Csak ne akarj vele sietni

Malaguti Madison 125

2019.02.13. 08:50
11 hozzászólás

Németországból hoztam be ősz elején, viszont szerencsém volt, mert a hosszas forgalomba helyezős huzavona ellenére sikerült még két hónapot motoroznom vele. Az első benyomás nagyon pozitív volt. Egy szerpentinen vittem haza, és az addig bemotorozott GS500-as Suzukimnál sokkal kezesebbnek éreztem. Kinyújtott lábbal, hátradőlve kellemesen fűztem vele a kanyarokat, és utólag be kellett látnom, sok volt nekem első motornak az 500-as.

125-ös létére egész dinamikus, viszont pont kellően gyenge, hogy kanyarba ne okozhasson meglepetést egy nagyobb gázadás. A kereke ugyan kicsi, de a széles gumikkal rendesen bele lehet tenni a kanyarba, meglepően jól fordul. Annak ellenére, hogy hosszú és széles, könnyedén meg lehet fordítani egy sávban, nálam ügyesebb motoros még kisebb helyen is megoldja.

Egyszerű, nyolcadliteres, kétszelepes variátoros blokkja van, ami kilencezres fordulaton ad le 12 lóerőt. Maga a motor elég nagydarab, viszont meglepően könnyű, így a maga kategóriájában egész jól megy. A végsebessége óra szerint valahol 110-120 körül alakul hátszéltől függően, de egy százas utazó még pont nem jelent neki gondot. A legjobban olyan nyolcvan körül érzi magát, itt a benzint is nagyjából elkezdi visszatermelni. A fogyasztása vegyes használatban, olyan három liter körül alakul - ami ugyan kevés - de mivel a tankja csak nyolc literes, így néha idegesítően hamar elkezd világítani a kis narancssárga kútfej a műszerfalon.

Elég sok hely van benne, ahova pakolhatunk cuccokat, ez alkalmassá teszi a túrázásra. Az ülés alatti tároló hatalmas, amibe tényleg rengeteg apróság belefér, de elég furcsán van kialakítva, mert például egy átlag 16 collos laptopot sehogy nem tudtam belefűzni. Két sisak is csak első ránézésre fér bele, mert ugyan kényelmesen bele lehet tenni, de lecsukni az ülést már nem feltétlen. Szerintem inkább egy gyerek és egy felnőtt sisak elrejtésére lehet alkalmas.

A kormány alatt is van egy nagy tároló, aminek szintén megmagyarázhatatlan az alakja, viszont elrejtettek benne egy 12 voltos töltőaljzatot, amibe egy USB átalakítóval non-stop tudom tölteni a telefonomat. Alatta még egy tároló van a motor fő-vázelemei között, amibe egy Malaguti feliratos kis műanyag szütyőbe a motor saját szerszámait találjuk, benne a mágikus körmöskulccsal. A kormány mellett is van még egy kis tároló, ami tökéletes a telefonnak, a másik oldalon meg csak egy leszedhető kis fedél, ami mögött a hűtővizet lehet után tölteni, vagy csak a szintjét ellenőrizni.

A műszeregysége rémesen egyszerű: kilométeróra, vízhőfok és üzemanyag szinten kívül még egy kis LCD kijelzős óra informál. A kezelőszerveket se gondolták túl, minden egyszerű, de jól működik. Az egész motor dizájnja ilyen: egyszerű, de működik, nekem például tetszik ez a felhúzott vagány orrész. Modernnek hat az egész a nagy kerek formák és vonalak miatt, majd ránézünk a kormány alatti kockás részre, és egyből kiderül, hogy ezt a motort lassan húsz éve tervezték. Az ülés és a lábtartó is hatalmas, emiatt sokféle képpel lehet rajta ülni, mindenki megtalálja rajta a kényelmes pózt, előre tolt lábbal, hatra dőlve kicsit olyan mint egy cruiser.

Városban viszont néha önkéntelenül is egyenes háttal ráfekszek a kormányra és lámpától lámpáig előzgetem az autósorokat, ami azért nem egyszerű, mert a motor elképesztően széles. A tükröket ritka-kretén helyre tették, mert egyrészt a motort is szélesíti, másrészt nehéz úgy beállítani, hogy ne a kezemet lássam. Sokszor hajolgatni kell, kutatni a képet a tükörben, és addig sem az utat figyeli az ember. Elég nehéz megszokni, viszont szerencsére a második generáción már feltették a tükröket a kormányra.

Robogó lévén a hátulja nehezebb, így oda is kétdugattyús fék került, mint előre. Bőven elég ehhez a teljesítményhez, két utassal is meg lehet vele állni rövid úton. De ha már felültetjük rá az utast, elég előkapni a már említett körmös kulcsot, és két mozdulattal megfeszítjük a hátsó rugóstagokat, így a többletsúlytól nem fog kopogni a sárvédő.

A kipufogódob elég nagy, és finoman, csendesen szól. Egy kicsit viszont mégis trükköztek, azért, hogy gázadáskor legyen egy ilyen férfias egyhengeres mély kopogása. A könyökcsövön a dob előtt, alulra fúrtak egy apró lyukat, amit ha ledugózok, ugyanolyan kávédaráló hangja van mint a többieknek. Ha mégis szabadon hagyjuk,  mély, morgó hangon szól gázadásra, ami alapjáraton, vagy utazó sebességnél kis gáz visszaengedésre ugyanúgy eltűnik. Parkolóházban vagy aluljáróban könnyen elfeledteti velünk, hogy 125-ös.

Hosszabb túrákra is elmentem a Malagutival, és a szerpentin legalább olyan élvezetes volt, mint a végeláthatatlan egyenes. Kellemes ez a 125-ös, ami hiányzik, az az erőtartalék. Ha esetleg előznék, vagy utast vinnék emelkedőn, ahhoz kevés ez a teljesítmény. Városban viszont elég, a nagy bevásárlásokat gond nélkül haza lehet benne utaztatni. Nemrég vettem rá egy 52 literes hátsó dobozt, így az ülés alatti tárolóval együtt már felér, egy nagyobb szekrénnyel. Ugyan tervezem lecserélni, de mivel ott van mellette a GS500, és ez már egy jól bevált darab, így lehet, hogy egy 400-as Madison lesz az utódja.