A ritka robogó átka

2018.06.07. 07:05
0 hozzászólás

Amikor működik, szeretem a Dinket, mert pont olyan, amilyenre szükségem van: nem túl testes, jól elfér a kocsisorok közt, de azért elég nagy az ülés alatt a rekesze; 176 köbcentis, vagyis jobban megy, mint az autók 80-85 százaléka, de még nem zabál sokat. Ez úgy értem, hogy a javítgatás előtt 2,6-2,9 között evett. Továbbá igen olcsón vettem. Nyilván rengeteg időt spórolok, hogy csúcsidőben egy óra helyett 30-35 perc alatt teszem meg ugyanezt az utat a Flórián tértől hazáig, de a fogyasztás is egy érv, hogy ne a 10 litert kajáló Audival menjek.

Valójában egyetlen hibája van: menet közben néha picit elmegy az ereje, főleg egyenletes haladáskor, mondjuk 70-nél a Nagykőrösi úton. Próbáltuk benzinszivattyú-cserével megoldani, de nem ez okozta a gebaszt, pedig a szivattyúval egybeépített benzinszűrőn már átlátni sem lehetett. Azóta is megesik, hogy belassul, ráhúzom a gázt, és minden megy tovább. De jött valami, amihez képest ez eléggé jelentéktelen apróság.

Először is elkezdte enni az olajat. Nem baj, utántöltöttem. Aztán nem ette kis ideig. Aztán megint nagyon. Nem láttam az összefüggést, nézegettem, töltögettem.

Aztán egy szép napon jöttem hazafelé munkából, és az M5-kivezetőn, a Gyáli úti lámpától lendületből húztam el. Egyszer csak valami megszorult, a motor leállt, csendben gurultam tovább. Még jó, hogy volt lendületem, mert itt az út szélén folyamatosan korlát van, elgurultam a következő zebráig, kitoltam az útról és letámasztottam a motort. Az olaj nem ért a pálcáig, pedig két nappal előtte néztem, és nem mentem többet 60-70 kilométernél. Meggyőződésem volt, hogy a motor állt be.

Mennyire hasznos, ha az ember autója vonóhorgos: már csak kölcsön kellett kérnem egy motorszállítót, amit most is köszönök Toci barátjának, Istvánnak. Nagyon baró így hazaszállítani a járművet, de hogyan tovább? A robogót nem vontatod el, nem akarsz még egyszer kölcsönkérni egy utánfutót, stb. Végül megegyeztem Kymco Lacival, hogy a hajtótömböt kiszerelve viszem el hozzá, hiszen a kiszerelés szinte ugyanannyi idő, mint a tényleges javítás.

Akkoriban sok dolgom volt, hétvégente szakítottam egy-két órát az irgalmatlan mennyiségű burkolat lebontására, hűtőfolyadék-leengedésre, majd a csatlakozások kikötögetésére, és hasonlók. Szerencsére volt letölthető szerelési útmutató a neten, de elsőre így sem haladtam gyorsan, csavarok, alkatrészek elrakása, hogy tudjam, mit hová kell majd, stb. Ahogy elnéztem az FB-posztjaimat, augusztus 3-dikán állt meg a Kymco, 27-dikére csupaszítottam le annyira, hogy hozzáfoghattam a motor kirámolásához, és szeptember 7-dikén jött ki a blokk belőle. Ez cirka öt hét.

Azt elárulom, hogy Budapesten elég kevés a robogószerelő, egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy a szezon közepén Laci lényegesen hamarabb hozzálátott volna, mert nála is mindig telt ház van, meg néha neki is kell nyaralnia.

Ezután jött a hibafeltárás: a szíj szakadt, görgők kifordulva, a szíj erősítő szálai feltekeredve mindenhová – elég egyértelmű, hogy mi volt a baj. Csak azt nem tudjuk, hová lett az olaj: motor szét, hengerfurat gépműhelyben beméret – ez is pár hét, míg sor kerül rá – végül kész a diagnózis. Újragyűrűzés, vízpumpacsere, rengeteg tömítés, szelepszárszimmering, szíj, görgők, miegyéb. Elindul a projekt, és csönd. Nem jönnek az alkatrészek, illetve jönnek, de nem mind. Már nem is cseszegetem Lacit. Végül karácsony hetén csöng a telefon: és már meg is jött a vízpumpatengely! Hét végén vihetem.

