaásás közben. Azt mondjuk nem tudom megítélni, hogy ebben az emlékezésben ok vagy okozat volt, hogy nagymamámnál nyaralva a meséknél sokkal jobban érdekelt a nagyszentmiklósi kincsekről szóló képeskönyv. De nem is kell az én memóriámra építeni, elég a megfelelő szavakat beütni a keresőbe, és dőlnek az ilyen és ehhez hasonló cikkek.

Tehát a kincskeresés nagyon régi és erős kulcsinger. És meglepően sok művelője van - itthon régész körökben például igen sok vita folyik a témáról, ugyanis nagyon sok feltárást nem hivatalosan végeznek - mondhatni pörög a feketerégészet. Apró csavar, hogy a szakma nem a megtartott értékek miatt morog, egyes régész nézetek szerint nincs is gond a kitúrt motyó megtartásával, a baj ott kezdődik, hogy nem publikálják a feltárásokat.

Tehát van egy kör, akik fémkeresővel járják a fogással kecsegtető helyeket (megvan a történet, amikor a csávó talál egy gyűrűt, és felkutatja a tulajdonosát, aki ötven éve hagyta el az ékszert?) - itt ahhoz kell szaktudás és háttérkutatás, hogy tudják, hol lehet söröskupakon kívül mást is találni, de vannak kevésbé profi vadászok, ami már nálam inkább a guberálás határmezsgyéje.

Az sem rossz buli, amennyiben guberálás alatt most nem a kukákban kotorászást és a lomtalanításkor kikúrt halmok félkatonai őrzését értjük, hanem a keresgélést. És ezt én is nagyon lelkesen űzöm, például nagyon szeretek folyóparton alacsony vízállásnál nézelődni - ilyenkor jellemzően a kövek között komplett beszakadt horgászszerelékeket szoktam találni. De ennek is vannak profi művelői.

Őket mondjuk nem Budafokon vagy a Dunakanyarban kell keresni, hanem az óceánok elhagyatott partjain: nekik még rendes nevük is van, angolul beachcombernek hívják a kisodort motyók között keresgélőket. Talán valakinek még megvan, amikor Kanadában egy Japánból elsodort Harley-t találtak? Na, az például egy elég jó fogás volt.

Ne gondoljuk, hogy ez a fajta a keresgélés kimondottan a szegények elfoglaltsága - ebből nem lehet hasznot hajtani, a bűnözés például sokkal kifizetődőbb. Mint minden ilyen kicsit izgalmas, de teljesen felesleges elfoglaltságra, a világ jobb módú helyein erre komplett szubkultúrák épülnek. Ilyen a mágneshorgászat is, amikor egy hosszú kötélre nagyon erős, jellemzően neodímium mágnest kötnek, és azt folyókba, tavakba bedobva végighúzzák a fenéken.

A mágnes ilyenkor többnyire szemetet gyűjt össze, de vannak érdekes fogások, régi pénzérme, második világháborús pisztoly, bicikli, sőt, még robogó is! Az alábbi videón egy apa a lányával pásztázza a medert, kulcsokat - köztük egy Mercedesét -, fogót, horgot és az etetőanyag áttörésére használt rostát is merítenek, a fő fogás mégis egy Piaggio robogó.



Beazonosítani nem volt könnyű, hiszen egy itthon alig ismert típusról van szó - jó eséllyel csak vágja rá kapásból, akinek volt ilyenje. Nagy segítség a messziről látható embléma az elején, legalább van egy nyom, amin el lehet indulni. A felni félrevezető, hiszen ilyesmivel szerelték a Piaggio Free-t, az viszont rendes robogó, nem ilyen underbone vázzal készült, plusz van hagyományos értelemben vett első pajzsa, míg ennek mopedes az eleje.

A legismertebb hasonló felépítésű az SI, de annál az ülés, a fejidom hiánya és a kerék nem stimmel - sőt, az összes ismertebb Piaggio moped nagyjából ezek miatt esik ki, a Bravo, a Ciao, a Grillo és a Vespino - pedig az utóbbi műszakilag stimmelne. De hát akkor ez csak egy Velofax lehet!

A rejtely megfejtve, mehetek kávézni.