Tessék számolni: augusztustól december végéig jutott el idáig a projekt, mármint odáig, hogy a garázsban áll egy Kymco-csontváz és mellette egy zöldséges rekeszben a blokk. Ebben benne van Laci leterheltségétől a fontos alkatrész késedelmes érkezéséig minden. Az külön méreg, hogy novemberben még lazán járhattam volna robogóval, annyira jó idő volt. Ráadásul vettem egy Tucanót is rá Olaszországban, mivel ott elkezdték kiszórni féláron a készleteket. Épp volt ott egy Opel-bemutató, odarendeltem a szállodába. Időben meg is jött, kár, hogy nem azt küldték, amit rendeltem. Itt aztán az opelesek hatalmas segítségére is szükség volt, hogy hazakerüljön a Tucano, de meglett. Gyakorlatilag hiába.

Szerencsére karácsonyra a tél is megérkezett, hogy ne tudjak szerelni a garázsban. De mindegy is, épp csak becsavaroztam a blokkot a váz alá, hogy legalább mozgatni lehessen a gépet.

Aztán három hónap szünet következett, többnyire hideg időjárással, és ugye emlékszünk, hogy elég sokáig így is maradt, a március 15-dikei hosszú hétvégén hófúvásban jöttünk haza Romániából, tehát elég későn kezdődhetett a szerelési szezon.

Április elején végre időm is volt, hogy összerakjam, a megszámozott dobozokba rakott csavarokkal, meg a szétszedési tapasztalatokkal könnyű volt összedobni. Be is indult, amikor még kopasz volt a motor. Már csak rá kellett rakni a burkolatokat.

Illetve, egyszer csak nem indult, tényleg már csak az orráról hiányzott a burkolat. Tudtam, hogy vacak az akksi, vettem újat. Azzal sem. Felhívtam hát Lacit, aki szerint az önindítóban szokott felakadni a szénkefe, azért nézzem meg. Szétdobtam, és tényleg. Csak félig kellett ismét szétszedni a robeszt, hogy hozzáférjek.

Április 11-dikén, a költészet napján jöttem vele először a melóba.

Tanulság van: lassan robogóból is csak olyat szabad venni, amit SOHA nem kell szerelőhöz vinni, mert minden szakember belefullad a melóban. Ritka gépet azért nem kell venni, mert bontva sem lesz hozzá alkatrész, és mondjuk a Tajvaniaknál tényleg akár hónapokig is eltarthat, míg ideér egy szerencsétlenebb alkatrész. Mondjuk ha egy tetves gyári vízpumpatengely nincs Európában, az elgondolkodtató, és a gyári tömítéssel is ereszti picit a hűtőfolyadékot – szerencsére annyira azért nem, hogy újrakezdjem az egész szívást. Utángyártott alkatrész akad, de Laci szerint ezek egy része szar, ám van, ami használható. Ő általában tudja, hogy mit érdemes megvenni, és mit nem. A robogózás szezonális műfaj, és oké, mondjuk januártól közepéig végéig tél volt, csakhogy az augusztustól novemberig meg enyhe ősz, elég nagy veszteség ez.

Ja igen, visszatérve a torpanásra: találomra ránéztem az olasz apróhirdetésekre, hátha találok valami bontási donort, és szembe jött egy hirdetés. Valamennyire tudok franciául, és ez alapján a szövegben találtam egy mondatot: Unico problema, come quasi tutti i kymco dink, ha dei vuoti di accelerazione se aperto a tutto gas. Mi van? Az egyetlen probléma az, hogy szinte minden Kymco Dinkkel, hogy teljes gyorsításkor van .... mi a fene az a „vuoti”?! Egyes számban vuoto, és annyit jelent, hogy üresség, vákuum. Aha. Szóval szinte minden ilyen 200-as Dinken? Csupa jó hír.

Google translate-tel felfegyverkezve végigtúrtam még pár olasz fórumot, ahol a gyertyakábeltől a motorvezérlőig mindent vádolnak a hibával, de még senki sem találta meg az igazi okot. Tartok tőle, hogy nem is éri meg vele foglalkozni, és nincs szerelő, aki hajlandó lenne végigtökölni egy esetlegesen jelentkező, de azért bosszantó hibát, pláne, hogy a szerelőnél úgy sem jelentkezik, mert nem fog napi 40 kilométert lenyomni diagnosztikai célzattal. Kicsit megfújtam kontaktspray-vel a T-MAP szenzort (légtömeg- és hőmérsékletmérő), sokat enyhült a dolog, de persze lehet, hogy nem emiatt, hanem mondjuk kevesebb az éppen tankolt benzinben az etanol, vagy csak szebben szállnak a bárányfelhők az égen. Ki tudja, mivel lehet még összefüggésben?

Ezt leszámítva ismét nincs bajom a géppel, most vagyok túl a finomabb bejáratáson, megvan az 1000 km, lecserélem az olajat, miegyéb. Kicsit surrog még valami hátul, tán az új szíj miatt, vagy a szíjszakadás megviselt valami csapágyat? Passz. Majd szétszedem a hosszú téli estéken. Viszont most már tudom, mikor kell legközelebb szíjat cserélni.